A látogatók

Mese arról, hogy a gyerek számára a szülei története már történelemnek számít.

Patakiné Lajtos Lujza, a Nyugodt Jövő Idősotthon igazgatója, az új lakókat kivétel nélkül személyesen fogadja és gondot fordít arra is, hogy a személyzet is kiemelt figyelemmel kísérje az utolsó lakhelyükben az első tétova lépéseket megtevőt, hiszen hiába minden erőfeszítésük, ha nem érzi jól magát a beköltöző és nem tud beilleszkedni az otthon működésébe, annak ellenére, hogy a beköltözés előtt  biztosítanak számára egy egyhetes beszoktatást, amikor ott lakhat, élheti a jövendőbeli életét és ha nem tetszik neki, akkor még visszaléphet.

A legutóbbi beköltöző a szép arcú, mosolygós, hetvennyolc éves Gondos Dezsőné, azaz Annácska, aki makulátlan úrinőként öltözködik, szeméből állandó derű árad és a lakótársaihoz rendszerint van néhány kedves szava. Délelőtt tízkor és délután háromkor Annácska sétál egy órácskát az otthonhoz tartozó kéthektáros parkban. Az igazgatónő irodája ablakából látja az egyenes tartású asszonyt, amint egyenletes léptekkel rója a sétányt, s lassan ez is beépül a mindennapjaiba. Időnként kísértést érez ahhoz, hogy csatlakozzon hozzá, hiszen számára is fontos lenne az egészségügyi séta, kár, hogy a betáblázott szigorú munkarendje miatt nincs rá ideje. Valamely érthetetlen okból, fél év elteltével is csodálja az asszonyt, s egyre kevésbé érti, miért akart mindenáron az otthonba költözni, eladni az egy szoba két félszobás, gyönyörűen felújított, szépen berendezett saját otthonát és eladási árának feléért birtokba venni az otthon egyik egyszobás garzonját. Igaz, Annácskának nincs gyereke, ám biztosan talált volna megoldást arra, hogy lakásáért cserében pazarul ellássák, gondoskodjanak róla, amikor az szükségessé válik, és mégsem lenne beszorítva a nyugdíjas otthon szigorú rendjébe.

Annácska a húszévnyi özvegysége ellenére láthatóan kiegyensúlyozott, boldog életet él, és esténként, a vacsora utáni közös tévénézés vagy kártyázás közben úgy nyilatkozik a volt a férjéről, mint a világ legtökéletesebbjéről, aki mellett igazi királynőként élhetett. Láthatóan irigyli is érte az asszonynép, a valamelyest épkézláb öregurak pedig egymásra licitálva teszik neki a szépet, olyannyira, hogy közülük némelyiknek még a nyála is csurog utána. Annácska meg csak somolyog az orra alatt, hidegen hagyja az udvarlásuk, melyet királynőhöz méltó udvariassággal rendszerint elhárít, mondván, hogy nem akarja megcsalni az ő drága jó Dezsőkéjét.

Lajtos Lujza három évtizeddel ezelőtt mondta ki a boldogító igent Pataki Palinak, három gyerekük született, és kitartottak egymás mellett akkor is, ha az égen sötét felhők gyülekeztek, ennek ellenére képtelenségnek érzi, hogy valaha is úgy emlegesse a férjét, mint „az én drága jó Palikám”. Elhessegeti magától ezt a gondolatot és igyekszik a munkájára koncentrálni. Egyébként is, ma különösen ki kell tennie magáért, mert a még otthonlakó, legkisebb fia, Zoli, ma hozza haza bemutatni a barátnőjét, a szociológusnak készülő Kincsőt, akire igencsak kíváncsi, miután kisfia valóságos ódákat zengett a lányról. Pali persze ugratta a héten, bezzeg a két nagyobb lánya miatt nem csinált ekkora felfordulást, amikor hazahozták bemutatni a későbbi férjeiket.

-         Mit izgulsz, Lujzikám, nem lopja el senki az egy szem fiadat! Zoli még most végez a mester szakon, nem hinném, hogy azonnal megnősülne, inkább csak legalizálni akarja szemünkben a barátnőjét, hogy bármikor hazahozhassa, és ne érje szó a ház elejét.

Igaza van Palinak, mégis, az más, amikor egy új nőszemély kerül a családba, ezért Lujza egész héten takarított, mintha máskor sose tenné, és naponta az újabbnál újabb menüt állított össze, melyekhez a hozzávalókat másnap megvásárolta, s azok jobb híján ott zsúfolódnak a hűtőszekrényben és a spájz polcain.

-         Lujzikám, ha már annyira elmerültél a vendéglátás előkészületeiben, kérlek, írj egy listát, hogy a gyerekeken kívül kiket hívjunk meg vacsorára, mert annyi mindent összevásároltál, amelyből akár egy hétig is elláthatnád élelemmel az otthon lakóit!

Pali olyan ártatlan arccal ugratja, melynek láttán egy kívülálló akár komoly, ámde burkolt javaslatnak is tarthatná, kivéve a címzettet, aki kiérzi férje hangjából a csúfondárosságot.

A nagy nap reggelén Lujza úgy dönt, hogy megtréfálja férje urát, és az otthonból vacsoravendégeket hív, Annácskát, hogy elmondja Palinak a drága jó Dezsőkéje kiválóságát, és a délceg tartású Kövesdi urat, aki kitartóan udvarol Gondosnénak. Tulajdonképpen szép pár lennének, és Kövesdi Tibor, a nyugalmazott főmérnök, betölthetné a szép emlékű Dezsőke helyét. Képes lenne rá, mert szellemes, kellemes modorú, művelt öregúr, aki bejárta az egész világot. Süteményt sütni nem lesz ideje, inkább hazafelé betér a cukrászdába és vásárol egy tálca édességet. Csaponganak Lujza gondolatai, a húsokat előző nap bepácolta, csak sütni kell, a salátákat is elkészítette, majd zöldségeket is grilleznek mellé és néhány pohár borral tökéletes lesz a piknik. Úgy gondolja, kinn, kertben, a nagy eperfa alatt szépen megteríti a műanyag asztalt, és Palira bízza a sütögetést, aki ehhez egyébként nagyon is ért, és neki a kínáláson kívül csak a beszélgetésre lesz gondja.

Hiába, nem tehet róla, izgatja a titokzatos Gondosné, amióta csak az otthonba került, jól lehet még maga előtt is titkolja Annuska tökéletes házassága iránti irigységét. Ami Kövesdi Tibort illeti, két hónappal ezelőtt került az otthonba, láthatóan rendszerető, okos férfi, aki vélhetően jobb napokat látott és attól függetlenül, hogy nem nyilatkozik a családjáról, lehetnek gyerekei, mert magával hozta az alig négyéves BMW-t is, mellyel hétéveken két napra útra kél, és sohasem mesél arról, hogy merre járt, mit látott, csak kisimult arccal bazsalyog a vasárnap esti vacsorán. Szerencsére Tibor jól kijön Gondosnéval, akinek sétáihoz az első naptól kezdve állandó kísérőként csatlakozott, és olyan meghitten képesek beszélgetni, hogy külső szemlélő számára egy párnak tűnnek.

Lehet, hogy érdemes lesz néhány szem krumplit is sütni, mert az öregek esetleg nem szeretik annyira a salátákat. Rendben lenne minden, csak azt nem tudja, mivel indokolja az öregeknek a meghívást, amit persze az utolsó pillanatra halasztott, azaz dehogy halasztott, egyszerűen most jutott eszébe. Ugyan ezzel az erővel meghívhatta volna Bognár Beát, a barátnőjét, az élettársával együtt, csakhogy Pali nem kedveli Gézát, és a férje barátja is szóba jöhetne, csak annak meg a feleségét ki sem állhatja az úrhatnámsága miatt.

Jó, hogy megfricskázná férjét az idős otthonból hívott vendégeivel, azért mégis jobb lenne, ha felhívná és elmondaná neki a merényletet. Azonban Pataki Pali csak nevet, amikor felhívja felesége, ahogy gondolod, szívem, mondja, és azon jár az esze, végre lesz ivó cimborája, akivel megkóstolhatják a harmadéve karácsonyra kapott whiskyjét. Egészen pontosan érzékeli felesége izgatottságát, amelyre szerinte semmi oka sincs, és nyilvánvalóan ezért hív idegeneket is vacsorára,  mert úgy fesztelenebb az ismerkedés az esetleges jövendőbeli menyével . Ellensúlyozandó a még nem is létező problémákat, jobb, ha eléjük megy, és jómaga is hív két vendéget, mégpedig Zoli keresztszüleit, akikkel ritkán találkoznak, mert elköltöztek egy nyolcvan kilométernyire lévő városkába, amely elég nagy távolságnak bizonyul ahhoz, hogy a személyes találkozásaik száma jelentősen csökkenjen. A hirtelen ötlettől vezérelt vacsorameghívás nem okoz gondot Janinak, aki Palihoz hasonlóan saját cégében dolgozik, ezért azt örömmel veszi és megnyugtatja barátját, hogy pontban hét órakor számíthatnak a megjelenésükre.

-         Janikám, lenne egy kérésem, tegyetek úgy, mintha véletlenül erre járnátok, és éppen csak beugranátok hozzánk. Lujzikám teljesen odavan, hogy Zoli elhozza bemutatni a barátnőjét, képzeld, annyira pánikba esett, hogy az otthonból is meghívott két öreget.

-         Jól van, öregem, nem lesz semmi baj. Jó, hogy mondtad a szituációt, mert Jankának ezt nem kell tudnia, hogy természetesnek hasson a dolog.

-         Köszi, öregem! Jóféle itókával várlak!

-         Akkor hazafelé az asszony vezet!

Délután kettőre sötét felhők gyülekeznek az égen, szeszélyes szél rázza a fák leveleit, és Pataki Pali úgy dönt, hogy hazamegy, hogy főzzön Jani barátjának jó kis vörösboros marhapörköltet, mégpedig bográcsban, mert úgy az igazi. A nyári zápor nem tart soká, legalább lehűti a levegőt. Vadas Janiék meghívásáról nem szól Lujzának, minek tenné, mert az asszony azonnal hívná kisfiát és hadd legyen Zoli számára meglepetés keresztszüleinek a megjelenése. Rögvest eldönti, hogy addig marad benn a cégnél, amíg eláll az eső, utána, iszkiri haza és nekikezd a főzésnek.

Megállás nélkül dolgozik, és három órakor szélnek ereszti a munkatársait, megteheti, hiszen ügyvezetője és egyben tulajdonosa a cégnek, s fél óra múlva már otthon ügyködik a konyhában, sortban és pólóban, ahogyan az a kerti főzőcskéhez illik, még kötényt is köt, amit az idősebb lányától kapott, APU A LEGJOBB SZAKÁCS felirattal.

Kisüt a nap, tiszta a levegő, felfrissült az esőtől és kimondottan jó a kertben ténykedni. Úgy látta, hogy Lujzika a grillezéshez előkészítette a húsokat, a hozzávaló saláták a hűtőben várakoznak, de a marhapörkölthöz krumpli kell, megpucol vagy kétkilónyit, hátha a sültekhez azt is esznek. Pali valóban jó szakács, ám ténykedése következtében a konyha kezd úgy kinézni, mintha átsöpört volna rajta egy kisebb hurrikán. Nem izgatja a dolog, majd Lujzika rendet rak, egyébként is, úgysem látják a vendégek, mert kinn lesznek a kertben.

Mire hazaér a felesége, már fő a pörkölt, és előkészítve  a grillező, a két asztal ott áll az eperfa alatt, egyiken halványzöld damaszt abroszon hat  személyre megterítve, úgy, ahogyan azt a nagy könyvben előírják, a másikon pedig ott szunnyadnak a készségek, amelyek a sütögetéshez kellenek és természetesen az italok, melyek közül a száraz vörösbort felnyitotta Pali, megkóstolta, nehogy rossz legyen, és azt öntse a pörkölthöz.

-         Lujzikám drága, gondoltam segítek neked, ha már ennyi vendég lesz! Nézd, milyen szépen megterítettem!

-         Látom, Palikám, és érzem a pörkölt illatát. Fogadjunk, hogy meghívtad Vadas Janiékat!

-         Nincs kizárva, hogy beállítanak, rég jártak nálunk. Egyébként is, Kincsőke is szeretheti a marhapörköltömet! Jobb, ha hozzászokik!

Bosszús az asszony, mert a legszebb porcelán szervizzel terített a férje, az nem a kertbe való, de már nem szedi össze a tányérokat, de ha egy is eltörik belőle, akkor lesz nemulass! De nem olyan nagy baj a teríték, legalább gondos vendéglátónak látszanak, mint ahogyan azok is. Annácska és Tibor örömmel fogadták a meghívását és természetesen eljönnek.

Jaj, milyen lány lehet ez a Kincső, sóhajt egy nagyot, pedig Zoli az egekig dicsérte, ám a megjelenéséről, a külsejéről egy szót sem ejtett, s amikor rákérdezett, csak annyit mondott: majd megismered anya, és részéről befejezte a témát.

-         Palikám, mielőtt elfogyasztanád a teljes üveg vörösbort, jó lenne, ha világítást varázsolnál, mert nem ehetünk, ihatunk a sötétben!

-         Nézz körül jobban, asszony, már csak be kell dugni a hosszabbítót és fénybe borul az eperfád!

A csudába, nem vette észre, hogy már a világítással is elkészült a férje, nyilvánvalóan korábban hazajött, megteheti, csak neki kell letöltenie a napi nyolc órát, plusz a félórás ebédszünetet. A műanyag székekre még kihozza az ülőpárnákat és plédeket is készít a fázósabbaknak. A szúnyogok elleni sprayt is előkészíti, mert szükség lehet rá.  A konyhában is rendet kell tenni, nem maradhat így, ahogyan a férje hagyta, mit szól Kincső, ha meglátja a rendetlenséget. Erre azonban már nincs ideje, mert megszólal a csengő, megérkeztek a gyerekek.

Pali is előkerül a kertből, és széles vigyorral fogadja a fiatalokat. Kincső középmagas, karcsú derekú, mellben erős leányzó, akinek vörösbe hajló hajszínéhez zöld szem párosul, arca derűs és szája sarkában tartós bérletet váltott a mosoly. Ránézésre a lányról senki sem gondolná, hogy milyen kemény a kézfogása, mellyel azonnal tudatja, hogy határozott emberrel állnak szemben, aki tudja, mit akar elérni.  Zoli legalább két fejjel magasabb kedvesénél, akire láthatóan nagyon büszke és fülig ér a szája, mert úgy tűnik, hogy szüleinek is tetszik a lány.

-         Gyertek, gyerekek, helyezzétek kényelembe magatokat! Anyátok kerti partit tervezett, s nekem már dolgom van a főzéssel.

-         Öt perc múlva megyünk utánad, apa, segítünk neked. De csak kukták leszünk, ugye, Kincsem?

-         Jaj, Pali, hagyd már a gyerekeket, pihenjenek kicsit az út után, egyenek, igyanak, ráérnek később is körülötted dongani!

-         Lujza néni, szívesen segítek, nem szeretek tétlenkedni!

Ez a lány a saját feje után megy, állapítja meg magában Lujza asszony és lopva fia arcát fürkészi, amelyről leolvasni véli, hogy Zoli teljesen belepistult a lányba, és jobban teszi, ha egyelőre mellőzi a pikírt megjegyzéseit, melyeket alig tud lenyelni, nehogy véletlenül kimondja.

Pár perc múlva mind a négyen kinn nyüzsögnek a kertben. A házigazda itallal kínálja a vendégeket, akik a narancslé vodkával és jégkockával összetételű hűsítő ital mellett döntenek, ám Lujza bort kér, mielőtt férje meginná az egész üveggel.

Az eperfa lombja megszűri a napfényt, alatta kellemesen hűs a levegő. A téglával, samott kővel kirakott, négyszögletű tűzgyújtó hely teteje tíz centi széles márványlapokkal burkolt, melyre oda lehet tenni a fakanalat és a főzéshez szükséges egyéb készségeket. A háromlábú bográcstartó láncára Pali úgy akasztotta fel a bográcsot, hogy az alatta égő fahasábok kellő meleget adjanak a főzéshez, a füst és a korom pedig szabad utat kapjon. Kincső épp csak belekortyol az italába, és máris a pörköltfőzés rejtelmeiről kérdezgeti a házigazdát. Lujza elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy kihozza a sütnivaló húsokat és kolbászokat, mert azok elkészítéséhez idő kell és elmúlt hat óra.

Zoli meggyújtja a grillsütőbe bekészített faszenet. Fél füllel hallja apja és Kincső beszélgetését, amely olyan meghittnek tűnik, mintha amikor barátok beszélgetnek. Néha nagyot nevetnek, amiben nincs semmi meglepő, hiszen mindketten képesek a hétköznapi jelentéktelen momentumokban is felfedezni a humort, ahogyan most is teszik. Kóstolgatják a pörköltet, és egymásra licitálnak, mi kell még bele, és gyanítja, hogy Kincsőt a gyakori kóstolgatásra éhsége inspirálja, pedig anyja megérkezésük után felajánlotta nekik, hogy készít számukra néhány szendvicset.

-         Köszönjük, Lujza néni, ne fáradjon, ha most jól lakunk, akkor nem tudunk vacsorázni.

Valóban éhes a lány, nem volt ideje ebédelni, ám idő kérdése és elkészül a marhapörkölt, amelynek finom az íze és amint megérezte az illatát, szégyen ide, szégyen oda, megkordult a gyomra. Tetszik neki Pali bácsi, ilyennek képzelte Zoli édesapját, s pár perces beszélgetés után úgy érzi, hogy egy húron pendül az öreggel, hasonló a humoruk is és úgy tűnik, kölcsönösen elfogadták egymást. Nem úgy Lujza nénivel, akiből árad a negatív erő, s csak remélni tudja, hogy ez nem kimondottan neki szól, hanem bármelyik lánynak, aki elrabolja a kisfia szívét. Éhségét csillapítandó, folyamatosan utántölti az italát, de csak narancslével, és nem engedi, hogy Pali bácsi gondoskodjon róla, mert ő bizony nem hagyná ki belőle sem a jégkockát, sem pedig a vodkát.

A grill rácsán szépen pirulnak a hússzeletek, Zoli ügyesen forgatja azokat és érezni a sülő hús fűszeres illatát. Suttyomban megkérdezi Zolit, kiket várnak még a partira, de a fiú sem tudja és nem is érdekli.

-         Kincsem, nekem az a fontos, hogy itt vagy velem!

Idős házaspárt kísér hozzájuk Lujza néni, nyilvánvalóan ők is vendégek. Meglepődik, amikor kiderül, hogy nem is házaspár, még csak nem is barátok vagy rokonok, hanem Lujza néni vezette idős otthon lakói. Mit keresnek itt, ezen a családi összejövetelen, arról nem szól a háziasszony egyetlen szót sem, pedig úgy látja, hogy a családból Zoli édesanyján kívül senki sem ismeri őket. Belekortyol az italába, s hátát az eperfa egy méter átmérőjű törzsének támasztva, figyelmesen követi az eseményeket. Pali bácsi az újonnan érkezőket is vodkával és narancslével kínálja, és újabb jégkockáért ugrasztja a fiát. Az ital töltögetése közben folyamatosan szóval tartja Tibor bácsit, aki magas termetével, ősz hajával és sörteszerű szakállával lomha jegesmedvére emlékezteti. Bezzeg Annuska néni, egyenes tartása és eleganciája ellenére, úgy tűnik, mint aki állandóan viselkedik, képtelen ellazulni, mint azok teszik, akik valamely titkot rejtegetnek. 

Ne képzelegj, Kincső, korholja magát, eredménytelenül, mert ismeri magát, hogy ösztönösen megérzi az ismeretlen emberek kisugárzását és igencsak ritkán téved.

Megfőtt a pörkölt, már csak a krumpli hiányzik hozzá, amely a konyha gáztűzhelyén készül.

-         Gyere, Kincső, segítesz nekem kihozni a salátákat?

-         Megyek én is, apa! – ajánlkozik Zoli, de leinti az apja, maradjon, nehogy leégjenek a grill kolbászok és zöldségek, melyeket egy perccel ezelőtt tett a rácsra.

A konyhában kezébe ad két salátás tálat:

-         Elbírod? Oké, még kenyeret is készítenem kell a vacsorához, hátha valaki kér a húsokhoz.

Tetszik Kincsőnek, hogy kedvese édesapja úgy bánik vele, mintha családtag lenne, azzal a természetességgel vonja be a teendőkbe. Amint kilép a házból, egy pillanatra megáll, mert a lemenő nap fényében hihetetlen szépnek látja a kertet, melyben takaros téglalap ágyásokban virulnak a zöldségek, paprika, paradicsom, tök, bab, karalábé, káposzta, sárgarépa, fehérrépa, cékla, uborka, s ez pesti lány létére olyan, mint egy kis földi paradicsom. Az eperfa mögötti területet krumpli, kukorica és napraforgó foglalja el, míg az utcafront felől, a ház és a kerítés között virágoskert illatozik. Most kezdi érteni, honnan van Zoliban ez a természetesség, nyíltság, őszinteség, mely triumvirátus hiányzik a fővárosi barátaiból, barátnőiből.

Alighogy odaért a kerti társasághoz, máris odaért Pali bácsi is, kezében a kenyeres kosárral és egy üveg whiskyvel, melyet rögvest felbont, s kínálja vele a társaságot, ám csupán Kövesdi Tiborral koccint, mert a többiek nem kérnek.

Elkezdődik a vacsora. Finomak a sültek, Annuska, Lujza és Zoli azokból lakmároznak, Tibor és Pali a pörköltet részesítik előnyben, egyedül a lány az, aki képes végig enni a teljes étel választékot. A férfiak a riói olimpiáról beszélgetnek, a nők pedig a húspácolás fortélyait ecsetelgetik. Zoli Kincsőt ugratja, időnként ellop a tányérjáról egy falatot, és a szerelmesek esetében megbocsátható módon évődnek egymással.

Lujzának feltűnik, hogy Annácska egyszer sem említi az ő drága jó Dezsőjét, amely pedig az otthonban szavajárásává vált, és időnként úgy néz Tiborra, ahogyan a feleség teszi, ha férjeura kicsit többször emeli fel a poharát, mintsem az kívánatos lenne. Persze, a házigazda is gyakran töltögeti a kettőjük poharait, nincs is azzal semmi baj, elvégre Pali is csak társaságban fogyaszt alkoholt.

-         Annácska, kóstolja meg a pörköltet is, csak az íze kedvéért! – biztatja az öregasszonyt.

-         Köszönöm, már éppen eleget ettem.

-         Ugyan, egyen egy falatot! Hozok egy kistányérral!

Miközben a háziasszony a főtt krumpli mellé egy szedőkanálnyi pörköltet szed a bográcsból, vendége felteszi a régi megszokott lemezét:

-         Tudja, Lujzikám, drága jó Dezsőkém is nagyon szerette a marhapörköltet, tarhonyával, kovászos uborkával, utána megivott egy kisfröccsöt…

Sötétszürke Saab gurul a ház elé és Zoli szó nélkül felpattan, mert ilyen kocsival csak a keresztapja jöhet. Fut a kapuhoz, hogy beengedje Vadas Janit, akivel hónapok óta nem találkozott. A házigazda figyelmét sem kerüli el barátja érkezése.

-         Bocsásson meg, Tibor, úgy látom váratlan látogatónk érkezett, a fiam keresztapja. Mindjárt jövök.

Siet a barátja elé, aki egyedül jött és ennek oka van.

-         Szervusz, Janikám! Hol hagytad Jankát?

-         Szervusz, Pali! Nem volt kedve jönni, tudod, milyen szeszélyesek az asszonyok!

-         A lényeg, hogy itt vagy! Mi lenne, ha itt is maradnál? Majd hazamész reggel! Tudod mit főztem? – öleli át vendége vállát és elindulnak a kertbe a többiekhez. –Marhapörköltet, a kedvencedet!

-        


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek