Andor: Beköszöntött ősz, szezonja, a szörnyű szép, bánatos, irodalmi alkotások keletkezésének .

Tarka-barka őszi gondolatok ablakon keresztül

Az idén hamar beköszöntött az ősz, esőt és hideget hozva magával. Ezt tanúsította a korábban beindított távfűtés is. Nem csoda, hogy kedélyállapotom mélyponton volt. Éjjel alig aludtam, állandóan küszködnöm kellett az orrdugulással, és hű szövetségesével, egy hőemelkedéssel kísért hurutos köhögéssel. Kicsit szédültem is, ami a magas vérnyomás kísérője.
Kinéztem az ablakon. Olyan sötét volt, hogy már kora délután fölgyulladtak az utcai lámpák, melyek kis világító fénypontokká alakították a szél által az ablakra sodort esőcseppeket, amelyek néhány másodpercnyi pihenés után hosszú fénycsíkot húzva maguk után, folyatták útjukat az ablakpárkányig. Az ősz szép, napos, erdei sétákra csábító oldalára a meteorológusok szerint még egy-két napig várni kell.
Hogy valami biztatást, kedvderítőt tartalmazó olvasni valót, - például egy jó verset - találjak, szörfözni kezdtem az interneten.
Talán Petőfi volt az, akiről köztudott, hogy rövid életében mindig örült az ősz eljövetelének, azonban nem kell messzire menni, hogy megtaláljuk az ellenpólust Adynál, aki így ír "Párizsban járt az ősz" c. versében:

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Nos, Ady kis rőzsedalai tovább parazslanak mai kortárs íróink őszi alkotásaiban is. Rövid keresgélés után, először André I. Ibolya a kiváló költőnő gyönyörű "Ősz előtt" című versére találtam rá. Hát ez nem az volt, amit kerestem, kiderül ez abból is, ha idézek a versből:

Csak azt tudom: egy fehér télen
aláringok majd négy kötélen,
s hó fedi el a lábnyomom.

A vers szerzőjének nem kell félnie a 4 kötél szindrómától! Félni attól az úttól kell, amelyik odáig vezet. A korát ismerve, kicsit korai az elmúlásra gondolnia. Ne tegye! Majd 40 év múlva is ráér erre! És akkorra a 4 kötél csak régi népszokásként fog élni, mert hely- és pénzmegtakarítás miatt, valószínűleg csak hamvasztás lesz. Akkor majd valahogy így kell az utolsó sorokat megfogalmazni:

Elég minden, mi testemből megmaradott.
Hamu lesz ismét abból a porhüvelyből,
aki én voltam, akinek az Úr életet adott.

Gyorsan tovább "lapoztam", és ekkor találtam rá Pozsa Ágnes remek, életrajzi ihletésű "Fegyverletétel" című novellájára. Olvasni kezdtem, és rögtön a hatása alá kerültem, - fölébresztette benne a kilátástalanság érzetét. Mindjárt megérti a kedves olvasó, hogy miért, ha idézek egy pár sort a műből:
"sorra jöttek a fejembe a sötétebbnél sötétebb gondolatok, és szép lassan eljutottam oda, hogy vajon hogyan kell csomót kötni a kötélre, ami majd tutira rácsúszik a nyakamra."
"... itt van nem messze a telek, ahol nyugodtan végezhetek magammal"

Visszagondolva a délutáni hangulatomra, hirtelen felmerült bennem: Van értelme, felvenni a küzdelmet egy ilyen gonosz, megállíthatatlan, még nem tudni milyen súlyos véget ígérő betegséggel? Nem! Elő a kötéllel! Honnan a fenéből tudok most egy méretes darabot előszedni? Talán a spájzban, a felső polcon! Megragadtam a kis 5 fokú létrát, nagy nehezen beszuszaszkoltam az ország gazdasági helyzetére oly jellemzően kis alapterületű éléskamrába, - ami az előrejelzések szerint csakhamar tök üres lesz - de ez már nem az én gondom. A felső polcon nem találtam kötelet. Talán a szerzőnek van még tartalékban egy? De nem tudom a telefonszámát! És ahogy így lenéztem a létráról, helyettest keresve a kötélnek, valahogy hirtelen megváltozott minden. Ha innen, a másfél méteres magasságból levetném magam, csak eltörik a kezem, vagy lábam. Majd holnap kiötlök valamit, legyintettem. Visszavittem a létrát a helyére, és hirtelen olyan álmosság jött rám, hogy nem is vacsoráztam, csak beestem az ágyba és mélyen elaludtam.
Reggel, amikor felébredtem, és elhúztam a függönyt, örömmel láttam, hogy elállt az eső, és elcsendesedett a szél is. A még midig borús, felhős égbolton itt-ott már egy gyönge napsugár is utat tört magának. A házi mérés 130/80-as vérnyomást regisztrált. A mély és egészséges alvás gyógyító hatással volt a náthámra is. Nem rossz, nem rossz, - dörmögtem magam elé. Valahogy már semmi kedvem sem volt meghalni.
Jaj! Csak a vers írójának ne legyen semmi baja! Internet bekapcsolva, gyorsan a "Fegyverletételhez"! Nagy kő esett le a szívemről! A szerző él, erről tanúskodott az új, - valószínűleg éjjel született - vidám szerelmes verse! Hát ilyen csapongók és megbízhatatlanok a költők! Különösen őszidőben!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
andor
#5. 2015. október 18. 00:00
Kedves Barátaim!!
Nagy örömöt okozott látogatásotok! Szeretném ezúton megköszönni!
Kőltő haazudj... : Igyekeztem a ronda idő által ébresztett gondolataimat kedves olvasóimnak továbbítani.! Persze az igazi versben lett volna, de sajnos verselni nem tudok, csak irigykedni, és csodálkozni az általatok,alkotott remekműveken. Igy a prózával próbálkoztam Segített ebben az, hogy véletlenül ráakadtam a több mint 10 évvel ezelőtt alkotott 2 idézett írásra.. De legnehezebb volt nekem, mint hivatásos, többszörös kórházlátogatónak valami olyan betegséget keresni, amikor kötél után keresgél az ember. Hogy még is sikerült, azt a levelekből kiáradó, aggódás igazolja vissza., amit még egyszer hálásan köszönök, és ami miatt érdemes írni!
Szeretettel Andy
Answer
#4. 2015. október 16. 10:28
Kedves Barátom!
Az ősz borongóssága kihozza a rosszat az emberből.
Aztán kisüt a nap (egyszer csak megteszi...), és minden megváltozik.
Az első borulásig...
Mindig szívesen olvasom kiváló homorodat!Szeretettel
Answer

Ui.
József Attila után szabadon:

Hagyjad a kötelet másra,
fel se mássz a létrára!
Mara
#3. 2015. október 15. 20:23
Drága Andy!

Ironikus írásod engem egy kicsit azért aggasztT
Igaz, a stílusod imádom, azért nagy nagy szeretettel gratulálok és kívánok Neked is (magamnak is) szép őszi napokat, egészséggel fűszerezve.
Ölellek: Mara
Eliza Beth
#2. 2015. október 14. 11:12
De jó, hogy nem találtál kötelet, Andy! Mit olvasnék most ezen az esős őszi napon, így munka előtt???
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek