Answer: Fák

1890. augusztus 30-án született Reményik Sándor költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Egyik kiváló alkotásához írt parafrázissal emlékezem rá.

 

 

         Reményik Sándor    

 

          Fekete gyémánt                

 

Egy arc derűje lelkembe ivódott:

Őserdő fáiba a napsugár.

Tegnap volt, vagy százezer éve már:

Én nem tudom.

Én azt tudom csak, hogy lement a nap,

Egemről egy mosoly leáldozott.

Kihűlt és megkövült a rengeteg. -

De mit most tárnamélyről felhozok:

A fekete gyémántban napmeleg:

Az a mosolygás lappangva remeg.

Nektek adom - hogy melegedjetek.

 

 

 

                      Answer

 

                        Fák                                       Ajánlom Buda-házy:

                                                                    A Fák csodálatos élete                                                                                              című képsorozatához

 

Ágak, szertefutó, lágyan oltalmazó karok,

inganak, lengenek, sorsukat szél zengi tova,

szelíd csendesen átkarolnak, alattuk vagyok,

kihallik a hegedű, fagott, vagy épp a zongora...

Mindenség lesz belőlük, belőlük - hatalmasok.

 

Lovak húzta szekér, vizeken hajózó dereglye,

tél ünnepén díszes ruhája, alatta cukorka és dió,

sírokon keresztbe zárva áll, mint jajereklye,

vagy szerény templompad, de volt már bitó...

És alatta tán sok, sok test hever, eltemetve.

 

Hintaszék, gerenda, tűzön lobogó hasáb,

gyémánt antracit, koromszínben izzó ékszer,

mélyben titokként őrizte múltak dallamát,

míg a kérges dereka szénné vált egészen...

Most visszaadja naptól kapott csókos ajándékát.

 

Aláhull a madárfészek, semmivé lett gyökered,

kivágott törzseden immár síró gyalu ropja,

porhüvelyem - ha majd eljön - deszkaként öleled,

akár dadám, ki rég ébenfa bölcsőm szorította...

Fa, te Fa, adtál, adj e világnak testedből keretet!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#18. 2013. szeptember 3. 22:08
Köszönöm megtisztelő véleményedet!
Szeretettel: Answer
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2013. szeptember 3. 05:52
siktár éva
#17. 2013. szeptember 3. 05:52
Kedves Answer!
Mindig nagyon örülök annak, ha valaki felidézi régi költőink - már-már elfeledett - műveit és parafrázist ír. Engem mindig meghat az a tény, ha valaki olyan verset ír, melyet én soha nem tudnék megírni. Jelen esetben a Te versed a fáról szól, de átvitt értelemben egy emberi életről is, egészen a születéstől a koporsóig. Meghat azért, mert nagyon szépen fogalmaztál, méltón emlékeztél a költőre.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi
Answer
#16. 2013. szeptember 2. 22:04
Az első, ami vezet, régi olykor elfeledett költőink felidézése.
Amikor olvasom őket, keresem azt a művet, amely gondolatokat ébreszt bennem, és teljes alázattal "mellé írok".
Örömmel tölt el mindkettő, és természetesen az is, ha tetszik a párhuzam.
Nagy megtiszteltetés, ha kápolna lehetek, egy, egy dóm mellett...
Köszönöm megtisztelő véleményedet!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. szeptember 2. 21:48
Answer
#15. 2013. szeptember 2. 21:55
Mégegyszer köszönöm!
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. szeptember 2. 21:18
Answer
#14. 2013. szeptember 2. 21:54
Próbáltam végiggondolni, mi mindent ad egy fa, de nem jutottam a végére.
Egyetértünk, pótolhatatlanok!
Köszönöm, hogy olvastál!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. szeptember 2. 21:14
Fer-Kai
#13. 2013. szeptember 2. 21:48
A Reményik vers súlya, letisztultsága akár le is béníthatna más költőt.
Saját hangod megőrzésével, hosszabb, díszesebb verssel jelentkeztél, amiben nyoma sincs utánzásnak, versengésnek. Ez az igazi tisztelet, melléállás.
Olyan érzésem van, mintha két tiszta, patinás falusi templomot látnék egymás közelében: más a felekezet, mégis összetartoznak.
Csilla
#12. 2013. szeptember 2. 21:18
Le a kalappal, nagyon szépen sikerült :-)))
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. szeptember 2. 20:58
Juhász Kató
#11. 2013. szeptember 2. 21:14
A bölcsőtől a koporsóig kíséri az embert a fa.
Nagyon egyet értek abban, hogy az élő szervezetek
élére helyezed. A fák valóban pótolhatatlanok, s
ez a vers ezt kiválóan tárja elénk.
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. szeptember 2. 20:58
Answer
#10. 2013. szeptember 2. 20:58
Kedves Csilla!
Amellett, hogy a kiváló Reményik Sándornak szerettem volna emléket állítani, a fáról, mint a minket körülvevő néma szereplőről kívántam írni.
Lénye, sokoldalúsága, pótolhatatlansága emeli ezt a növényfélét az élő szervezetek élére.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel ölellek: Answer
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. szeptember 2. 20:38
Juhász Kató
#9. 2013. szeptember 2. 20:54
Remek mindkét vers.
Gratulálok!
Csilla
#8. 2013. szeptember 2. 20:38
Kedves Answer!

Örömmel olvastam Reményik Sándor versét. A hozzá írt parafrázisodat a költő korai költészetére jellemző kötött lírájának mintájára írtad.

Nagyon szép gondolatokat fogalmaztál meg, kiválóan.
Az utolsó sorod jelentése csaknem megegyezik a Fekete gyémánt utolsó sorának értelmével.

Gratulálok, nagyon tetszik a költeményed :)

Szeretettel ölellek:
Csilla
Answer
#7. 2013. szeptember 2. 19:02
Drága Tara!
Én köszönöm, hogy megtiszteltél a véleményeddel!
Szeretettel ölellek én is: Answer
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2013. szeptember 2. 15:46
Answer
#6. 2013. szeptember 2. 19:00
Igazán megtisztel, amit írsz!
Az idézet is remek alkotása Reményik Sándornak, aki mestere a lírának.
Tartalmas, mély mondanivalót tükröz a verse, köszönöm, hogy ide idézted!
Egyben köszönöm méltató szavaidat!
Szeretettel: Answer
előzmény: hozzászólása, 2013. szeptember 2. 13:36
Answer
#5. 2013. szeptember 2. 18:57
Örülök, hogy így gondolod!
Ölellek szeretettel: Answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. szeptember 2. 12:56
Tara Scott
#4. 2013. szeptember 2. 15:46
Drága Answer!
Jajereklye... egy szép szó a legnagyobb fájdalom kifejezésére. Ez, és minden amit itt olvashattam... Köszönöm szépen.
Szeretettel ölellek: Tara
Mara
#3. 2013. szeptember 2. 12:56
Kedves Answer!

Nagyon jó verset válsztottál parafrázisodhoz.
A Tiéd is mély gondolatokkal szántotta a papírt.
Szeretettel gratulálok és ölellek: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!