Answer: Hátul, titokban

1902.november 2-án született Illyés Gyula, író, költő, drámaíró, a korszak nagy irodalmi alakja. Egyik versében megírt gondolatainak párhuzamaként született írásommal emlékezem rá.

                  Illyés Gyula

            Megláthattál volna

Megláthattál volna azért is engem,

mert, Mindenható, ha vagy s látsz valóban

(mint rég ama Szem a szentkép-keretben)

mert nem zavartalak, mert nem kopogtam,

mert nem riszáltam feléd sem sebem, sem

érdemem, hogy nézd: így jártam nyomodban!

Illemre nevelt anyám: nem esengtem

s rátartiságra apám: nem tolongtam -

- s igazmondásra épp a - Hit

- a hited? - nevelt, hogy így, magamba kivetetten,

e földön itt, veled vagy ellenedben,

magamféle is kezdhet valamit -

Nem voltam könnyű fiad. Így

végy számba, ha ürül hely a Seregben.

                  Answer

            Hátul, titokban

Ha menni kell, nem vihetek semmit,

nem is hoztam jöttöm idején, tudom...

csak verseim verdeső szárnyait mutatom

most Uram, hogyan éltem, féltem,

remélve - ha majd remegőn eléd jövök,

szemernyi lírám lapozva kitárom,

mit lenn nem engedtek a rögök.

Nézd, velem száll írott világom,

s mint lanyha hó, elterül -

a mennyeknek hava lett.

Kérded... nem, nem érzek hideget

melletted, magam felett,

hiszen hívtál, kezed rajtam szüntelenül.

Tudd, valahol hátul, titokban

ott, s mindenütt őriztelek téged,

dugdosva a képet -

nem azért tettem, mert féltem,

hanem belém született.

Belém a mindenség arca,

és mint balga festő, szüntelen

palettám sápadtságában kerestelek.

Ki szavakkal látványt pingálva

fogódzik az időingába,

hamar rájön, amire én,

leng, leng az, s végül megáll

távozás nincs csak érkezés,

megszámoltatik a belépőnél a hiány,

együtt a lenyomat mindahány.

Képek lírája, lírákban fogant kőikon,

invitálás, átlépett Rubicon,

eltűnt idők messzeségét

neked Teremtőm majdan közel hozom.

Nesztelen meztelen követnek a semmik,

ha menni kell, nem vihetek semmit.