A rút kiskacsa és a szürke kisegér

Délután, ha lehet még jobban beleolvadt környezetébe...


Rút kiskacsa... mindig ez jutott eszébe a nőről a környezetének. A haja sötétbarna volt, vékonyszálú, amikor frissen megmosta, egy-egy szál mindegyre repdesett a mozdulatai enyhe elektromosságától, halványkék szemei szelíden kémlelték az univerzumot. Arcbőre fehér, már-már áttetsző, az orra körül halvány szeplők tarkították. Vékony kis testalkata elveszett a világban, könnyed léptekkel igyekezett reggelente a munkahelye felé, fekete-szürke kockákból összevarrt hátizsákkal, szürke farmerben, sötét pulóverrel, kitaposott, de mindig tiszta cipővel. Délután, ha lehet még jobban beleolvadt környezetébe, a fáradtság szürke pora lengte körül, léptei kissé lassultak, szeme alatt halovány karikák éktelenkedtek, karjait bágyadtan lóbálta, érdeklődését semmi nem keltette fel.
Szürke kisegér... mindig ez jutott eszébe a férfiról a környezetének. A szemén kívül semmi nem volt szürke rajta, de senki nem nézte meg annyira, hogy ezt észrevegye. Szőke haja mindig rövidre volt vágva, fekete keretes szemüvege mögül okos tekintettel kémlelte a világot. Mindig frissen borotválva indult a munkába, mégsem az arcbőr simaságából látszott ez, hanem a két-három vágásból, amit a penge okozott a művelet közben. Szikár alakja elveszett a reggeli tömegben, szapora léptekkel igyekezett a célja felé, özönvíz előtti aktatáskával, kopott barna öltönnyel, a talpán lyukas cipővel, de mindig hófehér ingben. Délután a fáradtságtól kissé meggörnyedten indult haza, arcán kiütköztek a borosták reggel óta, tekintete közönyös lett.
Fájdalmában felkiáltott a rút kiskacsa, a bokája mintha teljesen kifordult volna, amikor félrelépett. A kiáltást egyetlen ember hallotta meg: a szürke kisegér. Hosszú lábaival két lépéssel a lány mellett termett, próbálta felsegíteni, ami egyelőre az éles fájdalomtól nem ment. Zavartan hajolt le a kockás hátizsákért, porolni kezdte róla a port, és egyszercsak elakadt a szürke szempár a halványkékben. Egy hosszú másodpercig megmeredt a mozdulat, mint valami megkövült szobrok bámulták egymást. A lány még mindig a betonon ücsörögve, a fiú félig meghajolva, fél keze a levegőben maradt, amint a táskáról készült a port leverni. A fájdalom jelei eltűntek a kiskacsa arcáról, szemei meleg fényben kezdtek sugározni. A kisegér szürke szemeiben a pupilla kitágult, ettől sötétebbnek tűnt, egyszersmind szikrázónak. A pillanat varázsa még megmaradt a hirtelen kapkodásban is, mikor a fiú észbe kapott, hogy fel kellene segíteni a lányt. A derekát átkarolva kísérte haza.
Reggelente az emberek megbámulták a szép párt, akik kézenfogva, mindig vidáman csacsogva igyekeztek a munkába. Kitűntek a tömegből, a lány szép barna haja repdesett az elektromosságtól, amit egymásból váltottak ki, halványkék szeme, mint a ragyogó égbolt fénylett, fehér arcbőre rózsaszínben játszott az orra melletti szeplők körül, a fiú szőke haja mint a napfény, világított, szürke szemei szenvedéllyel néztek a világra, frissen borotvált arca simasága feltűnő volt. Életet vittek reggelente az ágy melegét még a bőrükön őrző emberek közé, mint a koffein hatottak a környezetükre, mosoly suhant át az arcokon.
Senkinek nem tűnt fel, hogy a rút kiskacsa és a szürke kisegér már nincsenek sehol... Ki is gondolna rájuk, mikor ilyen szép embereket látnak egy párként?

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Lakó Péterfi Tünde
#9. 2012. november 20. 21:00
Köszönöm :)
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. november 20. 19:39
Csilla
#8. 2012. november 20. 19:39
Milyen apró dolog elég ahhoz, hogy a szürke kisegér és a rút kiskacsa ragyoghasson!
Tetszett a szereplők leírása, érzelmi életük "kinyílása" :)
Lakó Péterfi Tünde
#7. 2012. november 20. 01:38
Köszönöm, és szívesen :)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. november 19. 20:25
Eliza Beth
#6. 2012. november 19. 20:25
Ez nagyon nekem való romantikus történetke. Köszi!
Lakó Péterfi Tünde
#5. 2012. november 19. 15:03
Köszönöm
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. november 19. 14:59
Balage
#4. 2012. november 19. 14:59
Tetszett. Grat!
Lakó Péterfi Tünde
#3. 2012. november 19. 14:01
Köszönöm :)
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. november 19. 13:55
Juhász Kató
#2. 2012. november 19. 13:55
Megtalálta zsák a foltját, és már nem volt lyukas.
Tetszett!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek