Nem győzöm eléggé megköszönni, hogy anyák napjának tiszteletére fölidéztétek, és elolvastátok hozzám legközelebb álló soraimat!
Sok szeretettel Andy
Aktuális
Prev Play Pause NextA kontinensen több olyan lakóingatlan valósult meg, amelyek különleges építészeti megoldásaival gazdagítják a vízpart menti területeket. Közülük az egyik legikonikusabb a koppenhágai 8 Tallet
Minden 10. magyar érintett - veszélyes szövődményekre hívja fel a figyelmet a CEOSZ
Mindenki visz a szerettei sírjára egy hagyományos, gerberából, krizantémból, vagy őszi rózsából összeállított virágcsokrot. Ezek mellé teszem le évről-évre emlékezésként a hozzá írt búcsulevelemet!
Sötét, vastagkeretes, már egy kicsit kopottas - sok dioptriás- szemüveg hever az asztalon elhagyatottan. Vastag üvege arról tanúskodik, hogy viselője már nem fiatal. Ahogy nézem, hirtelen nagy szomorúság lesz úrrá rajtam és ekkor a szemüveg mesélni kezd nekem:
Elmondja, hogyan segítette gazdáját, amikor az nagy igyekezettel hajolt a mérleg fölé, ügyesen méricskélve a lisztet, cukrot, margarint, mert jaj! A süteménynek nagyon finomnak kellett lennie, hogy örömöt okozzon a vendégségbe érkező rokonoknak és barátoknak...
Elmeséli, hogyan párásodott be, amikor gazdája féltő gondoskodással hajolt a karácsonyra készülő töltött káposztás fazék fölé, ellenőrizve, hogy jó-e már és nehogy odaégjen...
Emlékezett rá, hogyan segített, amikor gazdája a varrógép fölé hajolva, párnahuzatokat - az unokáknak kis ruhácskát, - menyének -ahogy ő mondta- "klepetust"- fiának nadrágjára koptatót varrt...
Vagy milyen gondosan készített kesztyűsbábokat szeretett óvodásainak...
Vagy amikor egy ujjal pötyögtetve, csodás bábjátékokat írt a kopott-szalagos, ósdi írógépén...
Vagy amikor unokái fölé hajolva felügyelte, hogyan kacskaringóznak a füzetbe a girbe-gurba betűk
Vagy, vagy... számtalan vagy.
És szeretett, drága nevelőanyám kórházba kerülve letette az asztalra a szemüvegét. Eljött az a nap, amely ellen mindig tiltakozik az emberi tudat, melynek eljövetele sajnos elkerülhetetlen.
89 éves korában csendesen, örökre elaludt az élete utolsó napjáig is tevékenykedő, szorgoskodó, jó kedélyű, rubindiplomás óvónő. Ki tudja, talán az égi óvodában lett hirtelen szükség egy kiváló óvónőre? Tiszta szívvel állhat új Munkaadója színe elé, mert ő mindenkit szeretett és mindenki szerette őt, ha valakitől kapott valamit, mindig kétszer annyi jóval viszonozta.
Elteszem vastag, virágmintás, posztóból készített tokjába a szemüveget. Többé nem szolgál már az öreg jószág - nincs szükség rá.
Gyorsan megtörlöm könnyes szemeimet. Egy férfiembernek nem illik sírni!
Drága, drága anyám, búcsúzom tőled! Isten veled!