A közvetítő

Végigböngészte már, s épp letenni készült az újságot, amikor az utolsó lap alján háromsoros álláshirdetés vonta magára a figyelmét.

A közvetítő

 

Végigböngészte már, s épp letenni készült az újságot, amikor az utolsó lap alján háromsoros álláshirdetés vonta magára a figyelmét:

„Felveszünk közvetítőt, hosszú távú munkára, ma-

  gas fizetéssel, jó kondíciókkal. További részletek

  a következő e-mail címen………………………” 

Hónapok óta munkanélküli volt, kapóra jött volna egy jó állás, ami hosszú távra biztosítja a megélhetését, s egy magas bér, amiből biztonsággal fizethetné a számláit, törleszthetné az adósságát, s talán még félre is tudna tenni valamicskét.

Felment hát az internetre, megkereste az adott címet…aztán csak törte a fejét, mivel nem igazán értette, mit is várnak a leendő munkatárstól.

Az ismertető szerint, bizalmas, személyes üzeneteket kell majd házhoz vinni, úgy mond, „címre kézbesíteni”, és ehhez abszolút feddhetetlen magánéletű, tiszta erkölcsű, fiatal emberek jelentkezését várják. Azt még csak-csak felfogta valahogy, miért alapvető elvárás a megbízhatóság, nyilván az üzenetek bizalmas volta miatt. De miért van szükség összekötő kapocsként egy harmadik személyre, a küldő és a címzett között? Ráadásul köztudott, számos lehetséges üzenetközvetítő eszköz létezik. Ott van pl. a levél, de erre való az sms, és egy e-mail is alkalmas lehet…

Küldjön rövid életrajzot - folytatódott a tájékoztató -, amit elbírálnak, majd megfelelés esetén, kap egy „titoktartási nyilatkozatot”, amit ha kitöltött, kezdődhet a munka.

A munka tehát abból áll - szűrte le magában a lényeget -, hogy adott üzeneteket feltétlenül személyesen kell átadni, mivel azt küldőik is személyesen tették volna meg. Valamiért azonban nem akarták felvállalni - az esetleges konfrontálódás, vagy az üzenet tartalmának kitudódása miatt?! -, ezért bízták a cégre. A feladatokat e-mailban közlik - tudta meg végül ezt is -, a fizetést pedig bankszámlára utalják.

Leginkább a dolog titokzatossága fogta meg. Felvillanyozódott attól, hogy új munkája révén, bepillantást nyerhet mások, valószínűleg illusztris emberek magánéletébe, s ezáltal  különleges titkok tudójává válhat.

Bemutatkozó életrajza kedvező fogadtatásra talált, így kitölthette a „titoktartási” nyilatkozatot, és már csak az első munkafeladatára kellett várnia, ami hamarosan meg is érkezett. 

Ismert ember - előtte eddig ismeretlen - címére kellett kézbesítenie egy üzenetet, melynek tartalmán igencsak elámult. Az üzenet ugyanis így szólt: „Drágám! Ma este beefsteaket ennék, jól átsütve, gondoskodj róla, légy szíves. 7-re otthon leszek.”

Először nem is értette, mitől titok egy vacsora mibenléte, aztán megértette. A küldő a nagy fitnesguru volt, akiről köztudott, hogy nem él hússal, s ezt mindig kellően ki is hangsúlyozza a nagy nyilvánosság előtt. Izmos, arányos alkatát - állítólag - vegetáriánus étrendjének köszönheti. Tömegek példaképe, az egészséges életmód élharcosa, amiből rendesen meg is gazdagodott, pár év alatt milliomossá vált. 

Szépen felöltözött, úgy ment el az adott címre. A feleség nyitott ajtót. Előbb körülnézett, nem látta-e senki, majd behívta a nappaliba, ahol végre előadhatta az üzenetet. Az asszony megköszönte, és mivel őt még sohasem látta, rákérdezett, tudja ugye, hogy senkinek nem adhatja ki az üzenet tartalmát, értve ez alatt elsősorban a médiát.

Biztosította, hogy tisztában van a kötelességével.

Odahaza újabb üzenet várta. Egy országos hírű, heavy metalt játszó együttes gitárosának a lakására kellett vinnie az üzenetet, melynek tartalma szerint, „felesége úgy készüljön, aznap este, szűk baráti körben, hegedűkoncertet adnak egyik ismerősük lakásán. 8-ra érte megy a kocsi.” A küldő véleménye közismert volt - s ezt időről-időre, sommásan le is nyilatkozta a sajtóban - mármint, hogy a klasszikus zeneszerzőknek az „elfekvőben” lenne a helyük, műveikre nincs igazi igény, a régi darabokat leporolni se érdemes már, rég túlhaladott rajtuk az idő.

Ezek szerint azonban, ő maga, titokban szívesen hódol a klasszikus zenének. Ha ez kitudódna, bizony sokat ártana fiatal rajongói között élvezett, határtalan népszerűségének.

Simán kézbesítette ezt is.

Hazaérvén, igen csak meglepődött. A gépen egyszerre két kézbesítendő üzenetet talált. Ezt megnyugtatónak vélte, megbízói - ezek szerint - úgy ítélik meg, érdemes vele dolgoztatni, jól teljesít.

Az első üzenet feladója férfi volt. Még pedig nagyon híres, olyan, akinek harmonikus, szép családi életét példaként emlegette a köznyelv. De hogy mit üzent? Hát az egészen elborzasztotta. Főtt is a feje, hogyan tompíthatná az üzenet élét, noha ez nem tartozott a feladatai közé. Épp ellenkezőleg: úgy kellett eljárnia, mintha maga a küldő mondaná a súlyos, durva szavakat…

Szégyenkezett nagyon, amikor látta, hogyan lábad könnybe a szelíd arcú, szőke asszony szeme, férje szavai hallatán: ”mire hazamegyek, ne találjalak otthon! Szedd össze a cókmókodat, tűnj el a lakásból, ami az én nevemen van, amint a kocsi, meg a nyaraló is. Pucér fenékkel jöttél hozzám, úgy is menj el! Kinőttelek téged fiacskám. Egy fiatalabb asszony mellett, meglátod majd, többre viszem. Én még képes vagyok szárnyalni, és fogok is, ha nem lógsz teherként a nyakamon!”

Szavait bevégezvén, önkéntelenül, kétszer is elnézést kért, majd gyorsan iszkolt kifelé az ajtón. Már a lépcsőházban járt, amikor utolérte a szívettépő zokogás hangja.

Ettől letört lett ő is, de muszáj volt továbblépnie, várta a következő kézbesítési feladat.

A második üzenetet - a változatosság kedvéért - ismert, középkorú, egyedülálló hölgy küldte  férfinak, akinek a nevét ő még sohasem hallotta. A hölgy azonban nagy erkölcscsősz hírében állt, a tévében rendszeresen szerepelt, nyilatkozataiban ostorozta az ifjúságot, hogy felelőtlen kapcsolatokat létesítenek, a szexuális életük hasonlóképpen meggondolatlan, s csak a perverzitáson jár az eszük. A boldog, kiegyensúlyozott családi élet ideája már kiment a divatból. De meg is látják majd, milyen sötét jövő vár erre a nemzedékre, ha így folytatják!

A címen harmincas évei elején járó, amorózó típusú férfi nyitott ajtót, s ő is körülnézett, mielőtt behívta a lakásba.

Mondandója közben, ő szinte belépirult a frivol tartalomba, de a másikon a meglepődés leghalványabb jelét sem látta. Megszokhatta már, valószínűleg, az efféle üzeneteket, az olyanokat, mint ez is volt: „drágám, késő estig értekezleten leszek, de 11-re odaérek hozzád. Remélem, a szokásos, mennyei élvezetekben részesítesz. Azt a fekete bőrszerkót vedd fel. A bilincset a beépített szekrény aljába tettem, nehogy a bejárónő esetleg rátaláljon.”

A férfi megköszönte a „kézbesítést”, és még egy pohárka konyakkal is megkínálta, amiből ő nem kért, inkább igyekezett minél hamarabb kikerülni a lakásból.

Aznap több feladatot nem kapott. Ennek örült is, volt mit kipihennie. Az üzenetek ugyanis szabályos lelki megrázkódtatást okoztak neki. Őrült nagy csalódás volt a tudat, rádöbbenni arra, hogy tulajdonképpen az egész világ hazugságokra épül. A példaképek képmutatóak, semmivel se jobbak a csetlő-botló, folyton vétkező, gyarló, hétköznapi embernél.

Reggel újabb üzenetek várták a gépén. Csupa-csupa ismert ember, akiknek telt arra, hogy külön, személyes üzenetkézbesítőt vegyenek igénybe, akire rábízhatják piszkos kis titkaikat, amit se a telefonra, se a saját e-mail címükre nem mertek rábízni. Akik a felszínen mást mutattak magukból, s elvárták, hogy becsüljék őket, felnézzenek rájuk, holott semmivel se voltak különbek az átlagnál.

Az aznapi utolsó üzenet papnak szólt, egy városszéli kis templom címére. A küldő újszülött gyermeke titkos keresztelőjét akarta ezúton egyeztetni, megbeszélni.

Honnan olyan ismerős ez a név? - s gondolatban végigfuttatta azokat a lehetséges helyeket, ahol a névvel találkozhatott. Tévériportok, sztárokról, híres emberekről tudósító színes pletykalapok rovatai. Abban biztos volt, hogy a név közismert személyt takar, mint ahogy az előző esetekben is így volt. Meg aztán, szegény embernek nem telik személyes üzenetközvetítőre…

Végül beugrott, hol hallott a név viselőjéről. Emlékezete szerint, még bírósági ügy is lett belőle. Az illető közepes ismertségű politikus volt, aki egy ízben tüntetést is szervezett az egyházak ellen. Népbutítónak, álszentnek nevezte a papokat, akik bezsebelik a híveik pénzét, s ráadásul, az állam támogatására is igényt tartanak. Cserébe azonban nem nyújtanak semmit,  ellenben botrányokról, visszaélésekről, egyedi esetben még bűncselekményről is hallani lehet, egyházi körökből.

Ez nem igaz! Egy ember, aki a nyílt színen ilyen gyűlölettel agitál az egyház ellen, titokban megkeresztelteti a gyerekét?! Micsoda köpönyegforgató!

És akkor tőle merőben szokatlanul, váratlan lépésre szánta el magát. Ez esetben igazán „személyes” üzenetet fog kézbesíteni.

Amikor a megadott címen betessékelték, nagy levegőt vett, és a következőket mondta: „X. kéri, hogy a vasárnapra tervezett keresztelő ne 10 órakor, hanem kicsivel előbb, 9-kor  kezdődjön. Mindenképpen muszáj előbb kezdeni, mivel 11.00 órára már másik helyszínen, egy összejövetelen kell megjelennie, melynek fő szónoka lesz, beszédet kell mondania az egyház hiteltelensége, idejétmúlt dogmái témakörben. Reméli, a kérését respektálják.”

Hogy a középső mondat az ő kitalálmánya volt, bizonyára nem tagadja, ha nyomatékkal rákérdeznek. Nem tagadta volna, hogy saját igazságérzete mondatta vele az adott szavakat, de szerencsére, erre nem került sor. Látva azonban a pap elképedt arcát, gyorsan elköszönt, és már csak az utcán, kicsit kárörvendve gondolt arra, milyen következményei lesznek az üzenetnek.

Aznap sokkal nyugodtabban aludt, mint az előző éjszakán. Reggel, első útja a számítógéphez vezetett. Egyetlen üzenetet sem talált rajta.

Éppen végzett a reggelivel, amikor csöngettek. Az ajtóban egy hozzá hasonló korú, ismeretlen fiatalember állt. Köszönt, és csak ennyit mondott: „üzenik, hogy ki vagy rúgva”...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mester Györgyi
#3. 2016. október 19. 08:38
Kedves Yolla!

Örülök, hogy érdeklődsz a novelláim iránt, és - ezek szerint -, tetszenek a sztorik.
Köszönöm a hozzászólást.

Györgyi
Yolla
#2. 2016. október 18. 23:38
Frappáns és híven tükrözi a mai állapotokat!

Gratulálok: Yolla
Hozzászóláshoz jelentkezz be!