A trükk

Már fél éve állás nélkül voltam, a tartalékaimat teljesen feléltem.

A trükk

 

Már fél éve állás nélkül voltam, a tartalékaimat teljesen feléltem, amikor az egyik régi jó ismerősöm rám telefonált, és remek lehetőségről informált.

Na pupák, ezt nem szalaszthatod el - mondtam magamnak -, különben szégyenszemre hazaköltözhetsz, élhetsz továbbra is a szüleid nyakán, s igazuk lesz, hogy egyedül nem boldogulsz, képtelen vagy megállni a saját lábadon.

Az állást egy multicégnél hirdették meg, ahol - és ezt ismerősöm kihangsúlyozta -, a személyzetis egy középkorú nő. Még hozzátette: minden férfias kellemet vess be, légy nagyon jólöltözött, sőt, egy új, pikáns, nőbolondító arcszesz sem ártana.

A nagy nap reggelén, a jó tanácsra is figyelemmel, különös gonddal öltözködtem. Még a kávéból is dupláztam, hogy a szokásosnál kicsit jobban felpörgessem magam. A vállalat irodaháza valóságos felhőkarcolóként emelkedett ki a hétköznapi épületek közül, elég nyomasztólag is hatott rám, amikor a forgóajtón a folytonosan jövő-menő emberek között végre bepréselődtem az előcsarnokba. A lift felvitt a 45. emeletre, ahol, az elegáns fémkaszniból kilépve, egy növényekkel és drága, modern bútorokkal telezsúfolt előtérben találtam magam. A recepciós pultnál egy szőke kebelcsoda röviden eligazított: foglaljon helyet, a személyzeti vezetőt magához hívatta a vezér, legalább egy fél órát várnia kell rá. Minden férfiúi sármomat bevetettem, s hogy új arcszeszem illatfelhője semmiképpen se kerülhesse el az orrát, egészen közel hajoltam hozzá, úgy kérdeztem halkan a hölgyet: Nem tudja véletlenül, elkelt már a meghirdetett első asszisztensi állás? A nő, talán tényleg értékelte a vadító illatot, mert hajlandó volt válaszolni: Nem. Kicsit bővebben? Még nem. Van, aki még esetleg, hasonlóan hozzám, a személyzetis hölgyre vár? A nőt már láthatóan egyre jobban zavarta a bizalmaskodásom, ezért, lezárva a további kérdezősködés lehetőségét is, csak ennyit mondott: Ott, a pálma mellett - majd hátat fordítva leült, és buzgón telefonálni kezdett.

A jelzett irányban csupán egyetlen férfi ült, hasonlóan ifjú korú, mint én, jobban megnézve még az öltözéke is - a szürke nadrághoz viselt sötétkék zakó, a világoskék ing és a tűpettyes, bár nem sötétkék, hanem fekete nyakkendő - hasonlított az enyémre. Egy pillanatra felötlött bennem, hogy talán a fiatalembert is az ismerősöm igazította el, de aztán ezt elvetettem. A haver most értem drukkol egy közeli sörözőben, és az eredményhirdetés után, engem is odavár. Ekkor eszembe ötlött valami. Már csak mi maradtunk, ketten. Ketten a ringben….

Kényelmesen odasétáltam a fiatalemberhez, és szemben vele, de azért elég közel ahhoz, hogy beszédbe elegyedhessünk, leültem a bőrkanapéra. Izgalmamat legyűrve, hiszen őrült nagy a tét, megköszörültem a torkomat, és a lehető leghízelgőbb modoromban megszólítottam. Elnézést, nem szeretném zavarni, de úgy tűnik, egyazon személyre várunk. Meglehet, de nem kell magáznod - felelte. Na, ez jól indul - gondoltam -, legalább nem zárkózik el a beszélgetés elől. Most aztán mindent bele!

Azután, mintha csak a várakozás unalmát akarnám elütni, mesélni kezdtem. Biztosan téged is érdekel, milyen előzetes információim vannak a személyzetis hölgyről. Nem árt, ha az ember tudja, kivel áll szemben, és mire számíthat. Hiszen ez az elbeszélgetés akár sorsfordító is lehet az életünkben. Az állás állítólag magas fizetéssel jár, és jók a kondíciók is. Csak amit még ezen kívül hallottam, az rémiszt el egy kicsit. A személyzetis hölgy maga mellé keresi az asszisztenst, és teljes körű kiszolgálásra tart igényt. Elvárja, hogy az alkalmazottja a magánéletét teljesen neki szentelje, a szabad idejében is bármikor magához rendelheti, az estéire szintén igényt tart. „Úgy” is, ha érted, mire gondolok. Nekem ugyan momentán nincs barátnőm, ezért is jelentkeztem, én mindent hajlandó vagyok bevállalni. Azt beszélik, a nő nagyon virgonc az ágyban, és szeret kellékeket is használni, például korbácsot. Azt rebesgetik, ezzel akarja fiatalon tartani magát, és úgy váltogatja a szeretőit, mint más a zokniját. Közben meg, bár nekem még nem volt szerencsém - vagy talán az volt?! - személyesen találkozni vele, de rút, mindenütt ráncos, csak úgy lóg a hasa, vaskos lábai, narancsbőre van, és áporodott a lehelete. Ez még egy szimpla munkakapcsolatban is elég visszataszító. Nem is tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy ezek ismeretében, próbálkozzam?! Te mit hallottál felőle? A másik most szólalt meg először, és csak ennyit mondott. Én is valóban a személyzetis hölgyre várok.  Ő ugyanis az anyám.

Ekkor jött el a pillanat, hogy felálljak, és sürgősen elhagyjam a helyszínt. Ekkora blamázs! A mesével végleg ki akartam ütni a nyeregből a vetélytársamat. De hogy az általam elriasztónak szánt, egyébként teljesen légből kapott pletykát, épp a fiának sikerült előadnom! Ez is csak velem fordulhat elő!

Letörten, lógó orral mentem be a sörözőbe, ahol ismerősöm már felajzva várt. Na, mi van, megkaptad az állást? - kérdezte. Nem, nem kaptam meg, sőt, úgy leégettem magam, hogy ezentúl még a környéket is elkerülöm. Aztán, szép sorjában, előadtam a történteket. Ismerősöm egyre kerekedő szemmel hallgatott. Amikor befejeztem, csak ennyit mondott: Biztos forrásból tudom, a személyzetis nőnek csak lánya van. Kettő. Az egyikkel az unokaöcsém jár.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek