A zsoldos

Minden sikernek ára van!

 

Csöndes volt a város, csak néha hallatszott egy-egy tompa dörrenés távolról. Nem zavarta, mert tévedhetetlenül állapította meg, hogy a frontot lövi az ellenséges tüzérség. A házak és az utcák kíméletlen harcok nyomait viselték. Sebhelyes, megkínzott és romos volt minden épület épp úgy, mint az itt maradó civilek. Már több mint egy éve lövik őket, mióta kiebrudalták az ellenséget és megmerevedtek a vonalak. Békefenntartók cirkáltak át kék sisakjaikban néha a területen kiégett teherautók és kilőtt tankok között, és ha épp nem bevetésre készült, barátságosan intettek egymásnak.

Gyakorlatilag zsoldos volt, mert a szomszédos országból pénzért jött át harcolni. Nem mondta senkinek, de nagyobb súllyal esett a latba, hogy a nagyhatalmak szeszélyéből itt ragadt, vele egy történelmet megélő, egy nyelvet beszélő, de idegen államban élő honfitársai védelme volt a legfontosabb számára. Kitűnően beszélte a másik ország nyelvét és a parancsnoksága már többször meggyőződött szakmai tudásáról és elszántságáról. Tíz év az Idegenlégióban katonát faragott belőle, és amit nehezen vallott be magának is: gyilkost. Innen a békefenntartókkal való jó kapcsolat is, mert francia légiósok voltak, így több mint jól megértették egymást, sőt bajtársnak tekintették. Nehezebb napok után ital mellett bús, borongós dalokat énekeltek és méltatták a légiót.

Most nem ért rá sem integetni, sem elgondolkodni. Egy félig szétlőtt épület harmadik emeletén hasalt egy nagyméretű lövedék által okozott omlás kupacai között. Szürke álca takarta egész testét, még a puskája is szürkés, foltos festésű volt. A Zastava M-93-as Black Arrow büszkeséggel töltötte el, mert zsákmányolta, és ezt használta az ellenség ellen. Más már régen egy jobb darabot választott volna, de neki ez kitűnően megfelelt és az álcázó festését is városi harcra alakította át. Így tudott a szétlőtt beton törmelékei között elvegyülni, mert most vadászott. Napok óta a városrész egyetlen vizet adó kútját tartja egy orvlövész tűz alatt és válogatás nélkül öli meg a civileket. Nőt, férfit, gyereket, de még egy szomjas kutyát is. A találatok becsapódásából sejtette, hogy milyen irányból tüzel a lövész és azt is tudta, elbizakodottá tette a siker. Ebből leszűrte, hogy nem profi az illető, csak egy pontos kezű, embertelen gyilkos amatőr. Lassan pásztázta a távcsővel a szemben levő épület emeletének ablakait, hátha észrevesz egy árulkodó jelet. Két napja a békefenntartók egy páncélozott járművel elállták az orvlövész lőszögét, így a kútnál tolongókat nem tudta tűz alá venni. Akik viszont a vízzel teli kannákkal igyekeztek haza, a takarásból kilépve a céltávcsőben érezhették magukat. Két embert le is lőtt, míg aztán a páncélos toronylövésze végigpásztázta a vélhető irányban levő épület homlokzatát. Később átkutatták az épületet és meg is találták a helyet, ahol feküdt. Üres ásványvizes palack és kilőtt töltényhüvelyek, német gyártmányúak. Beszédes jel. Az ellenség a saját lőszerét használta, ez egy gyilkolásra és terrorra felfogadott zsoldos volt. Nem gondolta, hogy ők, a két zsoldos akár a legcsekélyebb mértékben is hasonlítanának.

Kurta dörrenés szakította meg a csendet és egy kannát cipelő nő összeesett. Lassan, a fülére hagyatkozva a lövés irányába vitte a távcsövet és figyelt. A szemben levő épület kilencedik emeleténél látta, hogy valami oda nem illő, valami furcsaság van. Lassan ráeszmélt, hogy a lövész terepszínű álcája az, ami nem illik a városi környezetbe. Épp csak egy foltot látott belőle, de ennyi is elég volt. Finoman, mint ahogy lepkét fog az ember, sütötte el a puskát és látta, a folt eltűnik és kis porpamacs száll fel.

Felpattant, lerobogott a lépcsőn és a közelben lapuló légiósoknak ujjával mutatva az irányt futásnak eredt. Azok követték és gyorsan beszaladtak a lépcsőházba. Ott közölte, a kilencedik emelet a cél és elkezdtek ismét rohanni. Mikor felértek, az őrmester hátra tolta őt és fegyverét előreszegezve bekukkantott a lakásokba. Az egyikből lövés dörrent, így nem teketóriáztak, már repült is be egy gránát. Hangos dörrenés, füst, és betódultak a szobába épp időben, hogy a félig kába lövész kezéből kicsavarják a pisztolyt. A másik kezével nem kellett törődni, mert a lövése a vállát érte és használhatatlan volt. Ott feküdt mellette a fegyvere, egy M24, gyilkos eszköz, egy üveg ásványvíz, egy hátizsák és egy plüss figura. Ekkor döbbent meg, hogy a lövész nő volt. A nő angolul szólt, hogy vigyék a parancsnokukhoz, mert ő már fogoly. Az őrmester szembe fordult vele és közölte, ő a parancsnok és nem tekinti fogolynak, csak egy gyilkosnak. A nő szemében megcsillant a rémület, de ekkor talpra rángatták és az ablakhoz támogatták. Az őrmester szembe fordult vele és a nyakánál meghúzta a zubbonyát, amire a nő gúnyosan elmosolyodott. A folytatás viszont megdöbbentette. Az őrmester kivett az övéből egy gránátot, a fogával kihúzta a biztosító szeget és a nő zubbonyának az elejébe ejtette. - Üdvözöld a hasonszőrű gyilkosokat a pokolban! - mondta, majd intett. A két katona kitaszította az ablakon, és hallatszott a hosszú sikolya, amíg egy dörrenés el nem vágta azt.

Szótlanul mentek le a lépcsőn, de elégedetten. Út közben az őrmester a zsebébe nyúlt és a légiós barettjét szó nélkül átnyújtotta neki, amit egy kurta biccentéssel köszönt meg és tett fel a fejére.

Mint később kiderült két dolgot értek el. Többé senki nem lövöldözött a vízért sorakozó civilekre, és a fejére kitűzött vérdíjat duplájára emelték. Minden sikernek ára van! - mosolyodott el magában a paradoxonon.

 

 

 

Folyt. köv...

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hunter
#5. 2015. április 9. 13:45
Köszi Eliza! :-)
Eliza Beth
#4. 2015. április 7. 23:23
Az ilyen írásaidat szeretem, de nagyon!
Hunter
#3. 2015. április 7. 08:54
Köszi Andor!
Jó tündérem, aki feltette az írást, még keresett is egy Zastava M93 -as puskát, csak hogy autentikus legyen minden. Névtelenség? A nevek csak előítéleteket szülnek, mert az írás a lényeg, nem a név.
andor
#2. 2015. április 7. 08:47
Génius típusú egerem bal oldalán tartott újammal, egy jelszó mögé bújva lestem napok óta a sok húsvétot ünneplő között megbúvó, ritkán olvasható háborús témát. Ma végre rátaláltam! Először csak a fegyver csillogását észleltem, és ezután a mögötte –névtelenségbe bújó – irodalmi zsoldost. Rögtön lőttem, olvastam, jól szórakoztam!
Andy
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek