Andor: Beteg voltam! Meggyógyultam?

Költő hazudj, csak rajta ne kapjanak!

 

 

„Költő hazudj, csak rajta ne kapjanak!" - hangzik a bizonyára sokak által ismert mondás, melynek értelme semmit sem változik, ha a költő helyett novellistát írunk. Ha ez sikerül, elkerülhetjük a sánta kutyával folytatott eszeveszett versenyfutást is!
Történetesen a múlt évben a Facebookon megjelent egy irodalmi pályázat, „Beteg voltam, meggyógyultam" címmel. 
Témája a beteg emberek felgyógyulásának hiteles, reményt keltő, igaz története. A könyvnek olyan sikere volt, hogy sor került egy II. kötetnek az első feltételeinek felhasználásával való pályáztatására. Ennek éppen olyan sikere volt, mint az elsőnek, annak ellenére, hogy ebben helyet kapott az én kis - János kórházban, februárban letöltött - egyhónapos szabadságvesztésem története. Eredetileg már a legkisebb emelkedő tetejére is csak - kizárólag légszomjjal való fizetés után - küzdhettem fel magam. Az ilyen megélhetési költségek csökkentése céljából kaptam hivatalos behívót a kórházba. A műveletből azonban nem lett semmi, mert velem együtt becsempészte magát egy ereje teljében álló vírus, mely már otthon is megkeserítette az életemet. 

Munkája olyan sikeres volt, hogy már felkészültem az EKG görbém egyhangú sípolással kísért kiegyenesedésére. Ekkor megszánt az Úr, és elküldte nekem egy kispappal az utolsó kenetet, mely megfékezte a garázdát, és erőt, biztatást adott a továbbiakra. Egy hónapig tartott a küzdelem, mire visszavonulásra kényszeríthettem az influenzát. Már csak négy nap volt hátra a kórházból való szabadulásig, amikor új beteg érkezett a kórterembe. Ez aztán úgy köhögött, krákogott, szörcsögött, mint egy szárnyvonalon közlekedő személyvonat állomásának WC-jében a csőrepedéses vízcsap. Így nem csoda, hogy két nap múlva a kórterem összes lakója fújta az orrát, és köhögött. Ilyen állapotban tértem meg otthonunkba. Tehát a pályázatom happy enddel való végződése nélkülözte az igazságot. Még egy hónapig voltam otthon antibiotikumokkal kezelt fekvőbeteg. A sok ágyban fekvéstől sajnos legyöngültem, már a sík terepen is légzési nehézségeim voltak. Ezen nem segített, sőt tovább rontotta az állapotomat a belgyógyászat fő fegyverének, a gyógyszereknek a bevetése. Mikor a kórházból hazatérve szemügyre vettem a kiváltott és az asztalon felsorakoztatott orvosságok - eligazításra és bevetésre váró - sokaságát, valahogy nem tudtam ennek örülni. Attól azonban nem kellett félnem, hogy a rövid életű hercegnő - Lukrécia Borgia - méregosztó tevékenysége által elhunyt két férjének sorsára jutok. Azokkal gyorsan ölő méreg végzett, az én most kapottaim csak fél év után kezdik meg lassan, szinte észrevétlenül az emberi szervezet elpusztítását. 
Ennek első jele volt a déli és koraesti elalvás. Sokszor segített a levesbe érő orrom hegye megállapítani, nem forró-e? E tevékenységemet próbálta ritkítani feleségem, egy harsány „Ne aludj, András!" paranccsal, több-kevesebb sikerrel. 
Aztán az egyik este - valami kis füzetkét olvasva - elszunyókáltam az íróasztalomnál. Hirtelen egy müzzein imára hívó énekét véltem hallani. No, erre forgószékemet hátra lökve, leborultam a földre imádkozni. De nem térdeléssel kezdtem, mint az imában jártas Allah-követők, hanem az előirt keleti irányba mutató fejreeséssel. Azonnal felugrottam és egy nagy konyhakéssel tértem vissza. Na, csak semmi ijedelem! A kobakomon gyors növekedésnek induló dudornak akartam a kés hideg lapját fölhasználva megálljt parancsolni. A ravasz müezzinnek még egyszer sikerült teljesen imára buzdítania. Hogy ez a fájdalmas esemény ne ismétlődjék meg többé, átmentem törpébe.


Nagy, párnákkal körülvett sámlin ülök mostanában, a Laptopom egy alacsonyabb guri-guri asztalkán kapott helyet.
Állapotom további romlását kitűnő orvosok se tudják megfékezni. Most egy új, és talán utolsó lehetőséget alkalmaznak. Egy kitüntetést fogok kapni, szép kereket, és hogy ne rozsdásodjon, beoperálják a bőröm alá. Áder János most más irányú elfoglaltságára hivatkozva, nem lesz jelen az érem átadásán, így minden ceremónia nélkül fogom azt átvenni.
A nemrég lezajlott futball-világbajnokságon egy-egy csapat továbbjutását a hosszabbítás utáni tizenegyes rúgások döntötték el. Megható volt látni, hogy egyik-másik dél amerikai csapat tagjai Isten segítségét kérve, letérdelve várták a végeredményt. Elhatároztam, követem példájukat. Letérdelés közben éreztem, hogy valaki átfogja a vállam. Régi ellenségem, egy idő óta barátom, a Parkinson kór volt az. Persze-persze, ha én elmegyek, velem jön ő is. Így most ketten térdelünk a pálya szélén, és kérjük az Istent, vigye győzelemre a pálya közepén betegségével szkanderező szívemet.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
siktár éva
#12. 2015. február 4. 21:03
Kedves Barátom! Én úgy gondolom, hogy az írni tudó és szerető emberek - mint Te is -, könnyebben kilábalnak minden betegségből, na és főleg, akik optimista szemlélettel élnek és életelemük a humor. Én azt hiszem, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor a humor nélkülözhetetlen, még ha olykor fanyar is. Én csodálom Benned ezt a képességet, mert tényleg nem mindennapi. Én közel négy éve ismerlek - amióta verselek, prózákat írok -, és be evett a fene egy irodalmi klubba, ahol megismertelek és nagyon megszerettelek. Megszerettem a stílusodat, a tudásodat, és összességében az összes betegségeddel együtt. Én csak gratulálni tudok írásaidhoz és példaképemnek tekintelek, hiszen Te bebizonyítottad, hogy hogyan kell novellát írni bármilyen témában úgy, hogy az élvezhető legyen. Én nagyon respektállak Téged, kívánok Neked jó egészséget és hosszú életet, hogy még nagyon sokáig olvashassam kitűnő írásaidat. Szeretettel gratulálok és ölellek: Évi
Csilla
#11. 2015. január 24. 22:18
Kedves Andor (András)!

A hasonlataid, a szófordulataid, a humorod, az iróniád teljesen elterelték a figyelmemet a betegségről. De tényleg, ki a beteg???? :-)

Minden jót kívánok, szeretettel:

Csilla
andor
#10. 2015. január 23. 10:58
Kedves, nagyon jó Barátaim!
Köszönöm, hogy meglátogattatok! Köszönöm a soraitokból felém sugárzott szeretetet. Igyekszem majd valami nemtragihumorral írt művel meghálálni!.
Szeretettel Andy
Fer-Kai
#9. 2015. január 22. 21:50
Jószívű vagy, mert gyakran megosztod velünk a remek (akasztófa)humorodat...
Mi mást kívánhatnék, mint további jó szívet!
Answer
#8. 2015. január 22. 21:06
Kedves Barátom, Andy!
Mindig kedveltem a félhumorba szerkesztett, egyéni stilusú mondataidat, írásaidat.
Optimista alkatod révén a bajokat sorra le(ki)pipálod.
Kívánom, így legyen ez most is!
Örömmel olvastalak!
További sok erőt Neked!
Szeretettel barátod:
Answer
Mara
#7. 2015. január 22. 18:50
Drága Andy Barátom!

Én bizony ott vagyok lélekben melletted, és erősugarakat adok át Neked. Azt mondják, hogy gondolatban is lehet segíteni távolból, én bezzeg innen Kishegyesről gondolatban is erőt , egészséget küldök, lélekben meg még több erőt nyújtok és velem együtt nem leszel hegymászó, de a levegőből lesz elég.
Nekünk is jut.

A műtétet egész hősiesen elviselted. A férfiak általában ...

Szeretettel kívánom, hogy minden úgy legyen, hogy az életedben a szépségét megtaláld.
Szeretettel:Mara
andor
#6. 2015. január 22. 15:40
Drága Barátom Mara!
A tegnapi vállonlövést sikeresen átéltem.! Az operálás alatt sem állt le a párbeszéd a vállamból a szívemhez csatornát fúró doki és kőztem. Ő állandóan csak ennyit mondott: most itt fog fájni, érez valahol csípést, amikor jócskán jódozott. Én kényszeredetten válaszolgat lehet llehetam neki, mert engem inkább az érdekelt, hol és miért nem lehet monogramot cizelláltatni a pészmékerben, miért nincs egy állótűkör a műtőben, ahol a pciens megnézheti a végeredményt. Na, szárnyas időnek tűnő sebességgel eltelt az az idő, ameddig a műtét tartott. Mosolyogva kérdezte a doki: "Na, hogy érzi magát?" Mintha most jöttem volna a fogorvostól! – válaszoltam. Úgy látam nem ezt a választ várta, mert kiadta a parancsot: 3 óra hosszát egy falazó tégla súlynyi terhet pihentessek a keblemen, aztán mars haza! Most egy kicsit hallgatózom, minden rendben, dobog a szívem! Szeretettel Andy
előzmény: Mara hozzászólása, 2015. január 22. 12:32
Eliza Beth
#5. 2015. január 22. 14:54
Kedves Andy! Az írásod átment az én szűrőmön, úgyhogy olyan sok helyesírási hiba már nincs benne. :-)))

Gratulálok a humorodhoz, ha már a gyógyulásodhoz nem lehet. De mint tudjuk, a jókedv fél gyógyulás.
előzmény: andor hozzászólása, 2015. január 22. 11:17
Mara
#4. 2015. január 22. 12:32
Drága Barátom!

Érzem ám a hangvételedből, hogy a huncutság kimaradt, de én tudom MEGGYÓGYULSZ!

Lélekben családoddal ott vagyok Nálatok, és vittem a parittyát is. Nem kell más, csak a saját tudásod! Na meg persze én is :)))))

Sok szeretettel ölellek, és mihamarabb legyél testileg lelkileg egyensúlyban: Mara
andor
#3. 2015. január 22. 11:17
Kedves olvasóim!
Az idő sürgetésében született írásomban sok helyesírási hiba található! Szíves elnézéseteket kérem!
Andy
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek