A telefonos kisasszony esete 4. rész.

A hatalmas vasmadár elindult, hogy más világokba repítse kíváncsisággal, és reményekkel telt utasait.


A hatalmas vasmadár elindult, hogy más világokba repítse kíváncsisággal, és reményekkel telt utasait.

Kecsesen fordult a kifutópályára, majd hirtelen gyorsulással emelkedett a bársonytakaró fölé több ezer méter magasságba. A kapitány köszöntő szavai simogatva hullámzottak az éterben a hangszóró által közvetítve, sejtelmessé és misztikussá téve őt a stewardesek mosolyával vegyítve.

Gábor idegesen mocorgott székében. Amikor már ki tudta engedni magát a biztonságot adó pánt fogságából, az óráját matatva gondolt kedvesére. A légikisasszony odalépett hozzá, látva feszült arcát.

- Kedves Uram! Minden rendben? - kérdezte hatalmas zöld szemeit a férfira irányítva.

- Az asszisztensem... az asszisztensem lemaradt a gépről. - hebegte zavartan.

- Minden utast becsekkoltunk, így időben tudtunk felszállni. - jött a cseppet sem megnyugtató válasz.

- Megtudhatnám a nevét az asszisztensének? Azonnal utánanézek, kérem a türelmét! - nyugtatta meg a finom intelligenciára valló gesztusokkal kísért válasz, s a férfi zavartan nyögte ki Nonó teljes nevét.

Gábor persze cseppet sem volt nyugodt, épp ellenkezőleg. Okolta magát, hogy miért nem kísérte el Nonót a biztonságiakkal, agyának minden fiókja az előző történésekre koncentrált. Lehetetlennek tartotta, hogy a lány irataival bármi hiányosság lett volna, hiszen akkor nem is kapta volna meg az okmányt. Egyfolytában csak az utolsó pillanat lebegett a szeme előtt, ahogy a sorban távolodtak egymástól. Igen, cserbenhagyta, és most biztos még mindig azokkal a smasszerekkel kell hadakozzon. Csak remélni tudta, hogy a következő járattal utánajön Nonó, és Frankfurtban újra együtt nevethetnek az egész félreértésen. De az a kisördög is munkálkodott agyában, hátha meggondolta magát az utolsó pillanatban, és ezért tűnt el.

Közben a csinos szőkeség visszaérkezett.

- Valóban szerepel az asszisztense neve az utaslistán, de nem szállt fel a gépre. - válaszolta a kisasszony.

- Ettől féltem. - jött a remegő felelet.

 - Gond volt a frissen elkészült útlevelével, és bekísérték valahova, nem értettünk semmit. Ott kellett volna maradnom vele. - sütötte le szégyellősen a szemét Gábor.

- Bizonyára Ön után jön, és minden rendben lesz. A los angelesi gép indulásáig több, mint tíz órája lesz, addig Budapestről két gép is landol Frankfurtban. - simogatta megnyugtató módon Gábor vállát a stewardes.

 

 

Nonó lehuppant az ülésre, s máris érezte maga alatt a gép mozdulását. A motorok egyre erősödő hangja közben gurult a kifutó felé. A kapitány köszöntötte utasait, és kellemes landolást ígért Marokkóban.

 -  Mi??? - kiáltott fel Nonó.

 - Te jó ég! Ez nem a frankfurti járat? - nézett zavarodott tekintettel a sudár, kreol bőrű stewardesre, aki meg sem nézte a beszállókártyáját az azonnali indulás miatt, s fel sem tűnt, hogy Nonó valójában egy potyautas. A gépen alig lézengtek néhányan, így a lány bárhová is ülhetett.

 - Jesszusom! Most mi a fenét csinálok? Ráadásul a reptéren maradt a kofferom. - zihálta.

Elképzelni sem tudta, mihez is kezdjen. Gondolatait fogságba ejtette ez a képtelen helyzet, élete nagy ő-je lehet, hogy még mindig a reptéren ténferegve keresi, ő pedig száguld Afrika partjai felé. Idegesen kapkodott a mobiltelefonja után, mely retikülje legmélyén aludta álmát, de akkor kapott észbe, a gépen nem is használhatja, még Gábor állította „repülő" üzemmódra, így bármilyen hívása érkezik, csak leszállás után tudja végiglapozni.

 - Nyugi Nonó! - intette magát valamiféle higgadtságra, miközben agya lüktetésében a „game over" kattogását hallotta. Most hiába kezd ugrálni, a gép semmiképp sem szakítja meg a felszállást, ráadásul a reptéri szolgálat már lehet, hogy a teljes biztonsági személyzettel a nyakában lenne, hiszen szabályosan megszökött az ellenőrzés alól.

 - Nyugika, Te mindig megoldottál eddig kuszább történéseket is, most is így lesz, csak gondold át alaposan. - szólt egy belső hang hozzá. Ha most elkezd patáliázni a személyzetnek, hogy valójában ő nem is erre a gépre szándékozott felszállni, még a végén tényleg katapultálhat, és akkor lőttek minden további útjának, sőt Gábort is végleg a múlt ködébe veszejti. Mit volt mit tennie, nyugodtságot színlelve ült, várva a megoldatlan megoldás csilingelését. Végül is Marokkó nem a világ vége, és ha minden jól megy, szépen visszajön egy másik géppel Frankfurtba, és legfeljebb 1-2 napos késéssel, de beéri útitársát Los Angelesben. Ha leszáll, majd felhívja, hogy elkeveredett, mint jóra való vidéki kislány a nagyváros forgatagában.

Eszébe villant az útlevele, amit most alaposan szemügyre vett, mi a fene is az a baj, ami miatt minden másképp alakult, és a marconák belekötöttek még Budapesten. Forgatta, nézegette, de semmi különöset nem vett észre, mígnem bekattant a megoldás. Az aláírás. Hát persze. Hiányzott a szignatúra. Gyorsan elővette ezüst tollát, amit korábban újdonsült kedvesétől kapott egy csendes együttlét alkalmával, és pótolta a hiányosságot.

 - Ebből ekkora ügyet csinálni. Ezek teljesen seggfejek. Megkérhették volna, hogy ott, előttük pótolja, de nem. Szánt szándékkal, szinte kéjesen szívatták, csak mert jobban nézett ki, mint az a pasinak látszó nőféleség, csakhogy mutogassák, ott ők az urak, vagy hölgyek, vagy inkább semlegesek. Személyi szám hármassal kezdődve kategóriák. - motyogta magában. Csak akkor vette észre, hogy mellette is ül valaki. Még szerencse, hogy nem hangosan gondolkodott.

 - Valami baj van kisasszony? - kérdezte útitársa, egy kellemes negyvenesnek tűnő, látszólag napbarnított férfi. Mosolygós kék szempár pihent meg Nonó vibráló szemein. Elegáns öltönye finom ízlésről árulkodott. És a parfümje, ami Nonó felé lebegett, és ami mindig felébresztette benne a nőt, pláne, ha kedvére valónak találta az illat viselőjét. Szinte észrevétlenül siklott végig tekintete a férfin.

 - Köszönöm, elboldogulok magam is. - próbált lánykánk kimért maradni, egy laza fejbiccentést mímelve.

 - Bár nem erre akartam utazni, de ha már így alakult, legalább meglesem Marokkót, hisz úgysem jártam még errefelé. - jött a nagyvonalúnak tettetett válasz.

 - Ezt hogy érti kedves... hogyan is szólíthatom?- nézett határozott, de mégis valami megfoghatatlanul mulatságosan kisfiús tekintettel rá a férfi.

 - Nonó. Csak így egyszerűen Nonó. - bökte oda alig pillantva felé, de azért női mivolta konstatálta, útitársa a számára „szimpatikus" kategória szülötte.

 - Szólítson egyszerűen Endynek, a barátaim is így hívnak. - jött a gyors válasz.

Bár kacérságát legyezgette a férfi finom közeledése, mégis ugyanakkor azért egy cseppet bosszantotta is bizalmaskodása. Tartott tőle, hogy kérdésekkel halmozza majd el, hogy miért pont Marokkó, és miért egyedül, és most nem akart erről beszélgetni, szíve mélyén Gábor vállára hajtott fejjel jobban érezte volna magát. A gép ablakából kinézve szeme kékje megcsillant az alattuk oly mélyen sziporkázó azúr kékségben, gondolatai valahol a messzi Los Angeles felé repítették, az ismeretlenbe, de mégis egy biztonságot sugárzó társ oldalán. És most tessék, a gépmadár könyörtelenül egy másik égtáj felé száguld vele, és itt ül ez a kíváncsiskodó alak, aki egyfolytában a folyton felhúzódó szoknyája alól kivillanó formás combokat vizslatja, amiket igenis Gábornak tett ilyenné. Csipkés combfix, egyenes szabású, alig térd fölé hajló szűk, amolyan igazán nőcis szoknya, puha bőr tűsarok, amiben otthon napokig tanult járni, és amin annyit, de annyit nevetett, amikor barátnője modell-lépéseket tanított a számára.

És most itt múlatja az időt egy vadidegennel. Végül is, a landolásig még jó egy órájuk lehet, addig semmi sem történik, ha egy kicsit trécsel Endyvel.

A férfi felé intett mosolya elindította új útitársa szóáradatát, miszerint ő egy magyarországi délvidéki kisváros Menőhát egyik közismerten kiválóan működő mezőgazdasági termelő cégét képviseli, kereskedelmi és persze tapasztalatszerzési célzattal utazik Marokkóba. Kíváncsi, mit tudnak az uborkatermesztésben, amit ő még nem, s hogyan tudják elárasztani a magyar piacot alacsony árú termékeikkel.

Nonót is faggatta jövetele okáról, de ő csak annyit árult el, egy médiumnak dolgozik, és átutazóban Los Angeles felé akadt néhány elintézni valója erre.

 

A gép landolt néhány tiszteletkört téve a szárazföldet és a tengert összekötő földsáv felett, a pilóta bravúrját mutatván kissé féloldalra billentve a madarát. A földet éréskor a gépen tapsvihar tört ki, mint ez általában a világban szokássá vált. Ahogy az ajtó kinyílt, az a különleges afrikai, szinte fojtó szauna-hőség visszahőköltette az Európából érkezőket. Nonó bőrének szinte minden pórusából aláperdült izzadságcseppek szivárogtak át selymes ruhája redőin. Ez már Afrika-Arábia, bár a Földközi-tenger fuvallatával testét befedő enyhébb áradata, de mégis oly különös érzést keltő valódi, igazi, már rég nem a vén kontinens delejes ködét magán viselő megszokottság, hanem Seherezádé világába érkező sejtelmes varázsokat fátyolként lebbentő mese, melynek hastánca még csak most kezdi ringani pénzekkel átszőtt csengését. Az éteren átillanó keleti muzsika szerájok hangulatát idézte, mely Nonóban felsejlette néhai családi identitását, s ez jólesően áradt szét zsigereiben.

 

Az épülettől úgy ötven méterre állt meg a vasmadár. Az utasok az odatolt lépcsőn araszolgatva figyelték az őket várók ismerős arcát. Muzulmánok, európai üzletemberek, turisták egy-egy csoportja. Ki először, ki sokadszor lépett évezredek titkait őrző vidék földjére. Távolabb olajligetek szegélyezték a kifutópályákat, a messzeségbe veszve a tengerparton tevék szaladtak a gépmadarak zajától.

Egy Mercedes buszra átszállva érkeztek az utasok egy kissé kopottas, de legalább légkondicionált váróterembe. A helyismerettel bíró magyar lovag természetesen felajánlotta szolgálatait hősnőnknek, aki kisebb habozás után el is fogadta, mivel hamar rá kellett jönnie, hogy az itteniek nyelvén sekélyes nyelvtudása alapján nem boldogul, és Endy, bár tört arabsággal ugyan, de megérteti magát. Ahogy azt a gépen ecsetelte, sokadszorra élvezi eme ország vendégszeretetét, így kezdeti bizalmatlansága arra sarkallta, hogy komolyan elsajátítsa a nyelv megértéséhez szükséges alapokat, s ezt a többszöri partneri kapcsolatok csak tökéletesítették.

Itt már mondhatjuk, hála Allahnak, nem sokat foglalkoztak az úti okmányokkal, mivel a reptér zsúfolásig telt zsibongó utasokkal, persze főleg helyiekkel. Asszonyok sivítoztak rohangáló gyerekeik után, férfiak harsogtak olykor csadorba bújtatott asszonyaikkal, hordárok cipekedtek, idegen földről érkezők próbálták hangoskodva megértetni saját nyelvükön óhajaikat. Pedig a vendéglátók mindent megtettek a legmarasztalóbb vendégszeretet nevében.

Hirtelen Nonóba hasított a felismerés, hogy a kézipoggyászán kívül semmije sincs, hiszen azt még Budapesten beadta a Frankfurtba induló járatra az utolsó pillanatban. Vagy talán csak azt hitte? Hiszen egy merő rohanás vette akkor kezdetét. Pedig otthon minden eshetőségre, no és persze Amerikára való alapos megtervezésre pakolta be ruhatárát.

Megpróbált egy csendesebb helyet keresni intve Endynek, hogy üzleti beszélgetést kell lefolytatnia. Nem érezte a férfira tartozónak a részleteket, miszerint, hogy Gábornak hírt adjon lehetetlenségeiről. Látta az üzeneteit, ahogy visszaállította a kis készüléket a repülő üzemmódról, amik sorra csak kérdőjelekkel telten pittyegtették a kijelzőt. Olvasta a kérdéseket, hogy hová tűnt édes jelensége, lehet, hogy az utolsó percben mégis meggondolhatta magát, de aggódó szavak is követték egymást. Hiába hívta kedvesét többször is, a telefon csak azt hajtogatta:

- A hívott fél jelenleg nem elérhető.

Valószínűleg Gábor vagy még, vagy már valamelyik gépen utazik, majd ha leszáll, sms-en keresztül értesül Nonó próbálkozásairól, és visszahívja. De azt, hogy ő most épp Marokkóban próbálja magát megértetni... talán el sem hinné.

Mindezek után elég feldúltan ért Endyhez, s megkérte a férfit, hogy nézze meg a menetrendet, mikor megy gép Amerikába, vagy esetleg Frankfurtba, mert neki váratlanul szinte azonnal tovább kell utaznia. Ő látva a lány vibrálását, bár nem értette ennek okát, kiderítette, hogy leghamarabb Párizsba utazhat, és onnan tovább, de itt csak két nap múlva tudnak helyet biztosítani számára. Minő szerencse! A bankkártyáját még otthon feltankolta, szinte az összes megtakarított dollárt rá tetette a „sohasemlehettudni" által vezérelve. (Édesanyja hangja csengett a fülében, valahányszor váratlan helyzetbe került.)

Eszerint itt kell töltsön két éjszakát ebben a nyüzsgő forgatagban. Ráadásul vízum nélkül ki sem tud a tranzitból lépni, ami nem kis summa errefelé, és maximum két hét tartózkodást engedélyez. Mit volt mit tenni, Endy segítségére hagyatkozva jó négy órai sorban állás után bepecsételték az útlevelébe. Két hétig élvezheti Marokkó vendégszeretetét.

- Taxival megyünk, ha megfelel. - súgta a fülébe a férfi.

- Oké, de hova?- kérdezte Nonó bizonytalanul, látva, hogy a férfi járatos errefelé.

 - A szállodába. Én még otthonról foglaltattam helyet, illetve egy két szobás lakosztályt, tudja kedvesem, itt más árak vannak, mint otthon, ahol ilyen remek ellátásért egy vagyont is elkérnének. Ha nem veszi tolakodásnak, felajánlom az egyik szobámat.-  nyájaskodott.

 

Na, ez azért már egy kissé túlzás, csapott át Nonó agyán a felismerés. Ő, és egy vadidegen. És mi lesz Gáborral? Mit fog mondani, ha épp akkor hívja, amikor ez az alak éppen betuszkolja a szobájába. És ha nem is mezőgazdász, hanem valami lánykereskedő? Eladja pár kiló uborka megszerzése reményében valami sötét arabnak. Villóztak a gondolatok, s már kezdte bánni, hogy egyáltalán elfogadta Gábor ajánlatát. Maradt volna az a kis szürke eminenciás ott a call centerben. De kénytelen volt belemenni a segítésbe, hiszen itt az isten háta mögött egyedül vajmi esélye lett volna, s az a csekély nyelvtudás csak nehezítette.

Endy a csomagjai felől érdeklődött, de elhitte, hogy valahol elkeveredtek Nonó pakkjai. Szerencsére egy jóféle úrinő táskájában mindig lapul egy fogkefe, parfüm, francia-bugyi, és egy feltöltött bankkártya, így nagy baj nem érheti. Ezek tudatában lépte át a mesés keleti varázsú szálloda bejáratát.....

 

Előző rész...

Első rész...

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#5. 2012. február 16. 17:50
Köszönöm Nektek, ígérem, hamarosan jön a folytatás. Még érlelem egy kicsit.
Eliza Beth
#4. 2012. február 13. 20:37
Jó régen volt az előző... Mi lesz még vajon ebből?....
Balage
#3. 2012. február 13. 15:32
Imádom ezt a sorozatot!

Grat!
Mara
#2. 2012. február 13. 08:59
Gratulálok kedves Mimmy.
Elolvasom a folytatást is.
Szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke