a vigasz
Az élet nehéz oldala, önirónikus szemel.
nekem is nyílnak még virágok
salétromos penészes foltokban
házamban több a nincs mint a van
fedél hajlék szobameleg
lenne jó foszforos csontomnak
utószor mielőtt egy árokba bedobnak
elgurult színes üveggolyók
üveghegyen túli világ
szétkergetett álmok
búbánat járja szívemet át
na és ... akkor mi van
rántok egyet a vállamon
dögcédula így is lesz a lábamon
Vissza a főoldalraHozzászólások:
Panka
#2. 2021. április 8. 20:53
Nagyon elkeseredett hangulat lengi át a verset,
formai érdekessége a sajátos sorszám /4,3 soros váltakozás és a rímei :a két utolsó sor rímel
Az önirónia szinte már nyers
Hozzászóláshoz jelentkezz be!