Amikor a szeme szeretett

...tavaszból nyár akkor született...


nem ért már el semmi, el nem érhetett,
amikor rám nézett, és a szeme szeretett.
csak varázslat volt, önnek elhiszem,
rombolt létembe az álmot elviszem.


szárítókötélen, fénytelen tereken,
akár mosott ruhák, libbent a szerelem,
titkom lett, őrzöm, ne tudja senki sem.


magány és fájdalom sajdult a szemében,
talán elfelejtett, talán ezt remélem.
agyonmosott vágyból, éledt a szemérem,
soha nem felejtem, önnek megígérem.


túlléptem akkor én minden hibán,
amikor az ember egy arcot kíván.


...csak lássam újra! az arcát kívánom,
megérinthetem, azt hiszem, kivárom...


...és vakító fénnyel kelt fel a nap...


...szédült pillanat... álmokon lépdelt, a széllel szaladt...


és itt hagyta a percben friss illatát,
akár egy nagy halom mosott ruhát.


...tavaszból a nyár akkor született,
amikor a szeme annyira szeretett...

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
ariadne
#3. 2015. június 26. 16:04
köszi drága:))
előzmény: Answer hozzászólása, 2015. június 26. 15:34
Answer
#2. 2015. június 26. 15:34
Tetszik, gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke