A lopakodó ágyba fekvés művészete

A nem egyeztetett családi takarodó-időpont, mint konfliktus forrás

 

A katonaságnál szokásos éjféli takarodót jelentő trombita szót - mely nálunk egybeesik az ágyba fekvés idejével - Igenem szigorú homlokráncolással kísért tekintete helyettesíti. Némi magyarázatra szorul, hogy miért jelentett számomra ez olyan komoly problémát.
Bevezetőként egy rövid élmény. Sokat nyaraltam a nagybátyáméknál a Balatonnál. Volt egy foxi kutyájuk, név szerint Kati, aki egy bővérű hölgy volt. Amikor rájött a fiúzhatnék, nem ismert akadályokat. A sűrű drótkerítés sem állta az útját, képes volt a kerítés alá alagutat fúrni, mint anno Monte Cristo grófja tette, és élvezte az így nyert szabadság örömeit. A reggel azonban már mindig otthon találta a véres fülű, megtépett, de boldog ebet.
Vele bizony nem volt leányálom a kötelező egészségügyi séta! Ezért csodálkoztam mindig a nagybátyámon, hogy ennek ellenére mégis milyen örömmel viszi a kutyát az esti órákban sétálni. Egyszer én is vele tartottam, és ekkor lehullott a lepel erről a titokról. Ugyanis utunk egyenesen a vasútállomási, - sokáig nyitva tartó - kricsmibe vezetett. Nagybátyám belépve a dohányfüstös, tömött helyiségbe, behunyta a szemeit, mélyen beszívta magába a levegőt, és átszellemülten mondta: - milyen megkapó, csodálatos érzés itt lenni, micsoda hangulat van itt - és ezt nem csak mondta, így is érezte. Lehajtotta a kupica kisüstijét, és irány haza, nehogy föltűnjön a kitérő miatti késés. (Idősebb korára már csak kisüstit "evett", ennek cukortartalma adta az életerőt neki. De nem ez vitte el őt 76 éves korában, - Isten nyugosztalja -, hanem a mértéktelen dohányzás).
Miért is ez a kis bevezető? Mert kb. én is hasonlókat éreztem, amikor bekapcsoltam a PC-t, majd ráklikkelve a képernyő ablakában megjelenő, kis kék "e" jelű gombra, beléptem az én "kocsmámba", azaz az Internetre, hogy élvezzem a "csodálatos érzést" és a "remek hangulatot".
Ezzel nem is lett volna nagy baj, ha én ezt a műveletet nem éjjel 11 óra körül kezdem el. Csodálatos dolog az éjszakai szörfözés, csend van, nem zörögnek az autók, villamosok, nem dübörög a kukás autó, nem leskelődnek a vállam fölött, hadd ne soroljam tovább. Ha csak éjfélig tartott volna ez a szenvedély, nem is lett volna semmiféle konfliktus. De én úgy el szoktam merülni a fórumozásban, hírolvasásban, múzeumlátogatásban, városok és térképek, menetrendek, árlisták tanulmányozásában, zeneletöltésben, szép fotók keresésében, (most elpirulva mondom, ezek nem csak szép városok, vagy tájképek lehetnek) és nem utolsó sorban, a különféle játékokban, amik közül a "fekete özvegy" című pasziánsz viszi el a pálmát. Nem csoda, hogy észre sem vettem, hogy a kezdődő villamossín csikorgás azt jelzi, hogy hajnali fél négy körül jár az idő.
Az első időkben ilyenkor eloltottam a villanyt, bementem a hálószobába, és lefeküdtem. Rögtön el is nyomott volna az álom, ha az Igenem, aki eddigre már túl volt a mélyalváson, fel nem ébredt volna, és első mérgében elküldött egy a mélyalváshoz hasonló, - de koránt sem olyan kellemes - helyre. Ekkor kezdődött egy különös kétszemélyes játék. (Most az idő nem számít, mert négy órakor még sötét van.) Az Igenemben megindult egy csodálatos képesség: akármilyen mélyen alszik, valami radarszerű belső érzés azonnal jelzi neki, amikor belépek a hálószobába, és felébred. Folytatást lásd fenn.
Persze bennem is hatni kezdett egy ellenszérum, kidolgoztam az észrevétlen, hivatalos nyelvén lopakodó ágybafekvést. Néhány fontosabb részletét ismertetném most:
Mivel az ágyam megközelítése a fürdőszobán keresztül történik, ezért a minimálisra kell csökkenteni itt a zajokat. A pizsamát jó korán ki kell vinni a számítógép mellé, - az átöltözést itt kell elvégezni. A PC leállításakor vigyázni kell arra, hogy minden hangkeltő egység ki legyen kapcsolva, mert az éj közepén felcsendülő Windows-os leállító szignál végzetes hatású lehet.
A fürdőszobában a villanygyújtás szigorúan tilos, mert a küszöb nem illeszkedik rendesen az ajtóhoz, (régi építésű házban lakunk,) és a fénycsík káros sugárzásként jelenik meg a hálószobában. A tompított világításról a WC-ben bekapcsolt égő gondoskodik, a félig behajtott ajtórésen keresztül. A fogmosást is ebben a kis helyiségben kell elvégezni, minimálisra csökkentve a gyanús zörejeket.
Ezek után következik az ágy-megközelítési hadművelet. A hálóba vezető ajtó hagyományos nyitáskor egy nagyot kattan. Ezt elkerülendő, a homlokot az ajtónak kell szorítani, két kézzel pedig a kilincset előre kell tolni, majd lassan, milliméterről-milliméterre ütközésig lenyomni. Ezután az ajtót lassan kitárjuk, és belehallgatunk a hálószoba sötétjébe.
A halk, alig hallható légzés jó lehetőséget jelez az észrevétlen lefekvéshez. A nyugtalan forgolódás, álom közbeni sóhajtás erősen megkérdőjelezheti a vállalkozásunk sikerét. A papucsból kibújva egy nagy lépés a sötétbe, majd lassan behúzzuk az ajtót, hüvelykujjunkat az ajtókeret szegélyén tartva, hogy észleljük az ajtó becsukódását. Ezután lassan felengedjük az eddig lenyomva tartott kilincset. Most következik a legkritikusabb művelet, két nagy - világosban sokat gyakorolt - lépéssel beugrunk az ágyba. Sajnos a régi padló ilyenkor hangosan nyikorog, ez az a pont, ahol a hadművelet a leggyakrabban zátonyra futhat. A siker érdekében sajnos ezt a rizikót fel kell vállalni. Az ágyban néhány másodpercig mozdulatlanul kell feküdni, majd ha a nyugodt légzés nem alakul át sóhajjá, betakarózhatunk.
Reggel az Igenemnek ez az első szava hozzám:
- Mikor a csudában feküdtél le már megint tegnap?
- Fél egy körül, mondom szemrebbenés és szégyenkezés nélkül, mert úgy tudom, hogy a kegyes hazugság, az bocsánatos bűn. Így elkerülöm a sikertelenség estén szokás szerint bekövetkező fél napos mosolyszünetet. Hát nem éri meg?

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Lyza
#16. 2012. október 6. 06:38
Hihihi.... Mintha magamat látnám... Én meg nem tudok aludni, s úgy fél 1.2 körül lopakodok ki, szinte zajtalanul... Nekem sem mindig sikerül, de vállalom a rizikót, mint feküdjek reggelig...:):):) Jót nevettem, remek írásodon, kedves Andy!:)
andor
#15. 2012. október 6. 00:12
Kedves Mara!
Folyt. köv.! Köszönettel, és szeretettel Andy
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. október 5. 22:17
andor
#14. 2012. október 6. 00:06
Kedves Csilla!
Ne gondolj a lopakodásra! A nem - vagy kevés alvás káros a szépségre!, és még sorolhatnám, hogy mennyi mindere. Nagyon szeretem a te kuncogásodat! Majd igyekszem, hogy újat varázsoljak Neked
Szeretettel Andy
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. október 5. 20:19
andor
#13. 2012. október 5. 23:51
Kedves Kató!
Milyen igazad van! Néha én is próbálom ezt elmondani neki, de még a végére odabiggyesztem: Arra a kis időre? Erre a fejemre koppant tréfásan a kezével, és szeretettel halkan hozzáteszi: te hülye!
Aztán mint a Hofinál: Minden mehet tovább!
Szeretettel Andy
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. október 5. 20:12
andor
#12. 2012. október 5. 23:36
Kedves Eliza Beth!
Hát ez már iolyan irodalmi ügyeskedésféle. Ha azt írom hogy éjjel 1 óra, azon átsiklik az olvasó szeme,de 1/2 4, az igen, az már valami! Költő hazudj... engedélyezi a mondás. Akkor egy novellistának nem szabad? Itt kezdődik a diszkrimináció! :)))
Szeretettel Andy
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. október 5. 20:03
andor
#11. 2012. október 5. 23:22
Kedves Zsuzsa kösz! Jön a folytatás, remélem lesz hozzá stilusőrzőm, mert h.sz.-ed után ez kötelező számomra
Szeretettel Andy
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. október 5. 19:12
andor
#10. 2012. október 5. 23:16
Kedves Answer Barátom!
Úgy látom, sokszor egy rugóra jár a gondolatunk, mert rátapintottál a lényegre!
Csak ehhez szövetséges kellett, nem árulom el hogy ki, de a következő írásom ezt az utat járta be! Rövidesen jön!
Köszönöm látogatásodat, és a dicséretet szeretettel Andy
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. október 5. 18:55
andor
#9. 2012. október 5. 23:07
Kedves Balage!
Célom elérve! Kösz!
Andy
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. október 5. 15:26
Mara
#8. 2012. október 5. 22:17
Jó volt olvasni írásodat kedves Andor.
Szeretettel gratulálok: Mara
Csilla
#7. 2012. október 5. 20:19
Kedves Andy!
Köszönöm a lopakodó ágyba fekvés művészetéről szóló hasznos tanácsaidat. Alkalomadtán lehet, hogy kipróbálom, bár én éjfél után aludni szeretek, mert, ha nem pihenem ki magam, semmire sem vagyok használható.
De látom, neked már jó gyakorlatod van a 'sompolygásban' ... természetesen a mosolyszünet elkerülése végett is megéri.
Jólesett ez a kis esti kuncogás :)
Juhász Kató
#6. 2012. október 5. 20:12
Az emberek nem egyformák. Van, aki éjjel szeret írni, olvasgatni. Mondd az Igenednek,
hogy nem! Mindenkinek joga van - főleg idősebb korban - úgy élni, ahogy kedve tartja.
Eliza Beth
#5. 2012. október 5. 20:03
És ezt napról napra, hiba nélkül végre is hajtod? :-)))))
Döme Zsuzsa
#4. 2012. október 5. 19:12
Dehogynem!
Bravúros ügyességed kiváló stílussal párosul.
Answer
#3. 2012. október 5. 18:55
Nekem írásodról azonnal a régi karikatúrákban megjelenő fejkendős asszony jelent meg, kezében a karvastagságú sodrófával, kérdő tekintettel.
Az Igenednek is netezni kellene, ezzel kihúzva a dolog méregfogát. Vagy altató?
Nem adok több tippet, mert el leszek átkozva...
Gratulálok Barátom!
Szeretettel: Answer
Balage
#2. 2012. október 5. 15:26
Megmosolyogtalak. Tetszett. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek