Andy Jazz: Egy újszülött képzeletbeli élménybeszámolója

Tőle tudtam meg, hogy az "apa-Sötétség" volt az első őshazám, ahonnan sok ezer társammal egy megrázó esemény hatására el kellett menekülni.

 

Mikor a látás-kezdeményeim kezdtek kialakulni, akkor jutott el a tudatomig, hogy egy sötét, de kellemesen meleg és puha élettérben vagyok. Akkor azt hittem, ez a világmindenség, ezen kívül nincs más hely, ahol ilyen magamfajta növekmény létezik. Ez a föltevésem hamarosan megdőlt, amikor az egyik hozzámtartozó fölvilágosított, hogy ez már a második - hivatalosan "anyaöl-Sötétség"-nek elnevezett élettér a létezésemben. Tőle tudtam meg, hogy az "apa-Sötétség"- volt az első őshazám, ahonnan sok ezer társammal egy megrázó esemény hatására el kellett menekülni. Csak én maradtam életben, mert sikerült egy keskeny nyíláson bejutni az anyaöl sötétjébe, és egy sejtésem szerint gömbalakú házikóba belebújni. Azt is csak informátoromtól tudom, hogy ezek után rendkívül gyorsan növekedni kezdtem.
Örömmel tapasztaltam, hogy kényelmem fokozására valamilyen Ismeretlen utasítására wellness fürdőt kaptam, ahol kedvemre lubickolhattam. Ilyenkor megtámaszkodtam a "Sötétség" mennyezetében. Egyszer egészen váratlanul, hallás kezdeményeim a legnagyobb megdöbbenésemre valami zajt jeleztek. Csak nincs egy másik világ az én "Sötétségemen" kívül? Ezek a zajok valami ilyesfélék voltak:
- Nézd, rúgkapál! Gyere gyorsan, tapaszd ide a kezed! Egy másik, mélyebbről észlelt zörej:
- Igen, de jó! Majd ez a zörej kintről megnyomta a támasztó lábamat, mire én dacosan visszanyomtam.
- Most nézd! Most nézd! - hallottam a zörejt ismét, de meguntam a játékot, és nem nyomtam tovább. Az élesebb zörej:
- Psszt! Alszik!
Na, ezt az utóbbi magasabb hangot nagyon megszerettem. Sokszor énekelt nekem, és simogatott, ott, ahol a támasztó lábamat vélte felfedezni. Nem panaszkodhattam az ellátásra sem, különböző külső adományokkal támogatott non profit szervek bőségesen elláttak mindenféle finomsággal. Így nem lehetett csodálkozni rajta, hogy szépen gyarapodtam. Egyre szűkebbnek éreztem a belső "Sötétséget". Gondolkozni kezdtem, ha van egy külső világ is, talán ott több helyem lenne. Meg kell nézni! Döntöttem! És elkezdtem mocorogni, valamilyen kijáratot keresve. A külső világból szokatlan zörejeket észleltem.
- Taxit gyorsan! A kis bőröndöt! A kedves hang most teljesen megváltozott, hosszasan elnyújtva érkezett a zörej, és ekkor tapasztaltam először, hogy egy belső érzésem van, ami azt sugallta, hogy ez a hang nem az öröm hangja. Közben sikerült úgy mocorognom, hogy a fejem búbján valami nyílásfélét észleltem.
Na, sikerült a fejemet kidugni. Ekkor erősen megragadott valami óriás féle, és húzott kifelé, hátulról is nyomást éreztem. Ekkor tapasztaltam meg először két új tulajdonságomat. Láttam a külső világot! És bőgni is tudtam! Torkom szakadtából! Hideg volt, maszatos voltam, de beláttam, már nincs visszaút. Ollócsattogást hallottam, majd víz csorgott végig rajtam, kézről-kézre adtak, és végül ott találtam magam a vékony hang kezei között, akinek fájdalomtól meggyötört arcából valami olyan leírhatatlan szeretet áradt rám, amilyet soha a további életemben nem kaptam senkitől.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#13. 2012. szeptember 3. 20:02
Valamiért lemaradtam, most pótolom...
Kiváló gondolat megszólaltatni egy csecsemőt (magzatot), amolyan beleképzelős módon.
Tökéletesen megoldottad, remek volt!
Gratulálok!
andor
#12. 2012. szeptember 3. 13:15
Keddves Csilla!
A méhen kívüli humorista szemével kacsintva,
köszönöm kedves szavaidat!
Andy
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. szeptember 2. 20:32
Csilla
#11. 2012. szeptember 2. 20:32
Az anyaméhen belüli életet a humorista szemével láttatod, de a születés leírása oly kedves és csodálatos, hogy bizony kicsit meghatódtam.
A várandós kismamák számára fontos gyakorlati tanácsokkal is szolgálsz:
" Sokszor énekelt nekem, és simogatott, ott, ahol a támasztó lábamat vélte felfedezni."

Az a kép a 3 napos Andráskáról igen édes :)
andor
#10. 2012. szeptember 2. 18:07
Kedves Eliza Beth!

Jaj de örülök, hogy elnyerte teszésedet ez a kis iromány Neked, kíváló meseírónak - és szakértőnek! Mert ez egy felnőtt mese, ahol minden lehetséges! Vagy nem?
Költő hazudj, csak rajta ne kapjanak! Milyen jó, hogy én novellista vagyok! Nekem szabad! Nagy szeretettel Andy
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. szeptember 2. 15:36
andor
#9. 2012. szeptember 2. 17:26
Húúú! Ennek nagyon örülök! Külön öszönöm, hogy munkaszüneti napon is foglalkoztál irományommal! Szeretettel Andy
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. szeptember 2. 13:42
andor
#8. 2012. szeptember 2. 17:21
Kedves Mara!
Mint mindig, most is nagy örömmet okozott látogatásod, a szülőszobában.
Szeretettel köszönöm Andy
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. szeptember 2. 13:41
andor
#7. 2012. szeptember 2. 17:16
Kedves Fer-Kai!

Köszönöm lényeglátó hozzászólásodat, legfőbb képen a megható ”íróemeber” titulust. Igyekszem megfelelni, bizonyítani, hogy van valami alapja is.
A vékonyka hang tulajdonosa, - most már elárulhatom- ha eddig nem derült volna ki, az édesanyám volt. Szigorú neveltetést kapott, a Sacre Cuore-be járt, ahol apácák tanítottak. Tanulmányai befejeztével nem Jézust választotta vőlegénynek, hanem az „apa-Sötétség” tulajdonosát, jó apámat. Fokozatosan ismerte meg a házasság örömeit, és most itt állt egy újabb kihívás előtt. Azaz dehogy állt összegörnyedve ült a folyosón, és hallgatta a szülőszobából kihallatszó fájdalmas ordítást: Mit tettél velem Józsi! Mit tettél velem Józsi! Arra jött épen az egyik szülésznő, és feddőleg rászólt, mit ücsörög itt a széken? Így nem lehet szülni! - Hát hogyan? Kérdezte remegő hangon. A bába összecsapta a kezét, majd elmagyarázta. – Azon a kis nyíláson? hangzott a rémült kérdés. Először és utoljára, mert a negyedik gyerek már úgy csúszott ki azon a „nyíláson” mint a szappan a vizes kézből.
Erről ennyit, szeretettel Andy
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. szeptember 2. 13:32
Juhász Kató
#6. 2012. szeptember 2. 16:37
Nagyon érdekes írás az élet keletkezéséről
és a születésről.
Eliza Beth
#5. 2012. szeptember 2. 15:36
Szuper! Igaz, kicsit ellentmond magának, hogy a szemét nem ismeri fel, csak látás-kezdemény, de a lábát már tudja... Meg a vizet is ismeri. De azt is tudom, milyen nehéz lett volna mindezt körülírni nevén nevezés helyett.
Tényleg tetszik, főleg, hogy sok ezer társával menekült egy megrázó esemény után :-)))
A végén pedig az anyák biztos jókat bőgnek...
Balage
#4. 2012. szeptember 2. 13:42
Nagyon tetszett a riportod :)
Grat!
Mara
#3. 2012. szeptember 2. 13:41
Szeretettel gratulálok írásodhoz kedves Andor.
Eszembe juttattál egy filmet, ahol a pici baba elmélkedik a felnőttekről. Humoros film. Azóta sem hajolok fel a baba fülé, és gagyogok neki:)))
Szeretettel üdvözöllek: Mara
Fer-Kai
#2. 2012. szeptember 2. 13:32
Jópofán keveredik egy újszülött és egy sokat tapasztalt íróember látásmódja.
Az Anya iránti tisztelet, szeretet viszont közös.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek