A titok

...mese a hatalomról...

Egyszer, nagyon régen, még a világ teremtésének kezdetén angyalok szőttek fátylat a Föld köré. Védőn, akár egy sátor, óvták a Föld teremtményeit minden bajtól. De nemcsak a fátyol jelentett oltalmat, hanem a sok jó szó és energia is, amivel az angyalok megtöltötték a sátrat. Ebben a biztonságban élt akkor az ember, gyógyító energiák keringtek a légben egészen az első bűnig. Aztán egyre több lett a bűn, lyukakat szaggattak a fátylon, amelyeken átragyogott a fény, és szökni kezdett a világűrbe a pozitív energia. De a sötét energiák is bejutottak. Az emberé lett a választás, hogy melyiket fogadja be. Láthatod a fátylat, ha sötét az égbolt, és átragyog a lyukakon a fény. Mi úgy nevezzük ezt: a csillagos égbolt.

Sokan elfelejtették már a régi titkot. Az angyalok is távoli tájakra költöztek, csak egyetlenegy maradt közülük itt a Földön, halkan suttogva az emberek fülébe a jót, hogy hozzájuthassanak a szaggatott fátyol alatt megbújó, fogyatkozó pozitív energiához. Ennek az angyalnak a hangját te is meghallhatod. Úgy hívják: lelkiismeret.

Élt a Földön egy király. Nem ismerte már a régi titkot. Igazságtalan és részrehajló uralkodó volt. Az adóktól görnyedő nép nyomorgott, és szegénységben élt. Tudta ezt az uralkodó, és esténként, ha álomra hajtotta volna a fejét, felkereste őt a lelkiismeret angyala. Az ágya mellé állt, és vádlóan a fülébe sugdosott.

- Minek annyi pénz neked, hiszen csak egy gyomrod van, amit megtölthetsz! Egy fejed van, amit egy ágyban fogsz álomra hajtani! A többi pénzt mire gyűjtöd? A kapzsiságod hiábavalóság. Te is csak egy ember vagy a sok közül. A hatalmad nem kiváltság, hanem felelősség. Akinek több adatik, attól több kéretik számon. Ezt jól jegyezd meg!

Forgolódott a király. Nem jött álom a szemére. Érezte, hogy semmi értelme nincs a pénzéhségének. Félt, mert tudta, az élet törvényei rá is ugyanúgy vonatkoznak, mint a szegény emberekre.

Eljött a hajnal, egy új nap kezdődött, amelyet kialvatlanul kezdett el. Az álomtalan éjszakát arra használta, hogy kiötöljön újabb adókat, amelyek majd tovább sanyargatják a népet. A hatalom tudatától szinte megrészegült. Ő hozta a törvényeket, és az történt az országban, amit ő akart. Valami mégis hiányzott. Az emberek szeretete. Próbálta meggyőzni a népet, hogy csakis az érdekükben cselekszik. Megfontolt, bölcs uralkodó szerepét vette fel. De a szíve mélyén tudta, hogy ez nem igaz, hiszen egyre gazdagabb lett, és a nép csak egyre szegényebb. Nem az számított már, hányan hiszik el a hazugságait, elég volt az, ha ő maga tudta a szándékát.

Élete delén járt a király, és temérdek vagyont gyűjtött, de mintha esernyőt tartott volna a feje felé, a légben keringő pozitív energiák rendre elkerülték. Megbetegedett. Nem gyógyította meg sem a hatalom, sem a pénz. A legkiválóbb orvosokat kereste fel. De hasztalan. Egyre rosszabbul érezte magát. Mindent odaadott volna egy pihentető, nyugodt éjszakáért. Azok az emberek, akik félelmükben szeretetet mutattak felé, sorra elmaradtak. Rengeteg pénze volt, csak egészsége nem. Hatalmas nagy király volt, de igazából nem szerette senki. Ráébredt, hogy ő a világon a legnyomorultabb. Nevét nem áldotta senki, és nem jegyezte le a történelem. Másként is lehetett volna. Hogyan is mondta egykor az angyal? Akinek több adatik, attól több kéretik számon.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#7. 2013. július 8. 15:29
Kedves Ariadne!
Úgy érzem, hogy meséd inkább felnőtteknek szól.
Nekik már vannak tapasztalataik, megfertőződtek a világ mételyével. Ez a tanulságos történet visszavezet az elvárható értékrendhez.
A kisgyermek a mesékből tanulja meg, hogy mi a helyes, és mi nem. A mese hozzátartozik az emberi léthez, ezért kell életben tartani.
A kisgyermek előtt minta, a felnőttet pedig újból és újból szembesíti a hibáival, az élet fonákságaival.
Írásod mondanivalójával azonosulni tudtam.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Fer-Kai
#6. 2013. július 6. 15:25
Tiszteletreméltó szándék, gondolatok.

Szerintem az írás legjobb, meseszerű részei, ahol láttatsz, s jelképekre bízod a mondandót.
Kerülném a "bűn" szót (annyian és annyiszor visszaéltek már vele) és az ezoterikus körökben manapság oly divatos, elkoptatott "energia" szót is. Sokféle más, meseszerűbb, szimbolikus, metaforikus kifejezéssel lehetne kiváltani - már csak a szóismétlések elkerülése végett is.

Valami hiányzott a királynak... Nem érdemes kimondani, sulykolni, hogy mi.
Ha jó a mese, rávezeted, s rájön az olvasó, hallgató - szinte megvilágosodik.
Épp ezért lesz felejthetetlen, mint például a "Didergő király" című mese.

(Más dolog, ha esszét kíván írni valaki, de a legjobb esszéírók is - amellett, hogy kimondanak újszerű, vagy újszerű módon gondolatokat - szívesen használják a láttatás, megjelenítés eszközeit.)
ariadne
#5. 2013. július 6. 12:17
Nem akarok a gyerekemnek nagy erkölcsi mondanivalókat "papolni" ezért inkább kis mesékbe tömörítek bele valamiféle értékrendet, van egy nagy mappa, ide gyűjtjük ezeket a meséket, remélem az unokám is belelapoz majd :)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. július 6. 11:31
Eliza Beth
#4. 2013. július 6. 11:31
Ki mit érdemel. Akármilyen hatalmas is.

Gondolkodtam, mesének tegyem-e, éppen a komolysága miatt, aztán mégis, mert a gyerekeknek is kellenek a hasonló mondanivalójú "mesék".
ariadne
#3. 2013. július 6. 10:21
Nagyon köszi:) igazán jól esik:)
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. július 6. 10:10
Juhász Kató
#2. 2013. július 6. 10:10
Nagyon értékes gondolatokat tartalmaz írásod, mely nem is mese, - annál sokkal több.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke