Nagyon köszönöm az elismerésedet:Zsóka
A SORS KEZE

Nemrég elhunyt költő barátom emlékére
Ismertem valakit, szemében fájdalom,
oly ritkán érezte, milyen az irgalom.
Gyermekként élete pokollá változott,
sebeket szerezve oly ritkán kacagott.
Menekült máshová, várta a szerelem,
érezte legbelül, nem nyerhet sohasem.
Szeretetéhesen kószált a világban,
békére vágyott egy szerető családban.
Boldogság, veszteség, csapás jött csapásra,
van, aki szenvedni jött e csúf világra...
Ám Isten kegyes volt, mindezért cserébe
rengeteg jóságot ültetett szívébe.
Túlcsordult érzelmét versekbe öntötte,
lelkünket gyönyörrel színültig töltötte.
Ő ma már messze jár, művei maradnak,
hiszem, hogy mindenütt diadalt aratnak.
Vissza a főoldalra
Nagyon köszönöm az elismerésedet:Zsóka
Méltó megemlékezést írtál, gratulálok!
Meg tudlak érteni, hogy nehezen dolgozod fel egy jó barát elvesztését.
Az idő múlásával enyhül a fájdalom, és a szép emlékek, és versek megmaradnak.
Nem ő volt, egy 60 éves költő, talán a legjobb internetes barátom. Bár sokat szenvedett, mégis megrázó volt a halála. Nagyon szerettem...
Én még most sem vagyok túl a halálán, pedig november 7-én ment el...
Azt a kerekesszékes fiatalembert valószínűleg ismerem.
Szeretettel ölellek : Zsóka
Őszinte együttérzéssel olvastam nagy szeretettel
írt emlékező versedet.
A napokban találkoztam a neten egy negyvenes éveiben járó, kerekesszékhez kötött költő képeivel, - már nem tudom, hogy került látókörömbe -, de nagyon megható volt, mikor azt mondta, hogy édesanyja angyallá változott. Ennél az írásnál felmerült a Te neved is. Remélem, nem erről a fiatalemberről írtál.