A pályázat témája: Pite, a kissün és barátai

Halgassátok meg az én történetemet, amely Pitéről, a kis sünről és barátairól szól.

 

Pite az Ipoly folyó melletti erdőben lakott. Jókedvű kis sün volt, aki mindennap játszott barátaival: Alfi nyuszival, Nikivel, az egérrel és Zsiga csigával.

Egy decemberi napon Alfi kereste fel a kis sünt, és szomorúan mesélte, hogy anyukája és apukája úgy döntött: átköltöznek a széles út másik oldalán található erdőbe. Ott a vadászok segítenek az állatoknak átvészelni a hosszú, hideg telet. Minden állat számára elegendő élelmet hordanak a vadetetőkbe.

Pite is elszomorodott, de megértette Alfi szüleit is, hiszen sok apró szájat kellett etetniük. Elbúcsúzott hát kisbarátjától, de megígérte neki, hogy meglátogatja majd, ha beköszönt a tavasz.

A tél továbbra is nagyon barátságtalan, hideg volt. Nem sokat szaladgálhattak a jóbarátok, mindenki a kuckójába húzódott melegedni.

Végre egy reggel Pite vidám madárcsicsergésre ébredt. Kikukucskált a jó meleg sünfészekből: gyönyörűen sütött a nap! Gyors mosakodás után elhatározta, felkeresi barátait, hogy játszanak végre egy igazán jó nagyot.

Először Niki egérhez ment, aki már kint ugrált a napfényes tisztáson. Nagyon megörült, amikor meglátta barátját. Rövid beszélgetés után elindultak Zsiga csigához. De vajon merre induljanak, hiszen a csigák magukon hordják a házukat, bárhol lehetnek az erdőben. Végül sétálgattak, hátha éppen rátalálnak Zsigára. Így is történt. Éppen szagolgatták a szép hóvirágokat, mikor Pite orra egy pici, hideg és nyirkos valamihez ért. Szagolgatta, nézegette, vajon mi lehet ez, mikor Zsiga csiga felkiáltott:

- De jó, hogy látlak Pite! Segíts, kérlek lábra állnom, valami felborított a reggeli sétám közben!

Pite segített kicsi hegyes orrával Zsiga csigának "lábra állni". Nagyon örültek egymásnak, de Niki ekkor megszólalt:

- Vajon mi lehet Alfival? Ő kivel örül a tavasznak?

Ezen valamennyien elgondolkodtak. Hiányzott nekik Alfi. Végre Zsiga ezt mondta:

- Látogassuk meg!

Másnap reggel mindhárman a nagy gesztenyefánál találkoztak, elindultak a széles út felé. Mentek mendegéltek, amikor feltűnt nekik, hogy egyre több nagy, barna béka ugrál el mellettük. Vajon hová igyekeznek ezek a békák? Szerették volna megkérdezni tőlük, de azok csak vartyogtak valamit, és hatalmas ugrással eltűntek az erdőben.

Pite bíztatta barátait: hamarosan odaérnek a széles úthoz. Zsiga csiga már nagyon elfáradt a hosszú úton, de sajnos Niki egérnek túl kicsi volt a háta, hogy Zsiga felmászhasson rá, Pitéé pedig túlságosan szúrós, hogy kényelmesen utazhasson. Így lassan haladtak, azért mégis elértek a széles úthoz.

Ekkor azonban nagy megdöbbenéssel látták, hogy rengeteg barna béka gyűlt össze. Egymás hegyén-hátán mászkáltak föl-le az út mellett. Nem tudtak átkelni rajta, mert egy nagyon hosszú háló állta útjukat. Kétségbeesetten ugráltak lefelé, utána fölfelé, nem lelték az átjárót.

Pite és barátai is elszomorodtak. Hiába tették meg ezt a hosszú utat, mégsem találkozhatnak.

Már esteledett, mikor gumicsizmás emberek jöttek, nagy sárga vödrökkel. Pite megijedt! Mi történik itt? Az emberek lehajoltak a barna békákhoz, és egyenként beletették őket a vödrökbe! Pite, Niki és Zsiga közel húzódtak egymáshoz, Pite védte őket kicsi tüskéivel, de hopp! Niki már a vödörben volt, Pite felé is közeledett egy óriási kéz! Zsiga csiga alig bírt gyorsan felkapaszkodni egy barna béka hátára, hogy ő is bekerülhessen a hatalmas sárga vödörbe barátai után!

A vödörben aztán addig másztak a csúszós békákon, míg egy kupacba kerültek, s továbbra is remegve figyelték, mi történik ezután.

A sárga vödör elkezdett himbálózni. Pite felkapaszkodott a vödör pereméig, majd kilesett belőle. A széles úton vitte át őket a vödör, meg a nagy kéz a túloldalra. Rövid idő után megállt a himbálózás és a kéz újra közeledett feléjük. Csakhogy most nem befelé, hanem kifelé szedte őket!

Pite lehuppant a földre, nem sokkal utána Niki és a barna béka hátán Zsiga csiga is ott ült mellette. Örültek, hogy mindannyian épségben megérkeztek a széles út másik oldalára.

Indultak útjukra, de a szürkületben nem igazán tudták, hogy merre keressék Alfit.

Leültek egy fiatal bokor tövébe, hogy tanakodjanak egy kicsit, ekkor a fűben megpillantottak két hosszú, bársonyos nyuszifület!

- Alfi! Alfi! - kiáltották egyszerre. Ekkor a két nyuszifül még magasabbra emelkedett, és már láthatták Alfi mosolygós kis pofikáját is! Hosszú örömtáncot lejtettek a bokor alatt, majd elmesélték érdekes kalandjukat a sárga vödörben.

- De butuskák vagytok! Nem tudjátok, hogy a vadászok nemcsak télen segítenek az állatokon! Tavasszal vigyáznak a barna varangyokra is, hogy átkelve a széles úton ne gázolja el őket a sok-sok autó!

Ezen aztán jót nevettek! Alfi ezután még sok mindent mesélt nekik arról, hogy az emberek milyen segítséget nyújtanak az erdő állatainak egész évben.

Pite a kissün, Niki az egérke, Zsiga csiga és Alfi nyuszi jókat beszélgettek, és rengeteget játszottak. Megegyeztek abban, hogy legközelebb Alfi látogatja majd meg őket a széles út másik oldalán.

 

 

 

Czinke Tímea

4/b osztály

Garay János Általános Iskola

2151 Fót, Arany János utca 20-26.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#3. 2012. április 7. 21:33
Mert vannak még jó emberek, igaz? :-)))
Balage
#2. 2012. április 7. 13:20
Aranyos és tanulságos mese. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Bársony szív