Andy Jazz: Egyszerű, panaszos vers

Egy kedő verse

         Andy Jazz: Egyszerű, panaszos vers

 

10 éve is van már annak, hogy elém toppant Parkinson Úr.

Végig mért, biccentett, majd kezet rázott velem váratlanul.

Parolája nem szűnik, nem enged, ráz-ráz fáradhatatlanul.

Már tudom, így lesz ez életem végéig, változtathatatlanul

A lelkemben valami azt súgja, ne csüggedj, harcolnod kell!

Orvosom adja fegyverként a gyógyszert, avval a reménnyel,

Ha háborút nem is, de csatát nyerhetünk segítségével!

 

Ehhez adom a humoromat, melyből lövedék lesz, kővel töltve,

Amit hosszú orr mutatása után, kiparittyázok a Szörnyre.

Remélve, hogy sorstársaim ezt látva, egymásra néznek nevetve,

Nem is sejtve, hogy evvel gyógyszert kaptak ingyenes receptre

 

Orvosomnak, állapotom felmérésére, néha írni kell szavakat.

Melyik napszak jó erre, vizsgálom a reggelt, a delet és az éjszakát,

Latolgatom-fontolgatom, mikor írjam meg, a nemszeretett próbát.

Szépen írni, - ha megérkezik az éjjeli csend, akkor lehet,

                   Mert az a suta jobb kezem most nyugodt,
                   éjjel alig remeg
.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
ariadne
#16. 2012. március 1. 08:32
Nagyon jó vers, kedves Andy :) A parkinsonról szeretnék pár szót beszélni privátban. Lécci írj a sefyandi@gmail.com -ra.
puszi:ariadne
andor
#15. 2012. február 29. 22:55
Utószóféle:
„Gondolom, hogy a sajátos humorodra, nem mindenki "vevő." Bizonyára, adódtak kínos pillanatok e szokásod miatt, - kérdezte egy közeli barátom.
Csak nagyon ritkán, hál’ Istennek. Ennek egy magyarázata van, ismert a szándékom
evvel az „áruval”, és olyan öregkori kategóriát képviselek egyelőre, aminél mindig kéznél van a segítség, egy szívószál és csőrös pohár formájában.
Mi is ez a fent említett szándék? A beteg gyermekeket megnevettető és vigasztaló bohócdoktorok példájára, amolyan humorista-íróbohóc lettem, aki írásaival megnevetteti a felnőtt, súlyos betegeket abban a reményben, hogy egészséges olvasóim is megtalálják az örömöt ezek olvasásában! Ezt képviseli majd szösszenet formájában megírt Ars Poeticám is!
Andy
andor
#14. 2012. február 29. 22:43
Kedves Barátaim!
Nem is tudom, sírjak, vagy nevessek az örömtől, olyan jól esett ez a sok, megfogalmzásban egyéni, biztató, elismerő hozzászólás. Nem is tudom, hogy köszönhetném meg nektek. Jobb megoldás hiányában most átmegyek virtuálisba, és mindenkivel szembeállva kezetfogok, és meghajtom a fejem tiszteletem és köszönetem jeléül. Szeretettel Andy
Fer-Kai
#13. 2012. február 29. 21:12
A szörny leleplezte magát, hiszen reszket a nevetéstől.
Ha biztos a dolgában, ő nevet,
ha a másik nevet - vagy nevettet - akkor félni kezd.

Milyen érdekes, hogy a félelem (meg a zokogás) és a nevetés "tünete" rém hasonló!

De a Te humorod nem kővel, hanem szeretettel van töltve.
Természetes velejárója az együtt rázkódás - talán még a Szörnnyel is.
Mimmy
#12. 2012. február 29. 20:56
Csodás, amilyen Te is Vagy! Gratulálok!!!!
Juhász Kató
#11. 2012. február 29. 19:11
Ne add fel! A természet is kínál enyhülést: madársóska, és svéd cseppek formájában,
külső - belső alkalmazásban!
A vershez gratulálok!
katuska
#10. 2012. február 29. 19:04
Igazi férfi munka! Büszke vagyok Rád, hogy felvetted azt a bizonyos kesztyűt, még ha remegő kézzel is! Gratulálok!
Answer
#9. 2012. február 29. 18:25
Elismerésem az akaraterődért, és az akotásért!
Szeretettel: answer
Mara
#8. 2012. február 29. 18:01
Előttem elmondták a lényeget, az akaraterő, a humor sokat segít, még többet, ha kiírod magadból érzelmeidet.
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Mara
Döme Zsuzsa
#7. 2012. február 29. 17:23
"S az ember célja a küzdés maga."
Ez a vers is bizonyítja, hogy harcod nem hiábavaló. Minden küzdelemmel, minden nappal te leszel erősebb, gazdagabb. Egyszer talán ezt majd az égiek is belátják.
Zsó
#6. 2012. február 29. 17:10
Írjál minél többet és soha ne add fel!
Szeretettel: Zsó
Báró von Shenczky
#5. 2012. február 29. 10:54
Hajrá! Írj csak, írj! :)
Eliza Beth
#4. 2012. február 29. 10:11
Az eleje zseniális!
A közepe biztató a sorstársak, és önmagad számára is.
A vége valóban inkább csak állapotfelmérés, hiányzik belőle a tőled megszokott humor.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A sárkány, a fiú és az erdő