A telefonos kisasszony esete 2. rész (mondhatni közkívánatra.)

A Gáborral lévő liezonja egyre jobban sarkallta, hogy a város fehérnemű üzleteit bújja, hogy teljesen elcsavarhassa már nem is annyira újdonsült barátja fejét, és még más egyebét is.

 

 

Nonó barátnőm igencsak felvillanyozott tempóban pergeti szófordulatait a telefonos ügyfélszolgálat vonzásában napról-napra.

A Gáborral lévő liezonja egyre jobban sarkallta, hogy a város fehérnemű üzleteit bújja, hogy teljesen elcsavarhassa már nem is annyira újdonsült barátja fejét, és még más egyebét is.

De itt álljunk meg egy pár szóra. Bár én jól ismerem barátnőmet, de kíváncsi olvasóim vajmi keveset tudnak róla.

Nonó egy hihetetlenül kreatív, bájos negyvenes, aki vidéki, kisvárosi unalmát, és számára egyre kielégítetlen életkéjét feladva költözött a nagyvárosi nyüzsgés bűvkörébe. Több sikertelen házasságból kigyógyultan, felnőtt gyermekei áldásával egy kis garzonban rendezte be életterét egy sziámi kandúr társaságában. Korábbi életétől, és vagy harminc kilótól elbúcsúzva, egy vadító külsővel kezdte pályafutását. Gömbölyded formák, nőies külső, barna göndör fürtök és az a megunhatatlan huncut mosoly a szája szegletében. Régebbi énje már csak foszlányokban kísérte. Valaha a kenyér volt a legjobb barátja, amitől amolyan ténsasszonyosra cseperedett, akkori férje legnagyobb megelégedésére, aki a gasztronómia fenegyerekeként kihagyhatatlan kulinaritást vitt életükbe. Csoda hát, hogy akkoriban Nonó napi akár 20 órában is az evést részesítette élvezetei alap forrásául?!

Bár élete folyamán szép számú diplomára és végzettségekre tett szert, valójában zseniális kommunikációs képességének hódolt, amikor a telefonos kisasszonyi állást választotta, illetve annyira nem is válogathatott, mivel mostanság kis hazánkban nem előny a diploma, pláne, ha az valamiféle művészeti beütéssel is bír. Azért lelke legmélyén szívesebben tért volna vissza a katedrához, ahol jónéhány szuper tehetséget nevelt a korábbiakban, de üsse kavics... Végtére teljesen mindegy, hogy az ember lánya-asszonya libát őriz, aszfaltot sepreget, vagy egy multi cég kényelmes forgó foteljéből osztja az észt a tudatlan, vagy akár tudálékos ügyfeleknek.

Gábor. Igen, a kellemes meglepetés. Nonó valahányszor a férfi társaságát élvezte, elfelejtette hátrahagyott gondjait. Egyre többet találkoztak, már túl néhány közös éjszakán, melyek mind közelebb hozták őket egymáshoz, Gábor furcsa kéréssel állt elő, épp akkor, amikor azon a bizonyos pénteken, kedvenc helyükön töltötték vacsorájukat.

A férfi idegesen morzsolgatta a papírszalvétáját, amit Nonó észrevéve megkérdezte:

- Mondani szeretné valamit? Ki vele! Úgy viselkedsz, mint egy kissrác, amikor rossz jegyet visz haza.

- Ugye tudod, hogy kedvellek, és első beszélgetésünk óta Te töltöd be a NŐ-t az életemben... - kezdte Gábor azon a bizonyos Nonó számára bizsergető orgánumon.

- Kedvellek? - Kérdezett vissza Nonó kissé számon kérő hangsúlyon. - Csak kedvelsz? Én kedvelem a teát hibiszkusszal, a sajtárus srácot a csarnokban, a sétáinkat a Duna parton, kedvelem a... - s nem is folytatta, mert Gábor félbeszakította. Csak gondolta tovább. Ez a szó mellbe vágta, mert az ő megfogalmazásában ez nem egy szerelmes, de legalábbis szerető férfi szájából kellene, hogy elhangozzék, Mit képzel ez magáról?! Látszik, hogy nem akárki, legalábbis nem annak képzeli magát. Ő meg csak egy telefonos kisasszonyka. Ez remek. Gondolta, hogy előbb, vagy utóbb kibújik a szög a zsákból. Eddig direkt nem mondta el a férfinak, hogy van több diplomája is, és ráadásul remekül fest, rajzol, és túl van már jó pár kiállításon is, sőt novella-hegyek megformálója is egyben, mert hencegésnek érezte volna. Na, ha még a korábbi mázsa felettiségéről is beszél, vagy, hogy a fia az egyik neves TV társaság operatőre, lánya pedig páréves kora óta a leg-legebb modell külsővel van megáldva a palesztin fél-felmenői és az ő zsidó génkeveredéseinek köszönhetően. Egyelőre ezekről mélyen hallgatott. Ő csak egy kis szürke eminenciás szeretett volna maradni Gábor mellett, hiszen pont arra volt kíváncsi, így is kell-e majd.

- Igen, kedvellek. Nézd! Lassan két hónapja, hogy szabadidőnk egy részét együtt töltjük, sőt olykor az éjjeleinket is, s megvallom nagyon is kedvemre valóan - folytatta Gábor nyugodt, de azért szívdöglesztő hangján.

Az asztalon enyhén áthajolt, és kezét lágyan Nonó kézfejére helyezte, ezzel nyugtatva őt. Nonó hagyta, hogy együtt áramoljon érzékisége a férfi kezében az erek lüktetésével, s közben kissé sértődött ábrázattal várta a fejleményeket.

- Hallgatlak, mondd! - bökte oda egy kis pimaszsággal a hangjában.

- Kedvellek, hiszen ennek már tanú jelét adtam. De ez még kevés egy komoly kapcsolathoz, ezt gondolom, Te is így érzed. Nem vagyunk már gyerekek. Kaptam egy amerikai meghívást két évre Los Angelesbe. Egy barátom médiaiskolát indít kint magyaroknak, ott lennék direktor, ráadásul itt közszolgálati médiában dolgozom, amit lehet, hogy egy tollvonással megszüntetnek, és akkor mehetek a híd alá - szögezte le aggodalmat sugárzó arccal a férfi.

Nonó ott ült, a szájából szinte kifordult falattal. Persze, hogy nem jött még el közöttük a hegyet-völgyet elsöprő lángolás, de azért a „kedvellek"-nél többet érzett, s ezt gondolta Gáborról is. Nemcsak a forró éjszakai ölelkezések, nemcsak a bolondos kacarászások, a fülbecsókok, a hosszú beszélgetések ihleték erre. Egyre jobban gabalyodott érzelmei hálójába, s ehhez ennyi idő is elégnek bizonyult. Ezek szerint ő csak egy kis porszemecske Gábor életében, egy kis időtöltés, nehogy a méltóságos médiagurucska unatkozzon ráérő perceiben.

Legszívesebben felpattant volna, és mint egy szappanbuborék, kiillant volna az étterem ajtaján, felfelé a sötét, organza fényű este legtetejére, kajánul a hold orrára csüccsenve, hogy onnan intsen végső búcsút a saját hülyeségének. Már bánta, hogy ilyen könnyen beadta a derekát, és hagyta magát teljesen megszédíteni. Táskája után nyúlt, hogy elhussanjon, de Gábor ezt egyből észrevéve egy határozott mozdulattal megfogta a kezét.

- Te most mit csinálsz? - kérdezte tőle meglepődve a férfi.

- Miért? Te mit tennél a helyemben, ha valaki kiadná az utadat? - vágott vissza szipogást mímelve Nonó.

- Mondtam valami bántót? - így Gábor.

- Á, dehogy, csak azt, hogy kedvelsz, de azért adeu, ennyi volt, Te elrepülsz, és én is repülhetek buborék Pannaként a semmibe - folytatta Nonó.

- De hiszen én nem is mondtam effélét, Te kis lökött nőcim! - nevetett Gábor.

Nőcim??? Kapta fel a fejét a nőci. Ezt hogy gondolja ez a fráter? Az előbb csak kedvelt, most meg már a nőcije vagyok? Ezt nem hiszem el. Édes jó Istenem, csak most ne hagyj cserben! Hogyan lehet a pasik észjárását kiismerni? - pulzált a rengeteg kérdőjel Nonó feje körül. Ebben a pillanatban a világon semmit sem értett. Próbálta összerendezni az előbb hallottakat fejecskéje fürtjei mögött, de sehogyan sem sikerült épkézláb értelmet adni Gábor mondatainak.

- Arra gondoltam - bökte ki Gábor, - hogy lehetnél az asszisztensem odakint. Persze, ha az angol nyelvvel valamelyest elboldogulsz.

Azt a hétfánfütyülőjét! Rikkantotta volna el legszívesebben Nonó, de próbált a lehető legfapofább ábrázattal maradni, nehogy Gábor a legkisebb sejtéssel is bírjon, hogy itt fordult a kocka, és a fenének gondolta azt, hogy nem is kell a pasinak.

- Azt meg sem kérdezed, hogy egyáltalán lenne-e kedvem ehhez? - motyogta Nonó kimért lassúsággal. - Elvégre biztosan lenne erre nálam sokkal tökéletesebb jelentkező is. Nem gondolod? És különben is! Nekem van állásom, amit kedvelek - vágta ki magát, szándékosan használva a „kedvelek" kifejezést.

- Bocsáss meg, azt hiszem, elhamarkodott okfejtés volt a részemről, hisz meg sem kérdeztelek, de amikor ott először a telefonban meghallottam a huncutkás válaszod, tudtam, hogy Te egy különleges kincs Vagy, mert így tuti, hogy más nem válaszolt volna ama bizonyos egyedi kérdésemre. - mosolygott Gábor.

- Pedig akkor még nem is láttál. És ha egy borzalmasan banya, kövér, vörös hajú boszi lettem volna, édes kis hanggal? Hiszen a szex-telós csajok is ilyenek állítólag. - nevette el magát Nonó.

Egy hónappal később együtt csekkoltak a frankfurti járatra, kéz a kézben, csók a csókban, hogy megkezdjék áldásos tevékenységüket az amerikás magyarok média oktatása terén.

Nonó odasúgta Gábor fülébe:

- Ugye Tudod, hogy csak azért jövök Veled, mert KEDVELLEK.

 

 

 

Budapest, 2011. november 17. Mimmy

Első rész...

Folytatása következik...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#18. 2011. november 22. 22:02
Bizony, h. bosszantó ez a Gábor...kap még majd, csak győzzek kitalálni újabb sztorikat. Szerintem a férfiak többsége (a jelen lévők kivételével persze!!!!) hasonlóan gondolkozik....
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. november 22. 18:18
Mimmy
#17. 2011. november 22. 22:00
De édes Vagy!!!! jóóóóó. Hát legyen!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. november 22. 20:09
Mimmy
#16. 2011. november 22. 22:00
Köszönöm, és azt hiszem, újabb leckét oldhatok meg, folyt köv.......valami jó kis szaftos....
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. november 22. 17:06
Eliza Beth
#15. 2011. november 22. 20:09
Tetszik! Még mindig. Közkívánom! Még mindig! :-)))
Juhász Kató
#14. 2011. november 22. 18:18
Úgy érzem, megint működött bennem a "Nyilas". Távolt állt tőlem, hogy Nonót megsértsem,sőt! Nagyon is együtt érzek vele.Teljesen igaza volt, hogy nem tetszett neki a "kedvellek" szó. Kedvelni egy dalt, vagy tv. műsort szokott az ember, vagy olyan dolgokat, amit ő felsorol. Az embereket
szeretni szoktuk, - vagy elviseljük.
Magam részéről Nonót szeretem, és bosszant, hogy Gábor ezt nem mondta ki.
előzmény: janos hozzászólása, 2011. november 22. 15:45
Fer-Kai
#13. 2011. november 22. 18:15
Nagyon kedvelhető írás :)
Answer
#12. 2011. november 22. 17:06
Tetszett ez az írás.
Olyan nőies...
Buborék Panna... ez is egy poén kiszólás!
Gratulálok, kedves Mimmy!
Balagéhoz hasonlóan örülök, hogy folytattad.

Ui.
Azt gondolom ebben a témában sok van még!
Mimmy
#11. 2011. november 22. 16:35
Köszönöm Mara.
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. november 22. 13:08
Mimmy
#10. 2011. november 22. 16:35
Bizony ám kedves János. sőt, sokan egy életet leélnek a bűvös "szeretlek" szó kimondása nélkül. Engem arra tanítottak édes szüléim, ne fukarkodjak vele, ha valóban őszintén érzem.
puszillak.
előzmény: janos hozzászólása, 2011. november 22. 15:45
Mimmy
#9. 2011. november 22. 16:33
Hogy mennyire igazad van, és én is jókat kuncogok ezen. Köszönöm.
előzmény: harunalrasid hozzászólása, 2011. november 22. 16:14
harunalrasid
#8. 2011. november 22. 16:14
hehehe
mert ugye, egy visszafogott vallomás, az már smafu.
a nőci csak pejoratív lehet.
mert mindig csak az az elhamarkodott gondolkodás:-)
ha azt mondom: kedvesem, mire gondolsz?
valakinek anno a kedvese a mai szóértelmezésben, hogy úgy mondjam, nem éppen az ártatlan összebújást jelenti:-)
janos
#7. 2011. november 22. 15:45
Sokszor történik tapintatlan kijelentés egy életen át.
És nem vesszük észre, hogy bántottunk valakit vele.
De ami az evést illeti lehet korlátozni.

UI: A vélemény nyilvánításoktól én ezért félek mert bánthatok vele!
Grat!
János
Mara
#6. 2011. november 22. 13:08
Szeretettel gratulálok: Mara
Juhász Kató
#5. 2011. november 22. 11:38
Szórakoztató írásodhoz gratulálok!
Szimpatikus nő ez a Nonó, mert bár legjobb barátja volt a kenyér, le tudott mondani róla.
Ez nagy akaraterőre vall. /Tapasztalatból tudom/.
Juhász Kató
#4. 2011. november 22. 11:34
Kedves Balage!
A "kedvellek" azt jelenti női nyelven, hogy
elvisellek, de nem szeretlek. Ez bánthatta
Nonót.
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. november 22. 10:44
Balage
#3. 2011. november 22. 10:44
Ja, amúgy a nőket nehezebb kiismerni. Nem értem, mi a gond a "kedvellekkel" :P
Balage
#2. 2011. november 22. 10:43
Örülök, hogy folytattad.
Tetszett ez is. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke