A zsoldos és a béke íze

Ilyen a béke íze, majdnem elfelejtette már.

 

Nincs az a konfliktus, ami nem ér egyszer véget. Megkapta a járandóságát, egy kisebb vagyont, elbúcsúzott mindenkitől, az őrmestertől külön is.

- Ha letelepedtem, felhívlak, őrmi, és meglátogatsz - mondta.

- Számíts rám, biztos kezű, mert megkereslek! - mosolygott az őrmester.

Ő pedig terepszínű ruhájában tért haza, nem tehetett róla, de ezt szerette a legjobban. A határnál már várták és annak az országnak a határőrei, ahol szolgált, melegen megrázták a kezét és tisztelegve engedték tovább. A saját országának a határőreivel már nem volt ilyen szerencséje. Kiszállították az autóból, megmotozták és a kocsit is felforgatták. Elnézően bánt velük, és kijelentette, sem tiltott áru, sem fegyver nincs nála. Bizalmatlanul méregették, majd egy irodába vezették, ahol egy tiszt részletesen kifaggatta. Mindent őszintén elmondott, nem másított meg semmit. Két óra múlva indulhatott tovább és már lényegesen barátságosabbak voltak vele.

A fővárosba érve szállodába ment, majd a maradék idejében talált egy megfelelő lakást magának és berendezkedett. Lassan rázódott bele a civil életbe. Végül vett egy aránylag jól menő bárt, ahol mindent rábízott az üzletvezetőre. A harmincas éveiben járó gyönyörű nő kifogástalanul vitte az üzletet és ő minden nap betért beszélgetni és egy sört meginni.

Most is békésen üldögélt a bárszéken, és ekkor hárman tértek be a bárba. Ahogy meghallotta őket, a tarkóján felmeredt a szőr, mert ezek úgy beszéltek, mint az ellenség, akik ellen harcolt. Rájuk nézett, és ez hiba volt. Több helyen megjelent a képe, mert vérdíjat tűztek ki rá, és látta a szemükben, hogy felismerték.

- Te mocsok! - szólt az egyik. - Nem döglöttél meg? - szemében haragos tüzek égtek.

- Látod, hogy nem, és viselkedj! Az én kocsmámban vagy és amilyen nagylelkű vagyok, megihattok egy sört nálam, aztán menjetek! A háborúnak vége, nem akarok már harcolni veletek. - Végül intett az üzletvezetőnek. - Tami, hozz nekik három hideg sört, az én vendégeim.

Picit meglepődtek és leültek, majd pusmogtak. Tudta, hogy nem hagyják annyiban. Tami kivitte a söröket, töltött a férfiaknak, majd visszaindult volna. Ekkor az egyik felpattant és felüvöltött:

- Ez a te kurvád, köcsög! - és hatalmas pofont adott a lánynak, aki összeesett. A férfi fogta a sört és a földre öntötte. - Nem kell az italod, gyilkos!

Hihetetlen dühöt érzett, mikor látta Tamit összeesni. Három lépéssel ott termett, és kézéllel a férfi torkára mért egy hatalmas csapást. Tudta, ha egy órán belül nem jut orvoshoz, meg fog halni az illető, de cseppet sem sajnálta. A másik felpattant, de egy félig teli sörösüveggel leütötte. Felszakadt a fejbőre és vérzett, de félig kábán felé indult. Ennek is a torkát ütötte meg nagy erővel és ez is összeesett. A harmadik felkészülten várta, az asztal szélén összetörte a sörösüveget és kaszáló mozdulatokat tett. Óvatosan lépett oldalra, figyelve a férfi szemét, mikor villan fel benne a támadás dühe. Nem kellett sokáig várnia. Próbálta a kezet blokkolni, de az utolsó pillanatban ellenfele felrántotta a másik a kezét és végigvágta a mellkasát. Ezt a mozdulatot használta ki és a férfi könyökét behajlította, majd nagy erővel felfelé tolta. Az üveg azonnal elvágta a torkát és ömlött a vér. Pár tántorgó lépést tett még az idegen és összeesett. Intett a csaposfiúnak hívja a mentőket, rendőröket, majd Tamihoz hajolt. Azonnal látta, hogy eltört az állkapcsa, gyengéden felemelte és lefektette a pultra. A mentők és a rendőrök gyorsan kiértek, és mivel csak ő volt talpon a verekedésben résztvevők közül, gyorsan megbilincselték. Nem tiltakozott, tudta, hogy hiába tenné. A rendőröket az első sokk akkor érte, mikor a mentőorvos megállapította, hogy mindhárom idegen halott. A rendőrök nekiláttak helyszínelni, őt pedig rendőri kísérettel kórházba vitték összevarrni.

Már a kihallgatóban ült, mikor bejött egy rendőrtiszt. Nem szólt semmit, csak kérdőn a rendőrre nézett. Az levette róla a bilincset és közölte, tudja a múltját és azt is hogy önvédelem volt. Annyit tudott tanácsolni, ha lehet, ne sokat mutatkozzon.

Este bement Tamit meglátogatni. Csúnyán nézett ki és ő csak a kezét fogta az ágya szélén ülve és gondolkodott.

Két hónap múlva Tamival az oldalán robogott régi harcainak helyszínére. Mindent elmondott a múltjáról, nem hagyva ki semmit. Felajánlotta Taminak, hogy eladja neki a bárt, vagy jöhet vele, mert egy ilyen talpraesett üzletvezetőre lesz szüksége. Taminak szikra gyúlt a szemében, és azt választotta, hogy vele megy. Mikor átlépte a határt, fogalmazódott meg benne az érzés, valami torokszorító, meleg és megható. Csak egy szó volt, amit lassan ízlelgetve mondott ki - otthon - és mosolyogva Tamira nézett.

Három hónap múlva csörgött egy párizsi lakásban a telefon.

- Igen? - szólt bele álmos hangon az őrmester.

- Szükségem lenne rád, őrmester! - mondta.

- Ó, te vagy az? Csak nem valami baj van? - az aggódás kicsendült a hangjából.

- Ugyan dehogy - válaszolt az őrmesternek -, csak le kéne ide ugornod. Tudod, szeretnélek megkérni, hogy az esküvői tanúm legyél.

Érezte, hogy az őrmester mosolyog a telefonban.

- Ott leszek, barátom, ott leszek.

Ízlelgette a szavakat magában még az őrmester, és szélesen elmosolyodott. Ilyen a béke íze, majdnem elfelejtette már.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek