A szeretet szeretett ünnepe 11.

11. Kételyek és bizonyosságok

Amikor elkészültek a vacsorával, Máté valósággal kituszkolta az ajtón, menjen fel a szobájukba, készülődjön a vacsorához, mert innentől kezdve mára megszűnik a vendéglátó szerepük, azt majd átveszi tőlük Rózsa néni és Mariska néni. Milyen érdekes, még gondolatban sem tudja Anyának szólítani a jövendőbeli anyósát, majd azt is meg kell szoknia, ahogyan az ujján csillogó jegygyűrűt is. Tusolt, hajat mosott, és úgy emlékezett, hogy a hajszárítót Máté tette el az aktatáskába. Oly ügyetlenül nyúlt a fiú táskájáért, hogy leverte a dohányzóasztalról, bucskázott egyet a levegőben és mire földet ért, szinte a teljes tartalma kiszóródott belőle. Egy-egy borítékban hatvanezer forint és kétezer-egyszáz euró volt, és a szokásos férfi holmik mellett talált egy dossziét, melybe beleolvasott, és a rosszullét kerülgette.

Atyaisten! Mi minden rosszat gondolt Mátéról, amiért a kamionosoknak főzött, azt hitte, hogy részéről ez puszta pénzszerzési akció volt, pedig egy jól kidolgozott terv alátámasztásául szolgált.

Máté kidolgozott egy javaslatot a Napfény Szálloda igazgatójának címezve, melynek lényege, hogy a meglévő személyzettel, a jelenlegi munkájuk mellett, kisebb rendezvényekhez szinte naponta vállalhatnák étel- és ital szállítását, amely részint az étterem nyereségességét növelné, részint lehetővé válna ételkínálatuk bővítése, melyekhez ezek a rendezvények igényfelmérésként szolgálhatnának. Megjelölt cél az étterem bekerülése a Michelin csillaggal jelzettek közé. Erről neki Máté egyetlen szót sem szólt! Ha ilyen titkai lesznek a jövendőbeli férjének, azzal bizony kiegyezik!

Hatalmas sikere van az almazöld színű marcipánnal bevont háromszintes tortának, melyet szintenként más-más színű Kála virágok díszítenek, egyben igazi meglepetés is, mind megjelenését, mind a méretét tekintve.  Tetején két egymásba fonódó karikagyűrű emlékezteti a társaságot Liza és Máté eljegyzésére.

-          Kéjek! – szólal meg elsőként Dórika, mert a torta az torta, az alkalomtól függetlenül, a lényege, hogy ennivaló és finom.

Szemrebbenés nélkül bámulja a tortát, ekkorát még sohasem látott. Kellemetlen Kamillának, hogy hároméves gyermeke úgy viselkedik, mintha éhes lenne, pedig pukkadásig ette magát, csupán a szeme kívánja az édességet. Nagy derültség közepette a kislány kapja az első szeletet, alig két villával eszik belőle, a többit Kamillának adja:

-          Finom, anya! – megjegyzéssel és máris csúszik le a székről, fogja a babáját és odamegy a bátyjához, hogy menjenek oda a karácsonyfához, ott lehet játszani.

Ezen nem múlik, Danika már bekebelezte a tortaszeletét, hóna alá csapja a puzzle játékát és még Virágnak is szól, hogy tartson velük. Ildikó a gyerekek nyomába ered, egy felnőttnek mindenképpen rajtuk kell tartania a szemét, és még így is képesek kalamajkát okozni.

Kamilla szája sarkában meghúzódó mosollyal nyugtázza, hogy gyermekei jó kézben vannak, férje pedig apósával és Kovács Kálmánnal már az esti ultipartit tervezgetik. Miután tányérján már egy szem morzsa sincs, kihasználja, hogy nem figyel rá senki, gyorsan lépked a lépcsőfeljáróhoz, hogy mielőbb a szobájába érjen, ahonnan lehozzon valamit, ami a férjét illeti, és biztos benne, hogy az lesz Zsolti számára a legnagyobb ajándék. Két nappal korábban neves amerikai kutatóintézettől érkezett a levél, feltehetően férje cikkére reagálnak, amelyet a hazai szaksajtóból átvett a német hírügynökség is. Megérdemli Egressy Zsolt az elismerést, akkor is, ha csak erkölcsi elégtételnek számít, mert családja miatt feláldozta a tudományos pályáját. Lehet, hogy még nem késő váltani?

Boldi hozott a feleségének egy szelet tortát, majd elment a sajátjáért, amikor meglátta Kovács Petit, akit alig néhány hajszál választ el a delíriumtól. Int az anyjának, és Rózsa azonnal ugrik, hogy segítsen neki eltávolítani innen a részeg gyereket, majd asszisztáljon a kijózanításához.

Karola az első falatnál megérzi a marcipán illatát, amitől azonnal felfordul a gyomra. Nyílegyenesen a mosdóba tart és viszontlátja a vacsoráját. Sápadtan és elcsigázottan tér vissza a társasághoz. Szemével a férjét keresi, de nem látja sehol. Hol lehet Boldi, amikor szüksége lenne rá? Azonnal meg kell tudnia, hogy hamarosan maga is édesapa lesz, ebben az egyben biztos lehet, a kérdés az, hogy Karola harmincnégy évesen hogyan viseli az első terhességét? Hol van Boldi, ha nincs itt, és a gyerekek környékén, meg a szobájukban sincs?

Kovács Kálmán Rózsát hiányolja, s nem érti Somát, aki egyáltalán nem aggódik felesége távolléte miatt. Elképzeli magát, mit tenne nászura helyében a feleségével, jobb, ha végig sem gondolja, de az biztos, hogy Ildikónak nem lenne kedve Virágékkal játszadozni a karácsonyfa előtt! Beszélnie kell a fiatalokkal is, hogy nem illik ilyen rendhagyó eljegyzést tartani, tulajdonképpen megsértették az önérzetét. Az esküvőnél majd kiköszörülik a csorbát, náluk lesz, vidéken a lakodalom, sátorral, cigányzenével, kétszáz fős dínom-dánommal, menyasszonytánccal, ahogyan az illik. Had lássa Rózsabokor, milyen lett volna anno az övéké, ha megvárta volna, míg ő is leérettségizik. Mit számít, ha a férfi pár évvel fiatalabb a nőnél? Semmit!

Végre Liza és Máté is megkóstolhatja a tortát, a középső szint ezzel a két szelettel elfogy. Mara néhány másodpercig meditál, hogy kérhet- e belőle repetát, ám amikor meglátja, a középső sor csokoládétöltésű volt, az első, melyből evett, epres-joghurtos, él a gyanúperrel, hogy a legalsó és egyben a legnagyobb torta, ismét más ízesítésű lesz, így nem hezitál tovább. Milyen jól teszi, mert az bizony Sacher torta, a kedvence.

Mosolyog Liza, nem érdekes, hogy evés közben zavarják, és nagy szeletet tesz Mara tányérjára, közben eszébe jut, hogy Rózsa néni, Boldi, Mariska néni és Béla még meg sem kóstolták a tortát.

-          Szívem, elteszem a maradékot, mert többen még meg sem kóstolták.

-          Jól teszed, Liza! – helyesli Máté, és kajánul vigyorog.

Odakinn ismét erőre kapott a szél, Kropacsek Béla összehúzza dzsekijén a zipzárt. Bezzeg Mariska néni láthatóan nem fázik, éppen csak a vállára dobta viseltes kabátját, melynek belső zsebében konyakosüveg lapul. Előhúzza és kínálja a fiatalembert. Jól esik Bélának az ital, nagyot húz belőle, s csak utána csap bele a villám, hiszen ma este haza akart menni, így pedig nem vezethet. Lenéz a völgyben lévő Kapornokra, melyben, mint fényfüzéren az apró égők, úgy világítanak a házak ablakaiból kiáradó fények. Pityeg a telefonja, két üzenete érkezett. Egyik az apjától, a másik az anyósától. Majd reggel megnézi, mit üzentek! Apja valószínűleg megint kitalált számára egy újabb feladatot, az anyósa meg csak aprehendál. Maradnak, esznek, isznak, elvégre kell egy kis kikapcsolódás, ráadásul egy fillérjükbe sem kerül, sőt, még pénzt is kap érte. Mariska néni jó ivócimbora!

Petit végre magára hagyhatják, normalizálódott a szívverése és elaludt.  Boldi ugratja az édesanyját, hogy nem jut nekik a tortából, nem baj, kisfiam, úgyis pocakosodsz, replikázik Rózsa. Liza máris siet a konyhába, hogy hozzon nekik a tortából, ám mire visszaér, már egyikük sem képes a tortára koncentrálni.

Boldi, arcán földöntúli boldogsággal, átöleli Karolát, és valamit súg a fülébe.

Rózsában győzedelmeskedik a nagymama, leguggol Danika mellé, segíteni neki a puzzle kirakásában és Soma követi őt, mint Földet a Hold.

Zsolti egyik kezében levelet szorongat, másikkal átöleli Kamillát, és úgy olvassa a sűrűn gépelt, cirádás fejlécű irományt, s báva vigyorát látván arra gyanakodik Liza, hogy váratlan nagy öröm érte.

Dórika szorosan magához ölelve alvós babáját, odaáll a karácsonyfa elé és énekelni kezd:

-          Kis kajácsony, nagy kajácsony, kisült- e már a kajácsom…

Felkapják fejüket a felnőttek, közelebb húzódnak a gyerekekhez és a karácsonyfához, s egymás után csatlakoznak a vékony gyerekhanghoz:

…..Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.

Kis fenyőfa, nagy fenyőfa,
Kisült-e már a malacka?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.

Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép gömb, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!

Kis karácsony, nagy karácsony,
Van-e kolbász a padláson?
Ha nincs a kolbász a padláson,
Nem ér semmit a karácsony.

Kezem, lábam, jaj, de fázik,
Talpam alatt jég szikrázik.
Ha szikrázik, hadd szikrázzon,
Azért van ma szép karácsony!

Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!

Máté átkarolja Liza vállát, és magához szorítja. Repes a lelke, mert itt a szerelme, a családja, és édesapja is ugyanúgy átöleli édesanyját, mintha ők is jegyesek lennének.

Az ablakon bekukucskál a kíváncsi Hold, s elidőzik kissé a meghatott, boldog arcok láttán. Fáradtan elcsitul az öreg Szél is, leül a panzió bejáratánál, csendre és pihenésre vágyik. Elgémberedett tagjainak gyógyír az ajtó résein kiszökő meleg, magával hozza az emberi ének andalító dallamát, melyet mozdulatlanul, lehunyt szemmel tud igazán élvezni. Alig hallható, ismerős, suhanó hang kíséretében lágyan lebben a lég, jelezvén, hogy munkája végeztével,  angyal szárnyal az ég felé.

- VÉGE -

 

 

 

Előző rész…

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!