Ahol kétszer van éjfél...

Talán csak egy villanás ez a gondolat... Aztán megint kimegyünk a teraszra, és még nagyobb vehemenciával ünneplünk...


1983. Szilveszter este. Majdnem felszabadult a légkör. Kizárjuk a külvilágot, a politikát. A diktatórium megengedi az óévet elbúcsúztatni, az újat köszönteni (nem engedi meg viszont a karácsony ünnepét...). Csillagszóróval, hangos hujjogatással lehet mulatni. Sőt, a vezér beszédet mond éjfélkor. Stimati tovarasi si concetateni, romani, maghiar si de alte nationalitati... ( Tisztelt elvtársak és honfitársak, románok, magyarok és más nemzetiségűek...). Az ünnepi asztalon finomságok, igaz, szalvétát nem sikerült beszerezni, de kicsire nem adunk!
Éjfélkor kimegyünk a balkonra, jó előre elkészített kellékekkel. Gyufából tucatnyit viszünk, hisz két-három doboz is kell, mire meggyullad az összes csillagszóró. Van, hogy nedves a szürke anyag a fém pálcikán... vagy a gyufa semmirevaló. De mi ünnepelünk! A tömbházak erkélyei olyan közel vannak egymáshoz, hogy át lehet kiáltani a szomszédnak: Boldog új évet! Megtörténik, hogy a nagy dobálásban egy-egy kellék a szomszédban köt ki. Az egész tíz percig sem tart. Bemegyünk a jól-rosszul fűtött szobába, de még nem érezzük az új esztendő érkezését. Nincs megnyugvás bennünk, nem ülünk le megenni az éjféli pocsék, nejlonba töltött virslit. Majd egy óra után!
Nálunk egy óra, az anyaországban éjfél... Vajon tudják odaát, hogy mi is velük ünnepelünk? Vajon hányan állnak feszes derékkal, tiszteletteljes vigyázba a himnusz dallamára? Vajon hányan érzik, hogy ez egy szent pillanat, hogy eggyé válunk újra, lélekben eltörölve minden határt, hogy egy kicsit mi is otthon vagyunk? Talán csak egy villanás ez a gondolat... Aztán megint kimegyünk a teraszra, és még nagyobb vehemenciával ünneplünk... És visszatérve a jól-rosszul fűtött szobába, jóízűen megesszük a nejlonba csomagolt, fűrészpor ízű virslit... Persze előbb koccintunk, és a gondolatunk messze száll... Vagy tán nem is olyan messze... Csak ide a határon túlra.
---------------------------------------------------------------------------------------------
2012. Szilveszter este. Rég tombol a demokrácia, szinte mindent szabad. Szabad a karácsony, a húsvét, a sok szent ünnep... Se szeri se száma az alkalmaknak. Gúny villan a szánk sarkában a diktatorizmusra emlékezve. Versenyt futunk az idővel, s versenyzünk egymással: kinek van nagyobb, szebb, fényesebb... Jó előre, már rögtön karácsony után, boldog új évet kívánunk egymásnak. És a karácsony már nem kellemes, hanem boldog. Közeledik éjfél. Jobbnál jobb minőségű tűzijátékainkat ímmel-ámmal előkészítjük, egy elektromos gyújtóval. Biztosak vagyunk benne, hogy meggyullad első próbálkozásra. Ünnepeljük az új esztendőt. Robbantunk, igazi pezsgőt durrantunk, ehető bélbe töltött virslit fogyasztunk majd, dijoni mustárral, vagy kecsöppel, tormával, kinek-kinek ízlése szerint. S bevonulunk a jól fűtött szobába. Egy órakor meghallgatjuk a magyar himnuszt... Félig eldőlve a fotelben, vagy éppen fekve. Nem érezzük, hogy fel kell állnunk, feszes derékkal, tiszteletteljes vigyázba... Mert már szabad...
Isten, Te azért áldd meg a magyart... Bőséggel...
Boldog új esztendőt barátaim!!!


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Lakó Péterfi Tünde
#18. 2013. január 12. 17:00
köszönöm
előzmény: Balage hozzászólása, 2013. január 12. 15:43
Balage
#17. 2013. január 12. 15:43
Nekem is tetszett. Grat!
Lakó Péterfi Tünde
#16. 2013. január 4. 21:02
Köszönöm!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. január 4. 20:00
Lakó Péterfi Tünde
#15. 2013. január 4. 21:02
Köszönöm, kedves Csilla!
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. január 4. 19:52
Lakó Péterfi Tünde
#14. 2013. január 4. 21:02
Köszönöm. Kicsit vitatkoznék a külsőségekről... Ugyanis annak idején az efféle dolgoknak, bizonyos szinten, megtartó ereje volt. Lélekemelő pillanatok születtek egy-egy közös himnusz vagy szózat hallgatása közben...
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. január 4. 19:15
Eliza Beth
#13. 2013. január 4. 20:00
Lehangoló volt az összehasonlítás. Ezek vagyunk mi, gyarló emberek: ha valamit szabad, ha elérhető, könnyen kapható, már nem is kell....
Boldog új év(ek)et néktek is odaát!
Csilla
#12. 2013. január 4. 19:52
Úgy tűnhet, hogy magunk ellen beszélek, de sajnos az anyaország is tehet arról, hogy így alakult a helyzet.... és még sok más körülmény.
Az igazi ősmagyarok Erdélyben élnek, ha meghallom a székely himnuszt, hát bizony meghatódom.

Tetszett az összehasonlító írásod.
Boldog új esztendőt kívánok külhoni magyar testvéreinknek, és Neked, kedves Tünde.
Juhász Kató
#11. 2013. január 4. 19:15
A külsőségek nem sokat számítanak, a lényeg, hogy a szívében hogy ünnepel, hova tartozónak érzi magát az ember.
Az erdélyi magyarokat tisztelem, becsülöm, és boldog újévet kívánok nekik!
Összehasonlító írásodhoz gratulálok!
Lakó Péterfi Tünde
#10. 2013. január 4. 17:54
Még egy annyit elmondanék az 1983-as évről, hogy a Kossuth rádióban akkor játszották először kórussal a Himnuszt, addig csak gépről ment... Az élő hangtól még jobban meghatódtunk...
Lakó Péterfi Tünde
#9. 2013. január 4. 17:51
Igen, kedves Fer-Kai, gazdagok vagyunk... Csak ne hagyjuk elveszni...
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. január 4. 17:49
Lakó Péterfi Tünde
#8. 2013. január 4. 17:49
Igen, szomorú.... Köszönöm, hogy olvastad!
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2013. január 4. 16:43
Fer-Kai
#7. 2013. január 4. 17:49
Írásod címéről rögtön a szépséges Torockó jutott eszembe, ahol a Székelykő jóvoltából kétszer kel fel a Nap...

Ráadásul karácsonyra két torockói hímzéses párnahuzatot vásároltam a feleségemnek a budapesti bolhapiacon, egy népviseletbe öltözött széki nénitől. Nagy egyetértésben "alkudtunk" meg: rögtön elfogadtam az árat, amit mondott, és bár egyet akartam, végül kettőt vettem. Megbeszéltük, hogy sokkal többet ér, adnék is érte, ha lenne miből, de mi is szegények vagyunk...
Mosolyogva egymásra néztünk, és éreztük a nagy-nagy gazdagságunkat.
Lakó Péterfi Tünde
#6. 2013. január 4. 17:49
Köszönöm!
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. január 4. 16:43
Lakó Péterfi Tünde
#5. 2013. január 4. 17:48
Köszönöm!
előzmény: Bedő Csaba hozzászólása, 2013. január 4. 16:36
Gitka_61
#4. 2013. január 4. 16:43
Hát - tudom háttal nem kezdünk mondatot -, én ettől elszomorodtam! Mert...

Azért remek az összehasonlítás!!

Gitta
Answer
#3. 2013. január 4. 16:43
Boldog Újévet ott, a határon túliaknak, Neked is!
Bedő Csaba
#2. 2013. január 4. 16:36
Nagyon jó írás és mennyire igaz! Ide jutottunk. Hogy ki mit élvez belőle, az ízlés és gerinc dolga.

Gratulálok, neked is boldog új esztendőt!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A portás a kapu hőse