Andor: Harctéri hadijelentés

Télen pocsék, de milyen lesz nyáron az idő?


Haditudósítás


Csapataink harcban állnak! Harcban a nyaralónkba betörő szúnyogokkal! Beszámolómat, a szúnyogok szüntelen támadása közben - mint botcsinálta haditudósító és egyben hadművelet-vezető írom a csata helyszínéről, az utókor számára, - okulásul!
Áttekintve a pillanatnyi hadihelyzetet, be kellett látnom, hogy a balatoni, - nyílt terepen elhelyezkedő - szabadtéri, (verandai) vacsorázó helyünkért folytatott esti harcokban olyan súlyos vérveszteséget szenvedtünk, hogy nincs értelme a további ellenállásnak. Elrendeltem, hogy a támadóktól rugalmasan elszakadva vonuljunk vissza az új harcálláspontnak kinevezett „bunkerszobánkba".
Látva az ellenséges túlerőt, hogy fedezzem a visszavonulást, fegyverem után nyúltam, egy kézből indítható Réd típusú szúnyogirtó flakonhoz. Egy szúnyogriasztó szerrel is be voltam permetezve, ami a hadászati szakkönyvek szerint védelmet nyújt az ellenség váratlan, meglepetésszerű támadásával szemben. Ezt az állítást megcáfolni látszott, hogy az egyik szúnyog a szert after shavenek használta, vérszívástól kivörösödött pofájának hűsítésére. Na, ez mindennek a teteje! A szabad kezemben tartott jegyzettömbbel megcéloztam az ellenfelet. Hirtelen felötlött a dühtől vérben forgó szemeim előtt az iraki háború filmhíradója, ahol egy „lopakodó" célzó berendezésének kockájában feltűnt objektum, a repülőről kilőtt rakétával eltalálva a föld színével lett egyenlő. Fülembe rőzsedalok helyett most vad Wágner operák zenéjének mindent elsöprő dallama harsogott. Eljött az igazság pillanata! Teljes erőmből rácsaptam a szúnyogra, majd - mint hadiszemlész - megtekintettem a légből jött csapás eredményét. Sikerült! Az ellenfél alkatrészeire szétesve, egy nagy vércsík közepében volt, teljesen meghalva.
A sikert kissé beárnyékolta, hogy a becsapódás helyén egy 8 napon belül gyógyuló, lila színekben játszó sérülés is keletkezett. Na, elszánt ellenállásomnak hála, sikerült utolsó „csapattestünknek" is biztonsággal elérnie a bunkert. Becsuktam az üvegezett, szúnyogbiztos „bunkerajtót". Az átzsilipezéskor óhatatlanul bunkerbe beszivárgott szúnyogok ellen most elkeseredett hajsza kezdődött. „Katonáim" - fittyet hánytak az idevonatkozó Genfi Vöröskeresztes Egyezményre, mert megadásra való felszólítás nélkül, azonnal végeztek a betolakodókkal.
A napközben 32 Celsius fokra fölmelegedett szobában az ablakok zárva voltak, csak egy szúnyoghálóval ellátott, félablakon keresztül áramlott be a friss levegő. Az órámra néztem: éjjel fél 11 volt. Hajnali 5 óráig kell kibírni a bezártságot, mert kakasszóra általában visszavonulnak a szúnyogok a rejtekhelyükre. Nekik is szükségük van pihenésre. Az ostromlottak nehezen bírták ezt az állapotot. Ruháikat ledobva, álmatlanul forgolódtak katlanmeleg ágyukban. A zárt ablak mellett állva vártam ki a bűvös 5 óra eljöttét. Óvatosan kinyitottam résnyire az ablakot, kidugtam rajta fejem, és körülkémleltem. Láttam, hogy a felkelő nap arany csíkot vetít a távozni készülő éjszakai sötét felhők aljára és... és... sehol egy szúnyog! Boldogan felsóhajtottam, szélesre tártam a két ablakszárnyat, és hagytam bezúdulni a friss, reggeli levegőt. Öt perc múlva, amikor hátra néztem, örömmel láttam: minden katonám békésen szuszogva aludt az ágyában.
Csak én gondoltam arra, hogy a szép reggel után megint egy harcos este következhet. Amíg ezen morfondíroztam, rajtakaptam magam, hogy egy régi slágert dúdolgatok magamban: „Ó, add már Uram az esőt"! Mikor erre rájöttem, esdeklőn az ég felé nézve mormoltam: - és ha lehet ma este, vacsora után!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#12. 2013. április 11. 15:16
Kedves Andy!
Kívánom Neked a 'hívatlan vendég' mielőbbi távozását, és várjuk az újabb humoros írásaidat.
Azt hiszem, nyugodtan mondhatom többesszámban :)
előzmény: andor hozzászólása, 2013. április 11. 10:12
andor
#11. 2013. április 11. 10:12
Kedves Barátaim!
Nagyon köszönöm, hogy olyan sokan érdeklődtetek és hozzászóltatok kis tudósításom hoz, és az ezekből felém irányuló szeretetet! Egy rövid hír, - (vszinűleg egy külön anamnézis keretén belül is) 3 hete él velem egy nemkívánatos vendég, a neve Tüdő Gyula, de csak ugy.panyókásan, fél oldalasan. Már kifelé áll a rúdja!.
Szeretettel Andy
Juhász Kató
#10. 2013. április 10. 20:38
Az ellenséget nem szabad lebecsülni, bármilyen kicsi.
Nagyon jó írás, kiválóan szemlélteti az ember küzdelmét a gyakran nem is látható, csak
hallható ellenséggel.
Fegyverem csípésükre az útifű tinktúra, ami házilag elkészíthető.
Gratulálok!
Báró von Shenczky
#9. 2013. április 10. 19:57
Bajtársi üdvözletem! Itt a keleti fronton hasonló támadásoknak vagyunk kitéve nyaranta, Sőt az ellenség agymanipulátorok bevetésére vetemedett, így tudatmódosított állapotba hozva engem - még kertitó építését is kieszközölte, ami azóta is bázisukként szolgál. De ahogy a dakota mondás tartja: Győzünk, csak ne veszítsünk! Hajrá Magyarország! Hajrá szúnyogirtók!
Answer
#8. 2013. április 10. 19:11
Kedves Barátom!
Helyetted is válaszolok arra a felvetésre, vajon ez a "háború" az idén zajlott-e.
Nyilván nem, hiszen a "vérszipókoknak", ahogy apám nevezte anno a kínzóit, még nincs itt az idejük.
Csak mellesleg mondom, ha ilyen csapadékos lesz a nyár is, azt hiszem egyszerre állhatunk bandériumba ellenük.
Élvezettel olvastalak, és mit tagadjam, hiányoltalak már.
Örülök, hogy ismét itt Vagy!
Ölellek: Answer
ariadne
#7. 2013. április 10. 19:05
Drága Andy!
Már amikor a neved meglátom, mosolyra húzódik a szám, éppen ilyen remek humorú írásra számítottam:)))
Gratulálok!
puszi:ariadne
Csilla
#6. 2013. április 10. 17:56
Kedves Andy!
Jó hosszú időre eltűntél a "harctéren", de szerencsére nem estél áldozatul a támadásnak.
Tudósításod tartalma egy kicsit elszomorított, de a humoroddal sikerült megörvendeztetned :)
Eliza Beth
#5. 2013. április 10. 16:11
Kedves Andor! Ha ez idei haditudósítás, hát irigyellek minden szenvedéseddel egyetemben :-)))
Ajánlatom, tarts házifecskéket, azok a rakétavetőnél is hatékonyabban irtják az ellenséget.
Bedő Csaba
#4. 2013. április 10. 10:18
Nagyon ötletes és humoros.

Gratulálok, tetszett!
Hunter
#3. 2013. április 10. 09:53
Most már értem, miért Stinger föld-levegő kézi rakétavetőt választottál képnek! :-)
Mara
#2. 2013. április 10. 09:32
Kedves Andi!
Már nagyon hiányoltalak Téged és az írásodat is!
Örömmel láttam meg a neved, és felvidítottál.
A humorod utolérhetetlen, és a harci tudósításodért én Pulitzer-díjat adok Neked.
Szeretettel: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek