A piszoárok nyugalmáért

A nyilvános toalettek veszélyei.

Nem tagadom a témaválasztás és a cím nem épp fajansz tányérokhoz és ezüst bestekekhez illő. Kicsit Villon és Sade márki papucsában toporogtam, ahogy a lap tetején megjelentek a karakterek. Mégsem tudtam elmenni mellette, bármennyire nem kívánkozik az ajkaimra és a klaviatúrám billentyűire. A kispolgári prüdéria nem engedheti meg, hogy a közízlést és közérzetet formáló jelenségre ne reagáljak.


Apám könyvtárából való a könyv, aminek sorai fájón előosontak a folyosón ebbe a jelenségbe ütközve. Apámhoz Vajthó László idézetgyűjteménye a szatmárnémeti Kovács József könyv és papírkereskedésből került. Abban a boltban még minden rendben lehetett. Könyvek a bejárattól jobbra, papíráru balra. Fizetni a kijárat mellett szigorúan csak készpénzzel. Az utcán grasszáló kikiáltóember így hirdette: „Könyvet a könyvesboltból, Kovácsnál a papír üresen is olcsó!” Több Reményik idézet közül, amelyek gyermekkorom óta kísérnek ez vált fájóan aktuálissá: „Látó ember szeme lehet-e más mint szomorú?/Millió szelíd, szomorú csillagszemével,/Valami legmagasabb éteri szomorúsággal/Néz a világ éjjelébe az Isten is./ Az Isten is.”


Az hogy a világ dolgainak haladásában valami gubanc van azt tiraspoli látogatása alkalmával Andrzej Stasiuk rezignáltan konstatálta. Ez a hely szerinte el akart kezdődni, de mégsem tudott. Találtak ugyan, mint egy oázist, könyvesboltot, de nem a könyv volt az erőssége. Könyv helyett ideológiát találtak, Lenin-portré és oklevélnyomtatvány ugyancsak a nép nagy tanítójának képével, ebből aztán kiadós mennyiség.


Hasonló módon jártam én is mozi után, amikor a film alatt beszürcsölt folyadékok hasonló halmazállapotban utat kerestek maguknak a két végén nyitott rendszeren át. A 100 Forintos kapudíj után már szintes győztes elégedettség önti el az emberfiát, hogy minden nehézséget maga mögött tud. Amikor is a piszoárokat megközelítve zsűribe botlok, akik a falról cinkos mosoly közepette asszisztálnak a vese jótékony kiválasztásához. Egy percig csak állok, nem tudva mit kezdeni a helyzettel. Még az is átfutott a fejemen, hogy vajon jó helyen járok-e? De az ajtó felé tekingetve látom, hogy három dáma óriásposztere töri meg a közösségi pisilés monoton szürkeségét.


Ahogy a hús boltban karajt, a cipő boltban bakancsot, a könyvesboltban nyomtatott kiadványokat, úgy egy nyilvános wc-ben tisztaságot, jó illatot, wc papírt, vizet, szappant, tükröt, kézszárítót, no és persze wc csészét vagy piszoárt vár az ember. A kínálat ezen extra szolgáltatására semmilyen illemtankönyv, kisokos nem tudja felkészíteni az embert. A koncepció kiagyalója valószínűleg fizetésemelést és baráti vállveregetést kapott. Azt viszont, hogy milyen célzattal helyezték el a fotókat nem tudom megindokolni. Ha zöld erőrészletet kerül a falra és sejtelmes állathangok, patakcsobogás, szélkeltette moraj vegyül a mellékhelyiség zajaival, még pirospontot és felhasználói dicséretet is adok. De ez a váratlan és meglepő találkozás a másik nem képviselőivel a férfi szakaszon, nálam nem a kívánt eredményt idézte elő.


Amikor a családi erőszakra, internetes zaklatásra, a zavaros nemi identitás veszélyeire igyekszünk felhívni a figyelmet, nem hiszem, hogy jó üzenet a gyermekeknek, ha egy idegen néni kukkolja őket pipilés közben. Vannak olyan területei az életnek, ahová nem vonunk be bárkit. Szeretném hinni, hogy ez nem a következő lépés Kafka, Orwell és Huxley féle új világba.


Adám és Éva miután ettek a jó és rossz tudásának fájáról észrevették, hogy mezítelenek. Szégyellni kezdték magukat a másik előtt, ezért fügefalevéllel takarták el szemérmüket. Ez lenne a terápia első lépése, ami az Édenbe visszavezet? Sokkal inkább a kéretlen ingerek, vágyak, elmosott határok, leépített társadalmi szabályozók irányába mozdítja el az egyébként is fellazult erkölcsöket. Amiben fejlődnünk kellene a férfi és női kapcsolatok terén az nem a szabadosság, hanem a tisztelet messzemenőkig történő megadása. Ha valaki engem kérdezne, akkor a kedvenc pizzázóm kék és fehér színekben pompázó, mediterrán homlokzatot ábrázoló bekeretezett díszítése tökéletesen eltalált. Köszönet a visszafogottság és a fantázia alkalmazásáért még az eldugott helyeken is. Legyen végre nyugalom a házakban az utcákon és lehetőleg a mellékhelyiségekben is.


Szalay László Pál 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek