Answer: A táltos

Megmondom a jövőjét egy húszasért...

 


Simon kinézett az ablakon, majd nyelt egyet.

Te jó ég, mennyi ember ma is, kígyózik a sor.

Mégsem kellett volna azt az átkozott hirdetést feladnom - gondolta. - Ha viszont nem teszem, talán örökké lelkiismeret furdalásom lenne. Akkor meg jobb így.

Ma még végigcsinálja azt, amit már egy hete minden nap. Holnapután reggel indul a gépe a világ másik végébe, így ez az utolsó alkalom.

Két biztonsági őr állt az ajtóban, egyik kívül, a másik belül. Összhangban dolgoztak. Egyesével engedték be hozzá a nőket. Volt közöttük öreg, fiatal, sőt esetenként gyerekkorú is. Fejcsóválva morgott, nem is értette, miért nem olvassák végig a hirdetés szövegét kellő alapossággal, az mindjárt szelektálna.  Körülírta, ami harminc évvel azelőtt történt. Egy mondatot azonban titokban tartott, mert ez volt a kulcs a jutalomhoz. Ezt a mondatot rajta kívül csak egy valaki ismerhette. Nos, ezt a valakit várta, kutatta idáig, eredménytelenül. Bele is fáradt.

Volt a jelentkezők között egy élemedett korú asszonyság, amikor őt meglátta, már majdnem felnevetett, ahogy az emlékképet összevetette magában a belépő fejkendős nő megjelenésével.

De nem. Fennakadt a dolog azon az ominózus mondaton. Ráadásul a történet azonosságával is bajok voltak.

Tévedtem, a fenébe is - mondta magának félhangosan, majd így szólt az ajtónállónak. - Küldje be a következőt.

Fásultan nézett át az érkező feje fölött, miközben hellyel kínálta. Hallgatva a mese kezdetét, már az első szavak után tudta, nem lehet az, akit valójában keres.

Visszagondolt arra a régi, nevezetes napra.

Meleg augusztus volt, egyik délután a Margitszigeten ült, az árnyas fa alatt lévő padon, és olvasott. Egyszer csak mellé telepedett egy bőszoknyás, barna, csinos arcú cigányasszony. Lehetett úgy harminc körüli, fekete tincseit zöld mintás kendővel kötötte hátra.

  - Fiatalember - kezdte minden bevezető nélkül -, megmondom a jövőjét egy húszasért. Táltos vagyok, harminckét foggal, és derékig érő hajjal születtem - tette hozzá.

Mire szóhoz juthatott volna, a nő már a kezébe is vette a tenyerét, és átszellemülten vizslatta.

  - Szép, hosszú élete lesz, asszonyka, gyerekek... És a szerencsevonala, Teremtőm, mennyi felé ágazik... Tudja mit? Adjon még egy húszast, mondok öt számot magának érte. A héten kihúzzák a lottón, meglátja. Aztán ad belőle egy keveset, na, mit szól? Két hét múlva ugyanezen a napon itt várom, de eljöjjék ám! Akkor írja?

Sebtében mondott öt számot, majd tartotta a kezét, ő pedig beletette a két kékhasú húszforintost.

  - Lássa, nem vagyok ám én olyan, az egyiket most vissza is adom, csak mert olyan szép szeme van - nézett rá, és a pénzt kicsire összehajtva, a pad támláján átvetett zakó oldalzsebébe csúsztatta.

Egy pillanattal később már ott sem volt. Amikor belenyúlt a zsebbe, hogy a pénzt kivegye elmosolyodott. A húszas nem volt benne.

Ravasz... - nézett utána.

Az öt számot megjátszotta az elkövetkező hetekben, minden eredmény nélkül. Amikor két hét múlva ismét a szigeten járt, megint mosolyt rajzolt az arcára, hogy a nőt sehol sem látja.

Végül a rögeszméjévé vált, hogy hetente az öt számot - sohasem többet - folyamatosan megtegye. Így volt ez két hónapja is, akkor nem akart hinni a szemének, kihúzták valamennyit. Tíz számjegyű nyeremény boldog tulajdonosává vált.

Amikor a temérdek pénzt átvette, egyszerre eszébe jutott a jóslat, így hát feladott egy hirdetést.

„Jutalom átadása céljából keresem azt a roma asszonyt - szólt a szöveg -, aki harmincegynéhány évvel ezelőtt, itt, meg itt, megjósolt öt lottó nyerőszámot nekem. Beazonosítás: ... -ban, ettől, eddig."

Éppen a halandzsa végére ért az önjelölt, amikor ő visszalépett a mába. Várta a kulcsmondatot, amit a cigányasszonytól hallott annak idején. Hátha... Vagyis: „Táltos vagyok, harminckét foggal születtem, stb."  Rákérdezett, de tudta, hogy felesleges, ez az asszony nem az ő embere.

A sok locsogás, és a kilátástalanság lassan kikezdte az erejét.

Bolondság az egész - merengett -, a pénz vonzereje... Igaz, mit várhattam volna? - Kinézett az utcára. - Ráadásul mindjárt sötét lesz.

- Küldjön el most már mindenkit - szólt az ajtó felé.

- Uram egy kislány...

- Kislány? Mondtam, hogy gyerek eleve nem...

- Sírdogál, és mindenképpen beszélni akar Önnel.

- Na jó, engedje be!

Egy karcsú leányka lépett be az ajtón. Nyári ruhácskája még törékenyebbé tette az amúgy is vékony alakját. Lábán piros szandált viselt, az oldalán hímzett kistáska lógott. Szipogott egyet, majd belefogott.

- Az én nagymamám sokat járt a Margitszigetre, és jóslásokkal keresett egy kis pénzt. Később én is elkísértem néha. Aztán nagyon beteg lett, teljesen lefogyott, végül az anyám karjaiban halt meg. A nagyi szép asszony volt, és hiányzik nekünk, nekem meg a testvéreimnek. Most a nagyobbik bátyámmal neveljük a három húgomat és két öcsémet.

Fojtogatni kezdte a sírás.

- Az apu és az anyu tavaly autóbalesetet szenvedtek, amikor a nénikémtől jöttek hazafelé Szegedről.

 Kisodródtak az útról és... - Zokogni kezdett.

Átölelte a gyereket. Öntött neki egy pohár üdítőt, megitatta. A kislány látszólag lecsillapodott.

- Hány éves vagy kicsim? - kérdezte Simon.

- Tizenöt leszek - szepegte a lányka. - Már dolgozom. A Julcsika, ő a legkisebb húgom, most kórházban van, leukémiás, csontvelő átültetés kellene, de... - megint folyni kezdtek a könnyei.

- És mondd csak, milyen színű haja volt a nagymamádnak? - tette fel a kérdést a gyereknek, amikor látta, hogy lassan megnyugszik.

- Vörös, bronzvörös, és gyönyörű, fénylő, a derekáig ért.

- Aha... És azt hallottad-e, emlékszel-e rá, hogy amikor tenyérből jósolt például, mit mondott hozzá?

- Nem nagyon. Tessék várni... például azt mondogatta, abrakadabra, Istennek hatalma, vagy valami hasonló versikét, már nem emlékszem.

- Azt nem mondta, hogy táltos volt, meg fogakkal született?

A kislány megrázta a fejét.

- De bő szoknyája az volt, igaz?

- Sok bő szoknyája volt, szebbnél szebbek.

Szeme sarkából figyelte a bakfist, közben szórakozottan forgatta tollát. Aztán - talán egy perc telhetett el így - finom mozdulattal rácsapott az asztalra majd így szólt.

- Megtaláltam, akit kerestem, néhai nagymamád jövendölte meg a számokat, amelyek pénzt hoztak nekem. Mondd, mennyibe kerül az a műtét, a kishúgod műtétje?

Látta a tanácstalanságot a könnyes szemekben.

- Mindegy is, felírom a címedet. Holnap reggel elmegyek hozzátok a többit megbeszéljük, legyen otthon a bátyád is, kedvesem.

A kislány hálálkodva távozott, Simon az őrre nézett.

- Befejeztük? - kérdezte az.

- Be, igen befejeztük.

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#21. 2012. július 15. 21:42
Köszönöm Barátom!
Üdvözöllek: answer
előzmény: bossi hozzászólása, 2012. július 14. 09:54
bossi
#20. 2012. július 14. 09:54
Érdekes történet. Hiszek az ilyen jóslásokban, régen nekem jósoltak, és bevált. Gratulálok.
Answer
#19. 2012. július 13. 20:51
Így igaz!
Sőt, abban is igazad van, hogy szerencsésebb a "láthatólag" fogalma.
Köszi Elizám!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. július 13. 20:28
Answer
#18. 2012. július 13. 20:49
Én pedig annak, hogy olvastál!
Üdvözöllek: naswer
előzmény: mistletoe hozzászólása, 2012. július 13. 19:49
Answer
#17. 2012. július 13. 20:48
Van ennél még több is, esetenként...
Jön egy rosszabb!
Köszönöm, hogy olvastál!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. július 13. 19:04
Answer
#16. 2012. július 13. 20:46
Megtisztelsz!
Köszönöm!
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. július 13. 17:38
Answer
#15. 2012. július 13. 20:45
Ennek örülök, és annak is, hogy itt jártál!
előzmény: Gandalf hozzászólása, 2012. július 13. 16:07
Answer
#14. 2012. július 13. 20:44
Kedves vagy, köszönöm!
Szeretettel: answer
előzmény: Lyza hozzászólása, 2012. július 13. 10:55
Answer
#13. 2012. július 13. 20:44
Én meg szeretettel ölellek: answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. július 13. 09:52
Answer
#12. 2012. július 13. 20:43
Örülök, hogy tetszett!
Köszönöm!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. július 13. 08:36
Answer
#11. 2012. július 13. 20:43
Köszönöm !
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. július 13. 05:20
Eliza Beth
#10. 2012. július 13. 20:28
Jó kis történet. Kicsit már talán eszelős, hogy annyi év után akarja megkeresni, holott az "egyezség" csak két hétre szólt. Bennem is felmerült, hogy igazat beszél-e a lány, mert akár igaz is lehetett volna... És igaz is volt, csak nem őt kereste. Végül - ahogy a világ rendje - segített valakin, ahogy rajta segítettek. Hiszen, ha örökké csak oda-vissza segítenénk, mivé lenne a világ? Valaki mindig, valaki sosem kapna...


Ez itt "A kislány látszólag lecsillapodott." nem "láthatólag" akar lenni? A látszólag olyan gyanús viselkedést takar...
mistletoe
#9. 2012. július 13. 19:49
Tetszett, ügyes csavar a vége. Örülök, hogy olvashattam.
Fer-Kai
#8. 2012. július 13. 19:04
Belémnyilalt a gyanú, hogy nem mond igazat a kislány - ennyi tragédia ... ki hiszi el?
A végére elhitetted velem.
Csilla
#7. 2012. július 13. 17:38
Nagyszerű alkotás ez a két idősíkban játszódó történet.
A befejezés rendesen a szívembe markolt.
Nálam 5-ös skálán csillagos 5-ös.
Gandalf
#6. 2012. július 13. 16:07
Nagyon tetszett gratulálok
Lyza
#5. 2012. július 13. 10:55
Lehengerlő, mély nyomot hagyó írás, kedves Answer...
Elismerésem!...L.
Mara
#4. 2012. július 13. 09:52
Szeretettel olvastalak.
Ölel: Mara
Juhász Kató
#3. 2012. július 13. 08:36
Jó döntés volt.
Gratulálok az érdekes íráshoz.
Balage
#2. 2012. július 13. 05:20
Tetszett. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A portás a kapu hőse