Angyal-csók

Tudták-e, a jövő majd piedesztálra emel, s neved egybeforr a költészet ünnepével?

110 éve egy angyal a földre hozott,

homlokon csókolt, és itt hagyott.

Tudta-e anyád, Borbála, hogy kit nevel,

mikor hazavitt vacsoráját Veled

osztotta meg, sejtette-e, kivé leszel?

S „az egyetem fura ura" ki eltanácsolt,

tudta-e, hogy kit is gáncsolt?

Tudták-e, a jövő majd piedesztálra emel,

s neved egybeforr a költészet ünnepével?

Az az angyal-csók költővé avatott,

hát megéltél mennyet és poklot

ama percnyi időben, mi neked jutott.

Írtál az ifjúság lázától fűtötten,

írtál szegényen, betegen, szerelmesen.

Lettél példa a meghátrálóknak,

kik csalódva már semmit sem akarnak,

a földi lét göröngyein bukdácsolóknak,

az őrülettel megalkuvóknak,

az életbe belehalóknak.

110 éve egy angyal hozott a földre,

de üres volt nélküled az ég,

hát visszajött érted s csattogó kerekek

szikrái között elragadott, csak emlékedet

hagyva nekünk, és verseidet.

A kép forrása