a vigasz

Az élet nehéz oldala, önirónikus szemel.

nekem is nyílnak még virágok

salétromos penészes foltokban

házamban több a nincs mint a van

 

fedél hajlék szobameleg

lenne jó foszforos csontomnak

utószor mielőtt egy árokba bedobnak

 

elgurult színes üveggolyók

üveghegyen túli világ

szétkergetett álmok

búbánat járja szívemet át

 

na és ... akkor mi van

rántok egyet a vállamon

dögcédula így is lesz a lábamon


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Panka
#2. 2021. április 8. 20:53
Nagyon elkeseredett hangulat lengi át a verset,
formai érdekessége a sajátos sorszám /4,3 soros váltakozás és a rímei :a két utolsó sor rímel

Az önirónia szinte már nyers
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek