A szeretet szeretett ünnepe 4.

4. Üzlet vagy ünnep?

Fülig ér a szája Kovács Péter másodéves főiskolai hallgatónak, legszívesebben világgá kürtölné, hogy számvitelből jelesre szigorlatozott és ezzel megszerezte a szemeszterre kitűzött kreditek számát. Ebben az évben már nem lesz több vizsgája. Barátnőjét tegnap este a Keletiben feltette a vonatra, hazautazott karácsonyra a szüleihez, legközelebb december 31-én találkoznak, mert együtt szilvesztereznek.

Elmúlt tizenegy óra, nincs idő visszamenni a kollégiumba és átöltözni, mert megígérte a nővérének, hogy segít neki süteményeket sütni a nagy családi közös karácsonyra. Jó fej Máté, ezt jól kitalálta, hogy három napig együtt ünnepeljen a Kovács és az Egressy család, úgyis rokonok lesznek, ha elveszi Lizát, mert kétségei sincsenek a felől, hogy előbb-utóbb sor kerül az esküvőjükre, sőt, inkább előbb, mint utóbb.

Legszívesebben egyenesen velük tartana, másnap reggel Kapornokra venné az irányt és nem hazafelé, ám édesapja akkor kitekerné a nyakát, mert azt is nehezen viseli, hogy december 23-án, szenteste, elsőszülött gyermeke, kedvenc Liza lánya, életében első alkalommal nem lesz otthon. Bezzeg édesanyja örült a meghívásnak, végre jobban megismerheti az Egressy családot, akik közül Mátén kívül csak Rózsa nénivel találkozott, akivel húsvétkor véletlenül összefutattak és a két édesanya fél napig úgy beszélgetett, mintha ezer éve ismernék egymást.

Tele a kettes villamos, olyan sűrűn állnak egymás mellett az emberek, mint sós heringek a konzervdobozban. Valamennyi állva utazót nyom valami, egy csomag, egy táska, egy könyök. Péter bal kezével magához szorítja a műbőr irattartóját, abban van a számára legértékesebb irat, a legfrissebb jeles vizsgát tartalmazó tanulmányi indexe. Jobbról meglöki valaki, majd elnézést kér, ám balról egy ismeretlen kéz a zsebében matat. Hirtelen elengedi a kapaszkodót és megragadja a zsebében matató kéz csuklóját, és azonnal feljajdul annak tulajdonosa:

-          Ne báncs má, mi van, nem fírsz mellettem?

Azonnal rájuk figyelnek az utastársak, és Péter a legközelebbi ülésen ülő idős hölgy kezébe nyomja a dossziéját:

-          Tessék szíves lenni megfogni, míg beszélgetek ezzel a fiúval. Add csak vissza a pénztárcámat, abban nincs pénz, csak a diákigazolványom. Semmi gond, kérem, valaki hívja a rendőrséget...

-          Már hívtam, csak fogja szorosan a fiú kezét – szólal meg mögötte egy érces férfihang. – Hohó, kis barátom, te se menj el! – ragadja meg a Pétert megbökő másik fiú grabancát a középkorú férfi. - Úgy látom, ketten dolgoztok!

Derék cselekedet zsebtolvajt fogni a tömött villamosan, csak kissé időigényes. Elfogásuk néhány másodpercet igényel, ám az intézkedő rendőrök jegyzőkönyv felvételéhez minimum hatvan perc szükségeltetik.

Majdnem háromnegyed egy, mire Péter végre becsenget a nővéréhez.

-          Szia, Liza! Ne haragudj, hogy ennyit késtem, de tudod, vizsgáztam, utána meg a villamoson zsebtolvajt fogtam…

-          Szervusz, Petikém! Persze, megértelek, ráadásul öltönyben jöttél, az az igazi cukrászruha, egyébként is, éhes vagy, mint a farkas, mert nem tudtál a vizsga drukktól reggelizni, meg nem is volt mit, mert elsörözted a pénzed, adjak neked enni, meg egy szabadidő ruhát…

-          Jöhet, csak fordított sorrendben!

-          Gyere be, ne álldogáljunk itt az ajtóban!

A két szobás lakásban minden lehetséges helyen,  -  író-, étkező-, dohányzóasztalon, a francia ágyon,  a szófán - kiterített hófehér abroszokon diós és mákos bejglik, kakaós, fahéjas hajtottak, hókiflik, dekor cukorral gazdagon díszített mézeskalácsok, lekváros, habos sütemények, marcipánnal, csokoládéval bevont aprósütemények kínáltatják magukat az éhes diáknak, akinek azonnal összeszalad a nyál a szájában, miközben hangosan korog a gyomra.

Liza kinyitja a beépített szekrényt, előveszi az összehajtogatott, tiszta szabadidő nadrágot és pólót:

-          Tessék, öltözz át a fürdőszobában. Adok egy fogast, arra tedd a ruhádat és majd beakasztom a szekrénybe. 

Mialatt öccse a fürdőszobában tollászkodik, megmelegíti a rakott kelt, amit Máté még előző nap készített vacsorára. Nagyon kedves volt, folyamatosan udvarolt neki és akkor lett kicsit gyanús a dolog, hogy akar tőle valamit, amikor kinyitott egy üveg bort, mert nem jellemző, hogy hétköznap este ok nélkül alkoholt igyanak, márpedig egyiküknek sincs se születésnapja, se névnapja. A második pohár bor után Máté derűsen előadta kérését, mely szerint milyen jó lenne, ha Liza másnap elkészítené a karácsonyi süteményeket, és megsütne egy háromszintes tortához szükséges piskótát, amit majd Kapornokon fejeznének be, és az lenne a huszonnegyedikén az első nagy közös családi vacsora fénypontja. 

-          Édesem, megvettem mindent hozzávalót, amit csak felírtál, majd felhordom a kocsiból. Holnap reggel bemegyek dolgozni, utána le kell mennem Kapornokra, Hajagos Pistával van még egy kis dolgom, és későn érek haza. Holnapután reggel pedig együtt bepakolunk a kocsiba és elindulunk életünk első közös nagy kalandjára.

Azt hitte, rosszul hall. Egyedül kell elkészítenie a társaság háromnapi sütemény adagját?

-          Máté, hogyan képzelted ezt az egészet? Azt hittem, hogy a szentestét még kettesben töltjük és csak karácsony másnapján megyünk le a motelbe. Nagyon jól tudod, hogy megvettem a fenyőfát, a díszeket, a szaloncukrot, és még csak fel sem állítjuk a karácsonyfát? Nem elég, hogy ki tudja milyen megfontolásból, háromnapos dőzsölésre meghívtad az egész családot, és mi leszünk a vendéglátók, sütünk, főzünk, felszolgálunk, azaz munkával töltjük az ünnepet, ráadásul úgy költöd a pénzünket, mintha ötösünk lenne a lottón. Azt hiszed, nem tudom, hogy három nap alatt négyszázezer forintot költöttél?

-          Jaj, édesem, ne légy ilyen mérges! Bízzál bennem, tudom, hogy mit miért csinálok.

-          Beavatnál engem is? Elvégre rólam is szól, engem is érint ez az egész vircsaft!

-          Hajaj! Meglepetésnek szánom, többet nem mondhatok. Tudod, hogy nálunk tíz éve hol Anyánál, hol Apánál karácsonyozunk, végre együtt lehet az egész család és éppen ideje lenne, hogy szüleink is megismerkedjenek. Semmi mást nem tettem, csak kaptam az alkalmon, hogy Kropacsek úr elszúrta a karácsonyát, s ha már minden a rendelkezésünkre áll, akkor miért ne használnánk ki az alkalmat?

Egészen addig vitatkoztak, míg elfogyott a bor és a vitát végül egy világot rengető hatalmas szeretkezéssel az ágyban zárták le.

Reggel ötkor arra ébredt, hogy Máté már elment dolgozni. A konyhaasztalon és a hűtőszekrényben glédában álltak a süteményekhez szükséges alapanyagok, csakhogy az általa felírt mennyiségek négyszerese.  Mindegy, felhasználja valamennyit, biztosan megvan annak az oka, ha Máté ennyit süteményt készíttet vele. Hiába próbálja elnyomni az ösztönösen felvetődő, válasz nélkül maradt kérdéseket, azok rendre újra meg újra felbukkannak, rágják a lelkét, mintha azt sugallanák, valamit nagyon titkol előle a párja, ami fontos dolog lehet, út is érinti. Ezen sejtését megerősíti a fél nyolckor érkezett sms, melyben öccse közli vele,  hogy délelőtt vizsgázik, utána jön neki segíteni.

-          Nővérkém, kokszot ebédelünk?  - szól rá az ajtóban álló öccse.

-          Bocs, kicsit elgondolkodtam.

-          Nem kicsit!

Nagyon ízletes a rakott kel, Peti percek alatt eltüntet belőle háromadagnyit, majd kuncsorog a nővérénél, hogy szánja meg őt, és adjon neki kóstolót a süteményekből is.

-          Nassolgass, öcskös, addig elmosogatok és kiszellőztetem a lakást.

-          Finomak a sütik, büszke vagyok rád!

-          Mi van, Petikém, szeretsz az utolsó falat süteményig?

-          Ne viccelj, te vagy az én okos nővérkém! Képzeld, azt mondta Anya, hogy Virág nem fér a bőrébe, annyira örül a közös karácsonynak. Már valamennyi osztálytársa tudja, hogy Kapornokon töltjük az ünnepeket.

-          Elhiszem. Az a kérdés, mint szólt Apa?

-          Sejtheted, hogy nem repes a boldogságtól! Főleg akkor lett dühös, amikor megtudta, hogy ti lesztek Mátéval a személyzet, akik főznek és kiszolgálják a vendégeket.

-          Honnan tudta meg Apa, én ilyesmit nem mondtam neki?

-          Te nem is, csak Máté is felhívta, a nyomaték kedvéért, és elárulta, hogy a családon kívül nem lesz ott más, és tudod, milyen Apa, kiszedte belőle azt is, amit nem akart elmondani. De semmi gond, Anya is biztosan segít nektek.

-          Jól van, Peti, kezdjünk neki a piskótának, mert éjfélig sem leszünk készen vele!

Nem gondolja komolyan Liza, amit mond, hiszen az elektromos konyhai készülékek elvégzik a munka dandárját, bár kissé hangosak. Igazából a piskóta sütésére kell ügyelni, de azzal sincs gond.

-          Petikém, tudod, miben tudnál igazán a segítségemre lenni? Ha feldíszítenéd a karácsonyfát!

-          Hű, ha itt lenne Virág, nagyon élvezné!

Hatéves kishúguk imádja a karácsonyt, otthon mindenkor nagy élvezettel segédkezik a karácsonyfa díszítésében. Legkisebb gyerekként a család szeme fénye, akit mindenki kényeztet. Szüleik következetes nevelési elveinek köszönhetően, Virág két lábbal áll a földön, nem él vissza helyzetével, és imádja a felnőtt testvéreit. Jövőre megy iskolába, de már el tud számolni százig és a betűket is ismeri. Kívülről tud legalább harminc verset és olyan doktor néni akar lenni, aki a meggyógyítja a gyerekeket, és úgy tud számolni, mint Peti, és olyan finom süteményeket tud sütni, mint Liza. Nagy projekt, de nem megvalósíthatatlan, mert annyi akarat és tettvágy szorult belé, hogy az kitart addig, míg mindezt megvalósítja.

Lizát az idei karácsony foglalkoztatja, főleg azért, mert zsigereiben folyamatosan ott motoszkál a gondolat, hogy Máté eltitkol előle valami nagyon fontosat. Azt még természetesnek vette, hogy őt hívta magával Kropacsek úr motelbeli családi karácsonyi ünnepének lebonyolításához, mert van abban racionalitás, hogy együtt ünnepeljenek, még akkor is, ha munkával töltik idejük nagy részét, ám abban nincs semmi ésszerűség, hogy a meghiúsult összejövetel helyébe összetrombitálja saját családjaikat. Azon nem csodálkozik, hogy az Egressy családnak nem okoz gondot a karácsonyi közös ünnepség színhelyének megváltoztatása, hiszen minden évben másutt tartják, páratlan évben Rózsa néninél, a párosban pedig Soma bácsinál.

Ám a Kovács családban, amióta csak eszét tudja, náluk jönnek össze szenteste a családtagok, a nagyszüleik, és az egyedülálló idős rokonok, nagynénik, nagybácsik. Gyakran tizennégyen ülnek az ünnepi asztalnál és édesanyja változatos, bőséges ételekkel, italokkal, süteményekkel traktálja a családot. Minimum két óráig tart az ünnepi vacsora, közben beszélgetnek, az öregek adomázgatnak, majd nyolc óra körül az étkezőből mindannyian átvonulnak a nappaliba, melyben ott áll a háromméteres, szépen feldíszített karácsonyfa, alatta az ajándékokkal.  Kényelmesen elhelyezkednek, mert az idősek már nem bírnak hosszan állni, majd édesapjuk meggyújtja a karácsonyfán a huszonnégy gyertyát, és édesanyjuk lekapcsolja a villanyt. A hófehér gyertyák sárgás fényét visszatükrözik a hatalmas ezüstszínű díszek, legyenek azok egyszerű gömbök, vagy formázzanak angyalkát, csillagot, bárányt vagy kalapos gombát, ám a többi felaggatott ékesség is fehér vagy sztaniolpapírba csomagolt, hogy összhangban legyen az árvalányhajjal, és a fa tetején pompázó hófehér csillaggal.

Rendszerint nagyapja kezdi el magas, tenor hangján a karácsonyi énekek sorát, melyek közé beiktat egy-egy református zsoltárt is, miután presbiterként több tucatot kívülről tud belőlük.  Egyszerre ünnepélyes és megható, ahogyan az öregek csatlakoznak hozzá, és közös énekük hangfolyammá erősödve betölti az egész házat.

Amikor lecseng az utolsó énekhang, egy percig néma csend honol közöttük, mintha angyalka szállna át a helyiségen, kinek szárnysuhogását a jelenlévők még hallani is vélik.

Az ajándékok Kovácséknál a szeretetről szólnak, értékest csak az kap, aki valamiben szükséget szenved, mint például harmadéve Matild néni, kinek elromlott a húszéves, hengeres Hajdú mosógépe és kapott helyette egy ugyanolyan újat.

Másnap délben, ismét együtt ebédel a nagycsalád, és délután átjönnek a barátok is. Apja ilyenkor élvezi a családfő szerepét, szinte lubickol benne, és olyan szeretetre méltón viselkedik, ahogyan azt egész évben tennie kellene. 

Liza kiveszi a sütőből az utolsó adag aranysárga piskótát. Nagyot sóhajt, mert elfáradt, de még nincs vége a napnak.

Vajon milyen lesz Mátéval az első kettesben töltött, közös karácsonyuk? Milyen meggondolás áll Máté döntése mögött? Döntésénél vajh’ esett nagyobb súllyal a latba, a közös nagy családi ünnep megfelelő körülmények közötti megtartása, avagy a véletlenül ölébe esett üzleti lehetőség kihasználása?

Kár ezen meditálni, hiszen hamarosan kiderül. Ideje kezet mosni és megnézni Petit, mit művel a fenyőfával.

 

 

 

Előző rész…

Következő rész…

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!