A portás a kapu hőse

Emlékeim a kollégiumi évekről

Portársnak lenni – a közvélemény szerint – nem jelent társadalmi rangot.
Még nem találkoztam gyerekkel, aki felnőttként portás szeretne lenni. Miért is?
A portás valamilyen hivatalos intézmény kapuja mögött asztalnál ül egyenruhában vagy anélkül, attól függően, mennyire fontos az intézmény.
Ellenőrzi a belépőket, telefonál és ül a székén. Krimikben néha látni, hogy életét is feláldozza a munkaadója biztonságáért. Kényelmesnek tűnő állás,
ám felelősségteljes és megbízható személynek kell lennie, aki betöltheti.
– Családunkban, ismerőseim körében nem volt ilyen ember, de egyetemista koromban öt évig lánykollégiumban éltem, ahol Gyuri bácsi, egy apró termetű öreg úr ült a portásfülkében és hivatásának méltóságával látta el mindennapi feladatait.
– Szortírozta a lakók postai küldeményeit, a névsort kifüggesztette a folyosó falán elhelyezett táblára. Az üvegfülkébe, ahol ő ült, senki nem tehette be a lábát, a küldeményeket kis ablakon át kaphatta meg.
– Férfi vendég nem mehetett fel a lányok által lakott folyosóra, az emeletekre – Gyuri bácsi őrizte a lányok jó hírnevét, erkölcsét a kollégiumnak.
– Ha valaki korahajnalban utazni készült, kérhetett ébresztőt a portán. A kért időpontban szobája ajtaja előtt Gyuri bácsi addig ismételgette a nevet, míg az illetékes visszaszólt: köszönöm, ébren vagyok.
Gyuri bácsi mindenkihez udvariasan szólt, de szigorú, komoly, nem barátkozó ember volt, nyugdíj előtti éveit töltötte. Mi lányok szobatársaimmal elhatároztuk, hogy meghódítjuk, örömet szerezve neki.
Mivel születésnapom György napra esik, támadt ötletem, hogy küldjünk szép, virágos dísztáviratot kedves köszöntő szöveggel Gyuri bácsi névnapjára. Az ötletet tett követte. Nem várt meglepetést szereztünk köszöntőnkkel: megkönnyezte és megköszönte a figyelmességünket, felesége pedig finom tortát hozott a szobánk lakóinak. A következő időkben pedig beléphettünk a „szentélybe” segíteni a levelek szétválogatásában.
Az államvizsgák után a kollégium udvarán ballagást rendeztünk és velünk ballagott Gyuri bácsi a tőlünk kapott virágcsokorral meghatottan, büszkén.
Ebben az évben ő nyugdíjba ment, mi pedig ősszel megkezdtük tanári munkánkat. Példának tekintettük őt – mint hivatását komolyan vevő – portást, aki fontos feladatot látott el pontosan és kellő méltósággal.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Panka
#3. 2021. március 29. 15:26
Az emlék elkísér életünk végéig
előzmény: Panka hozzászólása, 2021. március 28. 17:08
Panka
#2. 2021. március 28. 17:08
Köszönöm a kedves történet megjelenését.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek