A varázsgomb

Mese (inkább felnőtteknek) - a korábban itt már szereplő, "Gombhoz a kabát" című mesém erősen lefejtett és újraszőtt, újraszabott változata


Volt egyszer egy legény, aki szebbnél szebb gombokat készített. Fagyos hegyvidéki városban lakott, melynek piacán sokan vásároltak az ügyes kezű mestertől. János - mert így hívták a legényt - nagyapjától megörökölt egy vastag, jó meleg kabátot. Vásárnapokon ebben a réges-régi, tengerszem kék öltözékben árulta a gombjait. A hullámokkal díszített kabáthoz nemesen egyszerű gombok dukáltak, melyeket messzi földről hozatott ébenfa maradékából faragott ki a legény. A fekete gombok mindenkit elbűvöltek; János úgy érezte, szerencsét hoznak neki.
Egyszer aztán nagy veszteség érte. Hét fagombja közül elveszett az egyik - épp, amelyiket a szíve fölött viselt. Tűvé tett érte mindent, de sehol se találta. Búnak eresztette a fejét, s ekkor a piac közepén észrevett egy porcelángombot a porban. Nagyot dobbant a szíve, mert ugyanolyan színű és díszítésű volt, mint a kabátja.
Nyomban fel is varrta a fekete gombok közé. Furdalta Jánost a kíváncsiság: vajon kié lehetett? Aznap este a kék gombban, mint egy tó vízében, megpillantott valakit. Ilyen szép, aranyhajú leányt még sose látott! Ettől kezdve úgy sajgott a szíve, mintha a kabátját kellett volna nélkülöznie, sőt annál is fájdalmasabban.
Hét évvel később épp arrafelé lófrált, ahol a porcelángombot találta, s lehorgasztott fejjel nekiment valakinek. Egy aranyhajú lány állt előtte ébenfekete kabátban. Tengerszem kék gombjai voltak, de szíve fölött János fagombját viselte. Sugárzóan kék szemekkel nézett rá, és úgy mosolygott, hogy hétszerte szebb volt, mint a gomb varázstükrében.
Nem is szóltak semmit, csak összeborultak. Úgy egymásba gombolódtak, hogy nem lehetett tudni, hol kezdődik az egyik, és hol a másik.
Ki tudja, meddig álltak így. Bokrok nőttek, körülfonták, körülölelték őket. Leveleik között virágok ezrei nyíltak - egy kék lugas borult föléjük. Nem is merészelt hozzáérni senki, csak hét év múlva, amikor a város új ura parancsba adta, hogy tüntessék el a piac közepéről. Óvták, intették, nehogy szerencsétlenséget hozzon rájuk, de hajthatatlannak bizonyult. S lám, a kiirtott lugas helyén senkit és semmit nem találtak.
Ám ezen a napon leomlott egy csúcs a város feletti hegyekben, és az eltorlaszolt völgyben egy sugárzóan kék tengerszem született. Hét sziklacsúcs helyett már csak hat vette körül a kerek tavat, melynek közepén egy kéttörzsű fenyő emelkedett ki a vízből.
Hőseinknek nyoma veszett, ám a lugas hétévente újranőtt. Az emberek félve elkerülték... csak olyan bolondosok merészkedtek oda, mint amilyen én vagyok. Mert addig-addig kutakodtam, mígnem egy tengerszem kék varázsgombra bukkantam. Fel is varrtam a ruhámra - éppen a szívem fölé -, és nem nyugszom, míg hozzá méltó kabátot nem találok. De akkorát ám, hogy elférjen alatta az egész világ, és az emberek úgy összegombolódjanak egymással, mint ébenfekete égen a csillagok!


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#6. 2013. október 16. 22:38
És csak félautomata - az Olvasónak is meg kell dolgozni érte!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. október 16. 22:36
Fer-Kai
#5. 2013. október 16. 22:36
Kedves Csilla, köszönöm.

Manapság már ha gombot, varázsgombot emlegetünk, leginkább egy automata készülékre gondolunk.
Ilyen ez a mese is - csak itt a gomb szívmelegséggel szolgál :)
Csilla
#4. 2013. október 16. 21:06
Kedves Fer-Kai!

Szívemet melengették szavaid. Én is éppen ilyen kabátra vágyom :)

Nagyon tetszenek a népmesei (szó)fordulataid.

Kiváló mesédben minden kifejezés a helyén van, a "tengerszem" különös jelentéssel bír.

Szeretettel olvastam szép történetedet (kétszer is :))
Csilla
Fer-Kai
#3. 2013. október 16. 19:08
Köszönöm, kedves Csaba.

Két egymással összecsengő idézet jut eszembe - a Te mostani versed és e mese kapcsán -, melyet szokatlan nézőpontja ellenére (vagy épp amiatt) érdemes megfontolni:

"Elég lehet, ha csupán egyetlen egy ember átalakul a gyökeréig. Az ő műve sohasem múlik el, akár ismeri a világ, akár nem. Az ilyen ember lyukat hasít a világrend érzékeny ponyváján, s az nem nőhet többet össze, akár nyomban észreveszik az emberek, akár csak egymillió év múlva."

(Gustav Meyrink)

"Határtalanul nagy jelentősége van annak, ha az Aranyvirág csak egyetlen emberben is kinyílik, mert ez a ragyogás az egész világra kiterjed, az egész világot átsugározza."

(Hamvas Béla)
Bedő Csaba
#2. 2013. október 16. 17:57
Tényleg nagyon jó és szép lenne, ha mindenki meglelné a varázsgombját, de a városnak mindig vannak új urai...
Tetszett a meséd, mert amit kínál, az nagy érték.

Gratulálok, minden jót!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek