A Vágy és a Félelem

...ketten együtt...

 


ketten voltak mindig együtt,
a Vágy és a Félelem.
a Félelem átölelt,
és azt mondta, hogy ismerem.


szólt a Vágy is, csendesebb volt,
halkan kérte: jöjj velem!
rám mosolygott,
és szelíden azt suttogta: jó nekem.


ketten voltak, ő átkarolt,
megcsókolt a Félelem.
azt ígérte mosolyogva,
elkísér egy életen.


Vágy is hívott, dalolva és
hajbókolva táncra kért,
mindent adott, mindent kapott,
cserébe egy mosolyért.


nevemen szólt, rám dübörgött,
ordított a Félelem.
te az enyém, én a tied,
hiába is kérlelem.


testem húrján játssza ma el,
mit az éjjel komponált,
megértem majd, megérzem majd,
minden vérző jajszavát.


velem lesz majd, velem lesz majd,
sírig tartó feledés,
csontjaimba kúszik éjjel, mint komisz kín,
a remegés.


Vággyal mennék, ezt mondtam én,
mit számít egy vélemény?
nem erről szól, meg van írva,
az élet nem lányregény.


sokk az agyban, fagyott álom,
eldobott kő, csobbanás.
nem hangzó szó tovarebben,
elfecsérelt vallomás.


Vággyal mennék, nem is kérdés,
akarlak, de nem felelsz.
félve félek, és imádlak,
bennem sírig vágyra lelsz,


ha átölelsz, ha felemelsz.

 


 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
ariadne
#3. 2015. január 16. 05:45
köszönöm drága Answer a figyelmedet:)
Answer
#2. 2015. január 15. 16:23
A két fogalom körforgásában.
Gratulálok szeretettel!
Answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek