A telefonos kisasszony esete (5. rész)

A kád aljából finom buborékok szálltak fel a combjai között, melyek megbizsergették.

 

Nonó a hotel keleti varázsú előterében reggelijét falatozta Endy társaságában. Késő éjjel tért csak nyugovóra, egész este Gábort próbálta elérni, hasztalan. Muszáj volt agya észveszejtően kattogó csavarjait elcsitítani. Tudta, itt egyedül egy európai nő nem sétafikálhat csak úgy, mintha a Duna korzót élvezhetné gondolataiba merülten, ezért fogadta el a férfi oltalmazó társaságát. Miután elfoglalták a lakosztályt, Endy gálánsan adta át a hálót Nonónak, aki könnyen berendezkedett egy szál retikülje társaságában, mely legbecsesebb tárgyait vigyázta. A pazar berendezés fennkölt ízlésre vallott, a drapériák, szőttesek, szőnyegek, misztikusan lebbenő áttetsző függönyök összhangja, a halvány fények hatása megérintette érzékeit, melybe Gábort képzelte. Átsétálva a szobán meggyújtotta az illóolaj kis cizellált réz szelencéjében a mécsest, amit a tágas, teremnyi fürdőszoba asztalkájára helyezett. Beállította a víz hőfokát, a légbuborékok helyzetét, hogy egy rózsaolajos fürdőt vegyen. Telefonját a közeli törölközőre tette, hátha kedvese csengeti végre. Annyiszor próbálta hívni, de csak az automata válaszolta mindig ugyanazt:

- A hívott fél jelenleg nem elérhető. - S ezt több nyelven ismételte. Lassan ellazította magát, s nem gondolt az előzményekre, még ha csak egy kis időre is kikapcsolta szenzorait. Megpróbálta álomnak érezni a történteket, mely ebben a percben még kedvére valónak is tűnt. Picit örült is, hogy a világ e szegletébe sodorta a véletlen. Ha tényleg véletlen volt, mert eddig mindig hitt a sors kezében. Ruháitól lassan szabadult meg, s átadta bájait a fürdővíz selymes simogatásának. Szemeit behunyva teljesen alámerült, s pár másodpercre a víz fogságában maradt, nem törődve, hogy haja csurom vizesen omlik arcába. Kebleit a langy folyadék körbeölelte, érzékien, mint amikor Gábor ér hozzá, amitől parázzsá válik teste. A kád aljából finom buborékok szálltak fel a combjai között, melyek megbizsergették. Érezte a gyönyört, keze simogatását, miközben ezer csöpp léggömb lejtette táncát bensőjében. Pihegett, s apró sikoly hagyta el száját.

Hirtelen halk kopogtatásra riadt álmodozásából. Endy bizonytalan hangját hallotta az ajtó túloldaláról.

- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen, ne aggódjék, csak egy frissítő fürdőt vettem - válaszolta levegőt kapkodva, még érezve a bódító élményt. Zavarba jött, hátha a férfi meghallotta hangját, és ezért kopogott. Gyors mozdulattal kilépett a fürdőből. Leitatta felhevült testéről a selymes rózsa illatú vízcseppeket. Haját félig megszárítva lépett a szobába, az előre odakészített bézs fürdőköpenyben, mezítláb. Remélte, hogy Endy a másik szobában készülődik a közösen tervezett tengerparti sétához. Az ágyra pillantott, és egy türkiz ruhakölteményt vett észre, mely hanyagul odaterítve várta egy levélke kíséretében:

- Tudom, hogy a ruhái a bőröndjével ezután érkeznek, így el tud velem jönni vacsorázni. Endy.

Nonó elmosolyogta magát, valóban a rajta lévő holmin kívül maximum a köntöst tudta volna felvenni. Szerencsére a piperéi néhány franciabugyi és kebeltartó társaságában méretes retiküljében lapultak, így csak a ruha hiányzott, mert az utazáskor rajta lévő igencsak viseltes állapotát rendbe téve száradt az erkélyen. Keletiesre festett sminkjében bújt az ajándékba, majd a földig érő tükörhöz lépett.

- A körülmények vonzásában elég nőcisnek festek, imádom ezt a színt. A tenger ezernyi sziporkája él benne - tette a megjegyzést szemben tündöklő hasonmásának. Arca pírja még fürdője élményét sejttette, fehér körömcipője tűsarkai megnyújtották alkatát. Haját kissé megborzolta, hullámai keretezték lágy arcélét. Belépett Endy szobájába.

- Hűha! Ezek szerint tökéletesen választottam? - nézett rá a férfi elismerően.

- Köszönöm figyelmességét. A lehető legtökéletesebben. E szín maga a mindenség, az ég, a levegő, a víz. Kedvenceim. Ezek szerint megérezte - mosolygott Nonó, miközben a férfi elegáns, de mégis lazán viselt nyári, fehér lenvászon öltönyén szaladt végig tekintete a hozzá illő puha, világos mezítlábra húzott cipőig.

- Igen, Einstein és Faludy is mindig zokni nélkül hordták valódi bőr lábbelijüket. Akár télen is. Ez így is helyes - említette meg Nonó kissé zavarba jőve a férfi sármos pillantásától.

- Csak belenéztem a szemébe, és tudtam, mi a kedvenc színe - huncutkodott Endy. Kiérve az utcára bemutatta az esti fények sziporkázásában izzó tengeri sétányt, a sokaság színeit, az illatok varázsát. Folyamatosan beszélt, hogyan lett világutazó, és kis pátriájában milyen szorgalmasan építette fel vállalkozását. Elmélázott balul sikerült házasságán, egy igazi asszonyka hiányán. Nonó olykor hatalmas mézbarna szemeit ráemelve, bólogatva, máskor kacagva hallgatta anekdotázását, hogyan került barátságba az uborkákkal. Endy humora kikapcsolta fejéből a történéseket, amik ide repítették. Remélte, hogy a férfi nem kérdezgeti, mi is a valódi oka utazásának, és hirtelen elhatározásának, hogy Párizsba térjen. Beleszagolt a tenger ölelte sejtelmesen bársonyos fuvallatába, és az ezeregy éj egyikében érezte magát. Távolról arab muzsika hallatszott, mely elárasztotta édes emlékekkel, hiszen lányával sokat hastáncoltak, ami jó pár kilótól is sikeresen megszabadította. És ne feledkezzünk meg arról, hogy valójában hosszú évekig arab feleség volt, ezért áll olyan közel szívéhez most is e hangulat. A szél jázminillatot lehelt orrukba. Egy aprócska fiú állt elébük e virágból font koszorúkkal felhalmozva karján, s intette Nonót, kucorodjon le, hogy a nyakába akaszthasson belőle. Ő le is guggolt, és közelről is megnézte a kislegény ébenfekete szemeiből áradó bájt, majd kezébe nyomott két dollárt, arabul mondott köszönetet, amit a fiú kézcsókkal honorált, és tovalépett tűzpiros kaftánkájában.

- Milyen édes kis srác, ugye? - kérdezte meghatottan Endyt, aki szívmelengetőnek érezte a történteket.

- Látom, szereti a gyerekeket, gondolom otthon is várják sajátjai - jegyezte meg a férfi.

- Persze, ők már felnőttek, saját életüket élik, de azért rengeteg a közös pont a mindennapjainkban - mosolyogta el magát Nonó, s gondolataiban felderengtek régi utazásaik az arab világba még családostól a rokonokhoz, de erről nem beszélt. Beültek ezt az egzotikus atmoszférát árasztó étterembe, melyet Endy már ismert. Keleti lányok hastánca közben csörgő pénzek csillogtak mesés színekben pompázó ruháikon, melyek leheletfinom anyagaiból olykor kivillantak kebleik. Ringatták csípejüket. A vacsorát feltálalták, az édenkert megannyi falatját hordták eléjük. Nonó imádta a keleti kulinaritást, mindent pontosan tudott, mit, hogyan, mivel fogyaszthatnak. Endy meg is jegyezte:

- Látom, járatos eme étkek ismeretében, drága Nonó. Nekem is kedvemre való, csak otthon nincs, aki elkészítené.

- Imádom az arab konyhát, és tudok jó pár receptet. A családommal többször jártam már kint. Megtanultam egyet s mást. Ha valaha Pesten jár, szívesen elkalauzolom kedvenc vendéglőmbe viszonzásképp - mosolyodott el Nonó. Már teájukat szürcsölgették, amikor a táncosok közel az asztalukhoz ismét megcsengették ezernyi pénzecskéjüket ruháikon. Nonó alig tudta visszafogni magát, hiszen bámulatosan táncolta otthon olykor naphosszat eme erotikus mozdulatsort. Közben Endy arcát figyelte, akit magával ragadott a látvány. Nonó lassan ringott foteljében kissé hátra hajolva, amit az egyik táncos észrevéve hozzá lépett, lágyan felemelte, és kezénél fogva betessékelte a táncoló lányok közé. Ő teljesen átadva magát az élvezetnek, ugyanúgy ringott, csörgött a közben csípőjére kötött kendőben, mint bármelyik profi. Endy alig kapott levegőt a meglepetés és a gyönyör fogságában. Csak bámulta ezt a fantasztikus teremtést, aki megérintette szívét.

Későre járt, mire a szállodába értek. A férfi káprázatosnak értékelte Nonó társaságát, és irigyelte azt, aki birtokolhatja szívét. Ahogy lakosztályukba léptek, megcsörrent Nonó telefonja. Zavartan kotorta elő retiküljéből, s elnézést kérve beviharzott szobájába. A kijelző Gábor számát mutatta. Benyomta a zöld gombot:

- Már Los Angelesben vagyok, tudom, hogy másfelé vetted az utad akaratodon kívül. Holnap kora délután indul egy járat Frankfurtból Buenos Airesbe, azzal tudsz tovább jönni, ott csak három órát kell várnod a los angelesi jártra, én majd a reptéren várlak. Hívtalak ezerszer, de gondolom, baj van a vonalakkal - hadarta Gábor. Nonó szinte beleszédült a temérdek információba, megbénította, egy szót sem tudott kinyögni.

- Itt vagy? Hallasz? - kérdezte a férfi riadtan.
- Igen, szia, persze, hogy itt. De tudod egyáltalán, hogy hol van az az „itt"? - kérdezte kissé ingerülten.

- Hol lenne? Frankfurtban. Vagy talán még Budapesten? - jött a válasz.

- Ha ott lennék, megvártál volna? Vagy szép nyugisan felszálltál a gépedre, és huss? Én meg maradhattam a slamasztikában egyedül? - fakadt ki barátnőm.

- Csak nem fordultál vissza? Tudhattad, hogy nekem időre kell odaérnem, és azt is jól tudtad, hogy a következő géppel utánam jöhetsz - jött a gyors felelet.

- Utánad is mentem, csakhogy a marokkói gépre szálltam a nagy rohanás közben, mert úgy kellett megszöknöm a smasszeroktól. Kiderült, hogy csak az aláírásom hiányzott az útlevelemről, ezért szívattak, csak merő unaloműzésből - válaszolt szinte sírva.

- Ugye, nem mondod komolyan!!! Most Marokkóban dekkolsz? Ez hihetetlen! Miért nem jöttél utánam? - pökhendiskedett Gábor.

- Még kérdezed, amikor ott hagytál a gorillák karmaiban? Mert csak holnap indul gép Párizson keresztül, ráadásul a kofferem sincs sehol. Itt állok egy szál ruhában - sírta el magát Nonó. S ebben a pillanatban végignézett a mesés ruhán, amit Endytől kapott, és amiben mindenki utána fordult parton.

- Akkor holnap, ugye, jössz? Majd kiküldetek érted a géphez, csak telefonáld meg, mikor érkezel, édesem. Már nagyon hiányzol - hadarta Gábor. S ekkor a vonal megszakadt. Próbálta újra hívni Nonó, de csak a suhogást hallotta. Ha ő lett volna Gábor helyében, addig egy tapodtat sem ment volna, amíg kedvesét meg nem találja a reptéren. De ő nem ezt tette, felszállt a gépre. Talán azt gondolta, hogy ő majd szárnyakat növesztve átrepüli az óceánt? Mit képzel már? Beképzelt fráter. Az ágyra dobta magát és zokogott. Arra eszmélt, hogy valaki lágyan megsimogatja a hátát. Endy ült az ágya szélén. Semmit sem kérdezett. Valószínűleg mindent hallott.

Nonónak jól esett a hallgatása, az együtt érző simítása, s lassan megnyugodott.

- Ahogy lehet, visszautazom Budapestre. A történtek megmentettek életem legnagyobb ballépésétől - szipogta. S elmesélte Endynek ideutazása rémséges, de mégis bizarr történetét.

Talán már dél is elmúlt, amikor kopogtak a szoba ajtaján.

- Szobaszervíz. Az ebéd tálalva - ébresztette fel a hang Nonót. E másodpercben azt sem tudta, a világ mely táján éledezik. Hirtelen ráeszmélt, hogy a Gáborral való beszélgetése valóság volt. Nem érezte azt a tüzet, mint korábban, amikor a hangját hallotta, inkább rettenetesen mérges volt magára, hogy az orránál fogva vezették egész Marokkóig. Mert, ugye, szerinte nincsenek véletlenek. De ebben a pillanatban megismétlődött a mondat:

- Szobaszervíz, az ebéd tálalva.
- Köszönöm, egy perc, rendbe teszem magam, és megyek - válaszolta. Tudta, Endy várja a másik szobában. Hálás volt a férfinak, hogy szó szerint befogadta, s a lehető legtökéletesebben szórakoztatta, védelmezte. Ráadásul szimpatikusnak is találta. Egyáltalán nem volt rámenős. Kellemes eleganciával és intelligensen kezelte kettőjük kapcsolatát, már ha ezt egyáltalán annak lehetett nevezni. Mellesleg kimondottan jó megjelenése, és ez a keleti hangulat, ami mindenből áradt, csak emelte titokzatosságát. Játszott a gondolattal, hogy itt marad Endyvel, s elfelejti Gábort mindörökre. Ez a kiruccanás kedvező gyógyír lehet lelkének. A férfi megnyugtatta rezgéseit, s érezte, hogy kedvessége őszinte, nyílt férfit rejt. Végigfuttatta agyában az előző hónapokat, egyre jobban próbálta lebeszélni érzelmeit Gáborról, ami, valljuk be, egy ilyen lovagias úriember oldalán könnyűnek bizonyult. A kisvárosok is tartogatnak meglepetéseket Endy személyében, mellette legalább nyugalmat találhatna, s együtt utazgathatnának, amire előző este a férfi cseppnyien finom célzásokat is tett. A szerelem pedig később is eljöhet.

Ezen gondolatai tükrében Nonó ápoltan, immár kialudva, az esti türkiz ruhájában lépett a szobába. Már majdnem belefogott tervének elújságolásába, de abban a pillanatban, ahogy felnézett, tátva maradt a szája. Ott állt Gábor a mesésen terített asztalnál egy szál vörösen pompázó hibiszkusszal a kezében, azzal az imádni való mosollyal a szája szegletében...

 

 

 

Előző rész...

Első rész...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#11. 2013. január 23. 23:19
De aranyos Vagy Balage! Nagyon jót kacagtam soraidon, rendben, ha ez az olvasói érdek, ám legyen.
előzmény: Balage hozzászólása, 2013. január 23. 20:44
Mimmy
#10. 2013. január 23. 23:17
Köszi a javítást. Oké, folytatom.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. január 23. 19:16
Mimmy
#9. 2013. január 23. 23:16
Drága Kató! Egy kis valóság alap huncut fantáziával fűszerezve. Akkor közkívánatra folytatom, látod mit írt Balage is. Köszönöm soraid. Ölellek.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. január 23. 19:36
Balage
#8. 2013. január 23. 20:44
Megőrültél? Ezt abbahagyni? Igen, tessék folytatni! Ez Olvasói érdek ;o)
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2013. január 23. 17:50
Juhász Kató
#7. 2013. január 23. 19:36
Kedves Mimmy!
Azt hittem, hogy valós a történet, olyan
jól van megírva.
Gábor, ha megjelent, nem tudsz mást tenni, mint folytatni..
Eliza Beth
#6. 2013. január 23. 19:16
Ezen én is átsiklottam, pedig sok hibát kiszedtem :-)) Javítom.
És igen, folytasd! Naná!
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2013. január 23. 17:50
Mimmy
#5. 2013. január 23. 17:50
Köszi Answer. igen, én is észre vettem, pedig sokszor átolvastam, bocsi érte. szóval ne hagyjam abba? Oké, majd agyalok a folytatáson.
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. január 23. 15:36
Answer
#4. 2013. január 23. 15:36
Igazi Mimmys megint.
Nem látom, hogy folytatása következik...
Ezt így nem lehet abbhagyni, írd tovább!
Várom a következő részt...

Ui.
Az alcímben a "mely", az inkább "melyek"
Bocsi...
Mimmy
#3. 2013. január 23. 12:02
Köszi ElizaBeth, a fantáziám igencsak próbára teszi, mit is találjak ki, ezek szerint folytassam?
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. január 23. 07:38
Eliza Beth
#2. 2013. január 23. 07:38
Egyre zűrösebb Nonó élete. Kíváncsi vagyok a folytatás(ok)ra!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!