A tömeggyilkos

A rikkancs ezzel a hírrel próbálta kelendővé tenni az amúgy elég unalmas, hétköznapi tartalmú napilapot: Megöltek egy villamosvezetőt!

A tömeggyilkos

 

A rikkancs ezzel a hírrel próbálta kelendővé tenni az amúgy elég unalmas, hétköznapi tartalmú napilapot: Megöltek egy villamosvezetőt! Szíven lőtték a gyanútlan állami alkalmazottat!

A hír kivételesen igaznak bizonyult, arról mindenki maga is meggyőződhetett, aki nézője volt a kora esti Híradónak. De, hogy valójában miért is következett be a szörnyű haláleset, azt a nagyérdemű sohasem tudta meg…

 

Fél évvel korábban, a tragikus sorsú villamosvezető, reggelizés közben - amikor a vérnyomása ingadozása miatt szedett gyógyszerét be akarta venni -, észrevette, a gyógyszer elfogyott, a doboz üres. Sebaj - gondolta -, mindjárt megkezdem az újat. De bizony ezt rosszul gondolta, mert új doboz nem volt, az asszony elfelejtette felíratni. Nem sokat teketóriázott, elindult hát gyógyszer nélkül a munkába, le ne késse a hajnali járatot, az asszonynak meg az üzenő cetlin meghagyta, feltétlenül írassa fel a szokásos adagot az üzemi orvossal, meg mindjárt váltsa is ki.

Dél felé már erősen tűzött a nap, hiába volt az árnyékolás, közben még idegeskednie is kellett a lassú leszállók, meg a síneken össze-vissza szaladgáló gyalogosok miatt, s egyre jobban érezte, megy fel, emelkedik a vérnyomása. Már izzadt, úgy érezte, a gutaütés kerülgeti, nyakán, hátán folyt a víz, s egyszer csak elsötétült előtte minden. Elájult, ott a vezetőfülkében esett össze. A sebességben lévő villamos kisiklott, s nekiütközött egy diplomata rendszámú gépkocsinak.

A gépkocsi diplomata utasának koponyája az előtte lévő ülés fejtámlájába verődött, álkapcsa több darabra tört, eszméletlen állapotban találták a mentősök. Az egyik ápoló, talán mert olyan buzgó krimiolvasó volt, meglátta, hogy az autóban ott hever egy kézbesítendő küldemény, s a hengeres alakú dobozon angol nyelvű felirat áll, „top secret”, csak ilyen, meg olyan hatóság jelenlétében bontható fel. Rögtön felhívta rá a helyszínelő rendőrök figyelmét is, akik a csomagot magukhoz véve, bevitték a kerületi kapitányságra. A küldemény az ügyeletes pultjára került, és a továbbiakban egy jó félórára el is lett felejtve, mivel az ügyeletes éppen ebédelt. Különösebben akkor se törte agyon magát, amikor az ebédelésből visszaérkezett, de azért haladéktalanul kiadta az utasítást, járőrautóval, szirénával, ketten vigyék a megadott címre a hengeres dobozt. Az illetékes minisztérium recepciósa is elfektette egy kicsit az ügyet, mondván, várakozik itt már több csomag is, majd együtt viszik fel az  államtitkár úrhoz.

Időközben az adott határidő lejárt. Mármint az a határidő, melyet a minisztériumban két héttel azelőtt szabtak ki arra, hogy az afrikai fejlődő ország két prominens megbízottja benyújtsa a kért kölcsön részletezését, a szükséges indoklással és dokumentációval alátámasztva. Megállapodás szerint, amennyiben nem érkezik be a kérelem az adott napon tizenkét óráig, az úgy tekintendő, hogy a kérelemtől elálltak. A két hét alatt semmiféle visszajelzés nem érkezett az ügyben, a minisztériumban meg voltak győződve arról, nem is fut be a szóban forgó kérelem, a kölcsönt kérők visszaléptek, valószínűleg más megoldást találtak, vagy a hitelügylet feltételeit találták teljesíthetetlennek. Így, amikor elmúlt tizenkét óra, a dossziét azonnal, „ad acta”, páncélba helyezték, s ráírták „törölve”. A híreket éppen senki nem hallgatta, nem értek rá a sok munka miatt, így az érintett minisztériumi hivatalnok csak este, otthon, pizsamában értesült arról, hogy a villamos-gépkocsi karambolban a kölcsönért folyamodó afrikai ország diplomatái voltak érintve. De akkor ennek már nem volt sem jelentősége, sem aktualitása.

Eközben az afrikai fejlődő állam társminisztériumában várták a híreket a kölcsönügylet fejleményiről. Hiszen ők a megbízott diplomatával közölték, megerősítették, kell a pénz, bármilyen feltétellel. Amikor kiderült, hogy szerződés nincs, pénz sincs, a minisztérium sajnálkozó levelet írt a megsegíteni kívánt tartomány vezetőjének, hogy a cél érdekében tervezett kölcsönfelvétel meghiúsult, a járvány megfékezésére nincs külön pénz, nincs gyorssegély, legyenek türelemmel, majd más forrásból próbálnak az oltóanyagra pénzt szerezni.

A hír a tartományi főváros kórházába is eljutott, ahol nem csak helyi, de külföldi orvosok is segédkeztek, próbálták megfékezni a járványt. Gyógyszer nem lévén, a helyzet súlyosbodott, naponta tucatjával hullottak a megfertőződött betegek, és a környező falvakban még nagyobb volt a halálozási arány.  Egy külhoni orvos a családjával települt ki az idegen országba, csak hogy segítsen az amúgy is nyomorultul szegény, s most még a járványtól is sújtott vidéken. Egy darabig kitartottak. Volt olyan ügyes és tapasztalt, hogy a lehetetlen körülmények között is ügyelt a higiéniára, és ez egy ideig megóvta a fertőzéstől. A járvány azonban két hónap elteltével sem enyhült, s a családtagjain is kezdtek feltűnni a betegség első jelei. Egy idő után már semmi nem segített, ekkor elvesztette a fejét. Amikor pedig a felesége után a lányát is elvitte a gyógyíthatatlan kór, meghasonlott önmagával. Már nem menteni akart, ölni. Elégtételt venni azon, aki miatt mindez történt. Tudomást szerzett a diplomaták balesetéről, a meghiúsult kölcsönügyletről, a helyi, afrikai egészségügyi hatóságok tehetetlenségéről, majd halogató taktikájáról, melyről - saját kárán - maga is meggyőződhetett. De végül is, mindez nem következett volna be, ha nincs az a legelső láncszem. Láncreakció…..

És akkor az orvos, már maga is megfertőződve, visszautazott a hazai kontinensre, vízumot kért és kapott az idegen országba, ahol napokkal később egy 765-ös Browning típusú maroklőfegyverrel agyonlőtte a szegény, mit sem sejtő villamosvezetőt. Megölte, mert szerinte  tömeggyilkos volt, felelős  több  tízezer, fejlődő országbeli afrikai állampolgár, s az ő családja haláláért…

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mester Györgyi
#5. 2016. október 19. 08:41
Kedves Yolla!

A napokban valóban olvastam én is egy hasonló hírt.
A novellám ugyanakkor évekkel ezelőtt íródott.
De hát ilyen az élet...

Köszönöm a hozzászólást.

Györgyi
előzmény: Yolla hozzászólása, 2016. október 18. 23:43
Yolla
#4. 2016. október 18. 23:43
Erre mondják, akár még igaz is lehet!

Gratulálok: Yolla
Mester Györgyi
#3. 2016. október 14. 21:45
Kedves Karola!

Én pedig annak örülök, hogy figyelemmel kíséred az írásaimat, és hogy tetszenek a novelláim.
Kedves szavaidat és a hozzászólást külön is megköszönöm!

Györgyi
előzmény: hozzászólása, 2016. október 14. 14:34
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek