a vigasz

Az élet nehéz oldala, önirónikus szemel.

nekem is nyílnak még virágok

salétromos penészes foltokban

házamban több a nincs mint a van

fedél hajlék szobameleg

lenne jó foszforos csontomnak

utószor mielőtt egy árokba bedobnak

elgurult színes üveggolyók

üveghegyen túli világ

szétkergetett álmok

búbánat járja szívemet át

na és ... akkor mi van

rántok egyet a vállamon

dögcédula így is lesz a lábamon