Ahova a Nap sem lát el...

Szomorúság írta soraim...

 

 


Hideg, sötét betondoboz,
ahova Nap el sem lát,
rejti életed porát

 

márványba vésett betűkre
ujjaim vittek meleget
s egy gyertyaláng...


(a nyár gerincét szálkásra
hasogatta az aszály,
kérdésfonatok tépelődtek
a kétségbeesés haján -

míg esőre várt egy árván maradt fecske,
az esték hajlatában kavicsaidat keresve
indulni akartam minduntalan)


...álltam előtted
a templom tövében,
déli harangszó is marcangolt belőlem,
rideg, nyirkos betonszobád ajtaja előtt
rám rikácsolt a félelem...
arcomba csapódott a bizonyosság,
csak én suttogok,
a te ajkad néma...
fél évtized hordaléka
esti kavicsainkba szállt.


Ott, ahova a Nap sem lát el,
csontrepesztő valóság térdepel,
csukott szemmel ül a csend...

 

lábam nyomában várakozik
a megmerevedett
magány

 

ottmaradt veled
egy fehér rózsába
sírt imám...

 


2012. szeptember 14

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
agnes-senga
#16. 2013. október 12. 09:14
Megrendítő a fájdalom, összeszorult a torkom, míg olvastalak. Az idő majd segít, és enyhíti fájdalmadat. A versed gyönyörű. Csoda szépet írtál. Fogadd részvétemet, és egy vigasztaló ölelést.

szeretettel agnes
Ruder - Jana
#15. 2013. október 12. 09:00
Köszönöm Zsuzsa...
zsuzsahorváth
#14. 2013. július 7. 16:58
Fájdalmasan gyönyörű!
Ruder - Jana
#13. 2012. szeptember 27. 09:00
Hálásan köszönöm kedves Mindnyájatoknak...
Döme Zsuzsa
#12. 2012. szeptember 26. 09:33
Jaj! Megrendítően szép.
Mara
#11. 2012. szeptember 25. 21:00
Versed hangulata megrendítő. Gyönyörűek a költői képeid, kifejező eszközeid.
Szeretettel gratulálok: Mara
Answer
#10. 2012. szeptember 25. 20:41
Szomorú vers, de kiválóan írtad meg!
Nagyszerű vers!
dezsoili
#9. 2012. szeptember 25. 20:17
Mostanában sok hasonlóban volt részem. Telve a lelkem csordulásig. Szép, szomorú versedhez gratulálok!
Csilla
#8. 2012. szeptember 25. 20:15
A veszteség fölött érzett fájdalmadat, bánatodat végtelen szeretet övezi.
Szomorú soraidban meghatóan írtad ki magadból sajgó érzéseidet.
Fogadd őszinte együttérzésemet.
Fer-Kai
#7. 2012. szeptember 25. 19:37
Ezt nemcsak a szomorúság írta, hanem a szeretet szépsége és a szépség szeretete, ami életet lehel a porba.

"Miként a szeretet megkoronáz, úgy keresztre is feszít benneteket. Miként ő a növekedésetek miatt van, úgy meg is fog nyesni benneteket."

(Kahlil Gibran)
Juhász Kató
#6. 2012. szeptember 25. 19:31
Kívánom, hogy mély fájdalmad az idő múltával enyhüljön, helyt adva a szép emlékeknek.
Őszinte részvétem, versed megható.
janos
#5. 2012. szeptember 25. 19:03
Fájdalmas, csoda szép.
Következetes ahogy követtem a soraidat, mindent magam előtt láttam.
Fitó Ica
#4. 2012. szeptember 25. 18:35
Nagyon átjön a bánat, a fájdalom Janám.
Balage
#3. 2012. szeptember 25. 18:21
Versed csodaszép. Fájdalmadat ennél szebben nem is vethetted volna papírra. Részvétem, és egyben tiszteletem versedért!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek