A nagyharang álma

Fer-Kai fotójához.

 


A templom előtti téren emelvényre helyezett elrepedt, nagyharangot figyelik a háttérből a férfiak. Egymás között azon tanakodnak, mi történhetett ezzel az öntött, erős nagyharanggal, hogy majdnem szétesett.
- Mi történt, mi történt velem?! Csak ennyi eszetek van? Tudjátok ti, mióta szolgálom én az Urat, rajta keresztül titeket? Hányszor hívtalak benneteket a misére! Még meg sem voltatok sem ti, sem a szüleitek szülei, amikor jeleztem a veszélyt, jön az ellenség, mindenki gyorsan a helyére, a posztra, vagy a nők a búvóhelyre. Így mentettem meg a lakosokat.


Önmagam emésztettem,
az embereket védelmeztem
szeretettel hívtam a hívőket,
csoda, hogy még így is élek.


Azt sem tudjátok, hogy belőlem ifjú harang lesz, mert vannak mesterek, akik felolvasztják testemet, és új harang lesz belőlem, olyan, amelyik szebben cseng, messzebb hallatszik a hangja, mint amiről ti tanakodó, engem figyelő vendégek valaha is álmodtatok volna.
Szegény nagyharang, nem is sejti, muzeális értékként ott tartják a térrel körbefonva.

 

 

 

 

Ihlető mű

Játék részletei...


 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#11. 2012. október 3. 16:09
Kedves Jana,

kimerítő és szép gondolataidat rövid írásomhoz nagyon szépen köszönöm: Mara
Mara
#10. 2012. október 3. 16:07
Köszönöm elismerésed kedves Kató.
Szeretettel: Mara
Mara
#9. 2012. október 3. 16:07
Köszönöm a hozzászólásod kedves Fer-Kai.
Szeretettel: Mara
Ruder - Jana
#8. 2012. október 2. 22:37
A harangöntők munkájára is gondolnunk kell. Ebben a közelségben megcsodálhatjuk az alkotást.

A magasban erre nincs lehetőségünk, hisz a fókuszba a hang kerül.

Kedves Mara! Érdekes megközelítéssel írtál a harang gondolatairól. Időnként kissé haragosnak, morcosnak
éreztem a harangot... talán fájtak a repedések okozta sebek...
Juhász Kató
#7. 2012. október 2. 21:57
Nagyon tetszett az írásod a sérült harangról.
Fer-Kai
#6. 2012. október 2. 21:42
Milyen kiszolgáltatott egy harang!
Akár ágyút is önthetnek belőle,,,
Így viszont, ha törésvonalak is hálózzák, hangja sincs, látható viszont a szépsége - amire nem is nagyon gondolunk, míg el van rejtve a szemünk elől, s a hangjában gyönyörködünk.
Mara
#5. 2012. október 2. 19:26
Kedves Csilla!

Szép elemző hozzászólásodat nagyon szépen köszönöm: Mara
Mara
#4. 2012. október 2. 19:25
Köszönöm kedves Balage elismerésed.
Szeretettel: Mara
Csilla
#3. 2012. október 2. 19:20
Kedves Mara!
Bámulatosan írtad le, hogy a harang mit érezhet az őt bámuló emberek gyűrűjében. Visszaemlékezik, és egy új életről álmodozik, ami soha nem következik be.
Balage
#2. 2012. október 2. 09:54
Érdekes volt belelátni egy harang gondolataiba. Nagyon tetszett. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek