A Tarpai vízhordó története

Egy kedves rövid történetet mondok el, úgy ahogy hallottam, ahogy mesélték nekem is, egy 10 éves kisfiúról, aki ma-már 80 éves, ma is ott él abban a Tarpa nevezetű faluban a hegy lábánál.

 


Tízévesen kerültem a kőfejtőbe, édesapám meghalt, édesanyám közbenjárására sikerült munkához jutnom. Ott voltam vízhordó, 4 évig. A meredek hegyre nehezen cipeltem fel a vizet. Estére mindig fáradtan rogytam az ágyba. Édesanyám nagyon szeretett, de mindketten tudtuk, ennek így kell lennie.

Egyszer egy pihenő alatt aztán összeszedtem a bátorságomat, és megkérdeztem attól a bácsitól, aki felvett, hova lett az előző vízhordó? Mindenki a hűvösben pihent, és elmélyülten hallgatta az öreg bácsi történetét.

- Tudod, Karcsi fiam, az előző vízhordó ott áll fenn a hegyen, az a nagy szikla ő, mert sziklává változott.

Elnevettem magam, kaptam egy nyakast tőle - de rajtam kívül senki nem nevetett, körülnéztem és láttam, hogy az emberek szomorú tekintettel figyelik az öreg meséjét.

- Jegyezd meg, fiam, a legfontosabb és legfelelősségteljesebb munka a tied, mert nélküled nem bírnánk dolgozni, ezért ne késlekedj soha a vízzel. A kút el van átkozva, soha ne nézz bele, ne állj a gémje alá, mert a másik végén lévő hatalmas kő rád eshet. Ebben a kútban lakik az ördög, ha kinéz belőle, soha ne állj szóba vele, de hogy a kérdésedre válaszoljak, az előző vízhordófiú, aki pár napja még itt dolgozott, egy évvel volt idősebb nálad, fiam. Minden alkalommal, amikor felcipelte ide a nehéz terhét, azt mondta, nem akar vízhordó lenni, mert ez nagyon nehéz munka. Én mondtam neki, ha megerősödik, pár év múlva kőfejtő lehet, mint a többiek. A fiú nem volt elragadtatva a lehetőségtől, ő nagyravágyó volt, mindenkinél hatalmasabb és erősebb akart lenni ezen a világon. Mondtam is neki, fiam, akkor kőtörőnek kell lenned, mert a kőfejtőkben vannak a világ leghatalmasabb és legerősebb emberei.

Nevetett rajta, neki is adtam egy nyakast, de nem használt sajnos. Az előző fiút is kioktattam, hogy legyen óvatos a kútnál, mert a kútban lakik az ördög. A fiú titokban mikor lement a kúthoz, beszélni kezdett az ördöghöz, arra kérte segítsen neki, hogy a világon ő legyen a leghatalmasabb és a legerősebb.

Megunta az ördög a fiú beszédjét kiszólt neki, te ostoba, ha megerősödsz kőfejtő lehetsz és te lehetsz a világon a legerősebb és a leghatalmasabb.  - Azt én nem akarom megvárni, most akarok a világon a leghatalmasabb és legerősebb lenni! - Na jó, én teljesítem a kívánságodat, de ne feledd, hogy nem tudlak visszaváltoztatni, ha meggondolod magad. Na, halljam, mi akarsz lenni, te oktondi!

- A szekéren, a bakon ül a kocsis, az a legnagyobb a világon, az akarok lenni. - Legyen kívánságod szerint! - és reggel már a bakon ült és várta, hogy a kőfejtők megrakják a szekeret. Diadalmasan motyogta magának: én vagyok a leghatalmasabb a világon.

A bakon ülve azonban ázott az esőtől és a kegyetlenül sütő napot sem bírta, látta, hogy a kőfejtők a sziklák árnyékában dolgoztak, az új vízhordó is az árnyékban ülhetett, csak neki kellett a bakon ülnie a tűző napon. Este titokban leosont a kúthoz, és újra hívta az ördögöt. Nem jó ez nekem, a nap nagyobb, mint a bakon ülő kocsis, hé, te ördög, nap akarok lenni, érted? - mondta parancsolóan.

Az ördög némi gondolkodás után elküldte, és reggel már 4 órakor kelnie kellett, mert ő lett a nap. Bezzeg a többiek alhatnak tovább odalenn! Olyan erősen sütött a fiú napként, mintha a pokolban fűtene. A vízhordó, a kőfejtő, a bakon ülő kocsis szenvedtek a melegtől, és ő halkan, diadalmasan motyogta: én vagyok a leghatalmasabb.

Váratlanul szél támadt, és felhőket sodort a nap elé, eltakarva a szenvedő emberek elől az égető nap sugarait. A fiú felháborodott ezen, és levonta a konzekvenciát, miszerint nem a nap a legerősebb, a szél sokkal erősebb nála. Ezért aztán délután bevilágított a kútba. - Hé, ördög! Hát a szél erősebb a napnál, én inkább szél akarok lenni!

Az ördög széllé változtatta. Szélként olyan erővel fújt, mind felborultak a hajók a tengeren, lefújta a háztetőket, kidöntötte a fákat, de egyszer csak nekiütközött a Tarpai hegy legnagyobb sziklájának, és hiába küzdött, a hegy erősebb volt nála. Éjszaka belefújt a kútba. - Hé, ördög, a hegy erősebb a szélnél, én hegy akarok lenni!

Az ördög nevetett és teljesítette kívánságát, mert tudta, hogy soha többé nem tud majd lejönni sziklaként a kúthoz, hogy újabb kívánságokkal zaklassa őt. Büszkén állt hegyként, ellenállt esőnek, szélnek, napnak. Reggel azonban erős fájdalmat érzett, mintha valaki belevágott volna az oldalába. A kőfejtők jöttek reggel dolgozni, és elkezdték bontani csákányaikkal a hegyet.

Az a szikla ma is búsan néz le a kútra, és nézi a vízhordó kisfiút, aki ha megerősödik, kőfejtő lesz belőle, ő lesz a legerősebb a világon. Hát te, Karcsi fiam, mi leszel, ha nagy leszel? - Természetesen kőfejtő! - hangzott a diadalmas válaszom. Büszkén hordtam a vizet attól kezdve, mert megtudtam, milyen fontos és felelősségteljes az én munkám.


 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
magyarrozsa
#7. 2014. május 9. 10:55
Kedves László
bárcsak több ilyen fabula születne a korunkban, mert ezekkel lehet nevelni a gyerekek személyiségét. Hálásak vagyunk ezért szép történetért, ami szerintem nem mese, látszik, hogy sok valóságtartalma van...
Magyar Rózsa dr.
hunyadavid
#6. 2014. január 31. 18:10
Kedves Tanár Úr,

archaikus és mélyenszántó tanmese,nég ha apósától van is...

Jó egészséget kívánok neki
üdvözlettel

Dr. Hunyadi Dávid prof. US.
kerekkat
#5. 2013. augusztus 30. 09:05
Kedves Tanár Úr!

Egyetértek az előttem szólókkal, szép kis fabula, ha van még ilyen szívesen olvasnám.

Dr.Kerekes Katalin
huszar
#4. 2013. augusztus 20. 20:11
Elolvastam a kisfiamnak és megértette, örök hála érte.
huszár
Gandalf
#3. 2013. július 28. 20:44
Nagyon szép és jó mese tele tanulságokkal.
Fer-Kai
#2. 2013. július 27. 11:04
Ez egy ősi, archetipikus mese - Kelettől Nyugatig többféle változatban mesélték.
De a lényege ugyanaz, és a tanulsága örök.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek