A meredély falánál

Fer-kai "leheletfinoman" jeligére

 

 

Az öreg ház falát régen meszelték fehérre a benne lakók. Eső áztatta, ha vihar tombolt, hóolvadáskor a háztető kopott cserepeiről vörösesbarna lé csorgott végig a szebb napokat látott falon. A szomszédban egy festő élt. Próbálkozott képfestéssel, üvegfestéssel, de főleg tájképekkel kápráztatta el csodálóit. Nézte, egyre csak nézte a ház hátsó falát és gondolkodott:

 

- Annyiszor szerettem volna kipróbálni, hogy falon tudnék-e festeni, megkérdezem az öreg szomszédot, festhetnék-e házának hátsó felére? Aludtam rá egyet, s mikor a kertjében kapirgált, átballagtam hozzá.

 

- Jó munkát, szép napot, Józsi bácsi!

 

Az öreg félredobta kapáját, felém fordulva halkan köszönt:

 

- Adjon Isten, szomszéd, mi járatban?

 

- A veteményes kertje buja zöld, és szinte egy szál gazt sem látok benne. Igazán dicséretes a munkája - néztem barázdás, napégette arcára.

 

- Igyekszik az ember fia, ha már itt ez a kert, megművelem, míg erőm engedi - motyogta.

 

- Néztem a ház hátsó felét, látom, már sem ereje, sem pénze kisnyugdíjából, hogyan is telne házának rendbetételére. Szívesen segítenék, ha beleegyezését adja. Mivel festő lennék, festenék a házának falára - mondta az öregnek.

 

- Ó, fiam, van neked elfoglaltságod bőven, ha eddig jó volt így nekem a házam, már arra a hátralévő kis időre megteszi így, ahogyan látod. De ha téged zavar a csúnyasága, vedd a kezedbe a meszelőt és meszeld olyanra, amilyenre akarod - nincs ellenemre.

 

- Köszönöm, megpróbálom - válaszoltam örömteljes pillantások közepette. - Aztán pihenjen már, Józsi bácsi, megszolgálta betevő falatját! - búcsúztam.

 

Másnap elővettem piros, kék színű falfestékemet, pamacsomat, és hozzáláttam a munkához. Az égre pillantva gondoltam, megfestem a ház falára a látványt. A kékesszürke égen piros foltok közé egy fekete felhő is lopakodott. Úgy tűnt idelentről, változik az idő. Lehet, hogy vihar közeledik? Megfestettem.

 

Az öreg nézte-nézte, könnye barázdát szántott arcán.

 

- Köszönöm, fiam - suttogta, s megveregette a festő vállát.

 

 

 

A kép forrása

A játék részletei...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#10. 2014. október 26. 18:00
Kedves Zsó!

Az írásodból manapság ritka emberséges tett ad fényt , pozitív hangulatot ezeknek a tetteknek, szavaknak.
Meghatódni, férfinak sem szégyen, ée a hála könnye, ott van a festmény közepén.
Szeretettel gratulálok: Mara
Zsó
#9. 2012. január 31. 11:07
Kedves Fer-kai!

Bizonyára jól tudod véleményezni a képhez íródott prózámat, mivel rajztanár vagy és írásaid is olvashatók.
Bevallom én nem vagyok rajztanár, írni is csak amatőr szinten írok, hol jobban, néha kevésbé.
Sokáig gondolkodtam, számomra mit fejez ki a kép.
Írásomhoz csak annyit tennék hozzá, az öreg könnyei örömkönnyek voltak, hogy valaki rendbe tette a ház falát... nem műértő szemmel nézte. A festőből pedig kibújt a segítségnyújtás mellett művészi énje.

Köszönöm véleményedet: Zsó
Zsó
#8. 2012. január 31. 10:22
Kösznöm Gitta véleményedet. Festesz, rajzolsz, írsz - sokoldalú vagy. Te biztos többet, jobbat tudsz kihozni a látott akvarellből.

Pussz: Zsó
Gitka_61
#7. 2012. január 31. 09:58
Szia Zsóm!

Ebből a képből , ilyen történetet kanyarítani! Jó vagy! :)

Én értem a bácsi meghatódottságát, a festő kísérletező kedvét. Hiszen sok felület van ami kínálja magát, próbatételnek.

Puszillak! Gitta
előzmény: Zsó hozzászólása, 2012. január 31. 09:22
Zsó
#6. 2012. január 31. 09:22
Köszönöm answer, újraolvasva írásom igazad van.
Fer-Kai
#5. 2012. január 30. 22:27
Érzem a jó szándékot, köszönöm is.

Rajztanári végzettséggel és közel három évtizedes képzőművészeti múlttal azonban nem tudom elképzelni, hogy házfalon, tűzfalon - mintha csak rá lenne vetítve - jól nézne ki egy tájképszerű, félig-meddig absztrakt akvarell, netán freskó. Sőt, azt sem, hogy Csontváry, Egry József vagy bármely művész nem konkrétan arra a házra komponált műve.
Ha házfalra fest a képzőművész lelkületű ember, figyelembe veszi a környezetet, a házat, s ennek megfelelő, odavaló mű születik.
Ez a gondom a grafittik 99 százalékával is. A grafittizők nem törődnek a környezettel, egyszerű hordozófelületnek tekintik, ami arra szolgál, hogy ŐŐŐŐŐK "önkifejezhessék" magukat - művészi alázat, tisztelet, alkalmazkodás nélkül.

Ha a történetben nem házfalra (tájba a "táj") készülne a kép, hanem szobabelsőbe, ajándékként, s a festő a képével épp eltalálná az öreg egyik felejthetetlen, szavakba alig foglalható élményét, álmát, titkos emlékét, látomását... akkor jobban megérteném a könnyeket a végén. Itt is valami hasonlóról van szó, csak hihetőbbé kellene tenni (szerintem).
Külön érdekesség lehet, hogyan érez rá egy egyszerű (falusi?) öregember a nem naturális ábrázolású kép szépségére, igazára, s találja meg ugyanezt önmagában, belső képként.
Answer
#4. 2012. január 30. 16:30
Jó írás, illik a képhez.
Talán egy picit zavaró (lehet, hogy csak nekem) az egyesszám első és harmadik személy váltása.
Gratulálok!
Szeretettel: answer
Zsó
#3. 2012. január 30. 15:26
Köszönöm Eliza.
Biztatlak, öntsd formába az arcot-(kat)!
Szeretettel: Zsó
Eliza Beth
#2. 2012. január 30. 12:57
Gratulálok, Zsó!

(Én egyelőre két arcot látok a képen, és nem tudok szabadulni tőlük, főleg az egyiktől....)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Életfolyamatok