A Répacsősz: Tündérmese (14/14)

A Répacsősz a bírák előtt.

 

Nagyon-nagyon sok idő elmult azóta, hogy a hegyiszellem az emberekhez betért volna. E hosszu-hosszu idő alatt ott élt törpéi birodalmában és velük töltötte minden idejét.

Nem is volt valami nagy kedve kimenni közéjük. Ráunt már arra, hogy uton-utfélen gonosz­sá­gokkal találkozzék!

Az emberek, hogy már régen nem hallottak róla, lassan kezdették elfelejteni, vagy nem is hitték el, hogy valóban létezett.

Sokan azt mondották, hogy gyerekmese mindaz, a mit róla regélnek, és hogy a csodás törté­netek, melyeket hallottak róla, sohasem történtek meg. Már csak arra volt jó a neve, hogy gyerekekre ráijesszenek, ha rakonczátlankodtak, hogy elviszi őket a Répacsősz!

 Egyszer azután a kis manóival épp egy hegyhasadást tömtek be, a hol az esőviz rácsurgott az ő felhalmozott aranykészletükre. Ezért kellett betömni a hegyhasadást, mert különben tönkre­ment volna az aranyuk.

Hát a mint igy munkálkodnak, egyszerre csak jön egy kis törpe és mondja Répacsősznek.

- Én uram, eridj csak ki a hegyre, nézd, ott egy haszontalan ficzkó összefogdossa a legszebb énekes-madarainkat.

- No, befütyülök annak a haszontalannak, - kiáltotta Répacsősz és sietett ki a hegyre, hol tényleg kifeszitett madárhálókkal ült egy ember.

Egyszerre nagy szelet bocsájtott rája Répacsősz, ugy hogy néhány madarától megfosztotta ez a madárfogót, mert elszakadtak a hálók.

- Az ördög vigye ezt a szelet - kiáltotta a madárfogó - fujhatna másfelé is, az ostoba!

Répacsősz ezt természetesen sértésnek vette és még erősebb szelet futt oda, hogy a hálók mind szétszakadtak és a madarak mind elrepültek!

- Aj, a gazember - orditotta most már a madárfogó - ez valószinüleg az a pokolfajzatja, az a Répacsősz, az fuj ilyen kegyetlenül, hogy az Isten akárhová tegye.

Épp ekkor jöttek a gyerekei, egy kis lányka meg egy kisfiu, hogy ebédet hozzanak az apjuk­nak, és a már fogott prédát hazavigyék.

Mikor látták, hogy az apjuk valósággal dühöng, elkezdték vigasztalni, de az még rájuk támadt.

- Csak nem akarjátok azt a bitang Répacsőszt mentegetni, mert ő tette ezt? És még mit beszél­tek ti itt? Hiszen minden bajomnak ti vagytok az okai. Miattatok törődöm és dolgozom annyit. Azt sem bánnám, ha valami szellem megkapna benneteket, akár maga Répacsősz és elvinne oda le a tó fenekére magával.

Ebben a pillanatban feltünt Répacsősz igaz alakjában, mint a pelyheket ugy kapta fel a két kis gyermeket a karjára, azután szépen elindult a közeli tó felé. Mire az apjuk magához tért az ijedtségéből, már messze járt a tó közepén Répacsősz és ott a madárfogó előtt lesülyedt a két gyermekkel a habokba.

Nosza, jajgatott és sirt a madárfogó. Hazarohant a falujába, hivta segitségül az embereket, de minden hiábavaló volt.

Hanem egyszerre az emberek furcsákat kezdtek sugdosni, majd mind hangosabban mondo­gatták, végre a rendőrség fülébe jutott a hir és a madárfogót letartóztatták.

Volt pedig e mende-monda az, hogy bizony nem Répacsősz vitte el a gyerekeket, a hogy azt a madárfogó előadta, mert Répacsősz nem is létezik, csak a mesékben, hanem maga a madár­fogó ölte őket a vizbe, mert nem tudott megélni és teher volt neki a két apróság.

Váltig sirt és esküdözött a madárfogó, hogy ártatlan, hogy mennyire szerette a gyerekeit, le­csukták bizony és törvény elé állitották.

És akadtak olyan emberek is, a kik azt vallották, hogy ők látták, mikor a madárfogó megszidta gyerekeit a hegyen és verte őket, sőt akadt olyan is, a ki azt vallotta, hogy látta, mikor a madár­fogó beleölte a kicsinyeket a vizbe.

Szegény emberünknek bizony rosszul állt a dolga és mindenki meg volt győződve róla, hogy fel fogják akasztani.

Egyszerre csak nagy fényesség támadt a teremben és egy nagy, magas ősz ember lépett be a birák elé, két kezénél fogva vezetve a két kis gyereket.

- Ime, tisztelt birák, itt van a madárfogó két gyermeke és én, Répacsősz, bizonyitom, hogy a madárfogó ártatlan s a ki másként vallott, az hamisan vallott.

Ezzel Répacsősz eltünt a birák elől, a kik miután magukhoz tértek ámulatukból, felmentették a boldog madárfogót és megbüntették a hamis tanukat.

A két kis gyermek azután elmondotta, hogy a szellem őket a tó alatt egy nagy üvegpalotába vitte, hol hableányokkal mulatozhattak és miután a gyerekek beszédéből megtudta, hogy a madárfogó alapjában jó és békés természetü, csak kissé hirtelen természetü, megajándékozta nagy vagyonnal a gyermekeket, hogy azok ezzel szüleik nyomoruságán segitsenek.

Erről az eseményről még nagyon soká beszéltek az emberek, mert eddig csak néha jelent meg és akkor is csak egy-egy embernek Répacsősz, de most odaállt a biróság elé, hogy tanuságot tegyen egy ártatlan emberért.

 

 

 

 

Előző rész...

Első rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek