A kiválasztott

Az orra egy ideje, úgy háromnegyed éve, nem működött rendeltetésszerűen.

A kiválasztott

 

Az orra egy ideje, úgy háromnegyed éve, nem működött rendeltetésszerűen. Nem érezte a szagokat. Egyetlen szagot sem érzett. Semmilyen bűzt, és semmilyen illatot.

Persze levegőt kapott rajta, és ki is tudta fújni, ha akarta. Néha csöpögött ugyan, mint a rossz csap, ez azonban nem az orrának, inkább személyesen neki volt felróható, hiszen ő nem öltözött fel kellően melegen, amiért aztán jól megnáthásodott.

Annak ellenére is jól működött az orra, hogy vagy huszonöt éve alaposan megfarigcsálták egy orrsövény műtét alkalmával, később pedig, nem is olyan régen, egy asztma kivizsgálás részeként, CT vizsgálatnak vetették alá. Na, nem kifejezetten az orrát - azt a nem is kicsi, nem is tompa, krumpliszerű kitüremkedést a feje közepén -, hanem az arcüregét, amely aztán drámai események sorát vetítette előre.

Az elkészült CT képet gusztáló egészségügyi személyzet ugyanis hangos, sziszegésből jajgatásba csapó lamentálásba fogott a látottak okán, mármint, hogy neki az arcüregében minden össze van nőve mindennel. Valamennyi légjárata zárt - kész csoda, hogy kap levegőt - és a polipok is úgy sorjáznak az arcában, mint egy viharos délutánon, a tenger mélyéről  partra sodort, igazi polipok kibogozhatatlanul egymásba fonódó, kocsonyás karnyúlványai.

A szomorú végkövetkeztetés persze az lett: műteni kell.

Nem akarta igazán, nem látta értelmét, de talán az asztma tünetei gyengülnek a műtét jóvoltából - gondolta. Így alávetette magát a beavatkozásnak. Nem utolsósorban abban a reményben vágott neki a tortúrának, hátha a szaglása is visszatér. Mit lehet tudni?!

Túlélte, megvolt a műtét. Levegőt kapott az orrán át, ez azonban nem volt újdonság, ezzel  korábban se volt gondja. De legalább nem gyulladt be, mint ahogy eredetileg se volt gyulladt az arcürege. És nem is fájt a műtött rész, ahogy azelőtt sem.

Ellenben az asztmarohamok továbbra is elővették, vagyis az nem változott, és a szaglása se tért vissza.

A hetek múltával, beköszöntött az igazi nyár. Fojtó, száraz, izzadtsággal teli levegő tette próbára az orrokat, kivéve az övét. Merthogy ő nem érzett semmit. Már egészen megszokta.

Persze néha eszébe ötlött olyasmi, hogy mi lenne vele gázömlés esetén, ha nem érezné meg a mérgező levegőt. Ettől azonban egyelőre nem kellett tartania, a gáz ugyanis nem volt bevezetve hozzájuk, a távfűtés minden előnyét és hátrányát élvezték évtizedek óta.

Egy szokatlanul forró délutánon, fia berendezés alatt álló, még lakatlan ingatlanát látogatta meg. Csak úgy futólag, mert azt követően, hogy lerakta az újonnan vásárolt műanyag zöldségtartót, azonnal futott is volna tovább, intézni egyéb bokros teendőit.

De büdös van itt - torpant meg az előszobában. Mintha hulla aszalódna valamelyik sarokban. Vagy valami kellemetlen ételszag ragadhatott a falak között. Amikor eljött a lakásból, és még mindig kellemetlen, rossz szagot érzett az orrában, ötlött eszébe: gázszag is lehetett. Előző este nagy vihar volt, talán elrepedt valamelyik házbéli cső, és most folyamatosan szivárog a gáz. A villamoson körbeszaglászott, és továbbra is bűzt érezvén arra gondolt, talán a bőre alá furakodott az ártalmas levegő, azért érez maga körül mindent büdösnek. Otthon, a lakásba belépve, még inkább orrba csapta a magával hozott, szinte már megszokott szag. Talán meg vagyok mérgezve. Esetleg orvoshoz kellene mennem. Aztán enyhén szédülni kezdett. Lehet, hogy már késő, és meghal?!

A konyhában és mindenütt, ahová csak ment, kellemetlen szagokat érzett maga körül. A fiának még azt a képtelen kérdést is feltette: szerinted büdös vagyok?!

Mivel nem halt meg, legalábbis a dolog halasztódni látszott, hozzáfogott főzni. Csak amikor a hagymát aprította, állt belé a döbbenet. Iszonyú erős hagymaszagot érzett. Nem is szagot, valóságos bűzt. És akkor leesett neki: újra érzi a szagokat! Beszívta a málnaszörp illatát, kétszer is magára fújt az új 4711-es sprayből, szagolgatta a főzéshez használt bazsalikomot, és csak azért vágott fel egy egész fej fokhagymát, hogy a régóta nélkülözött, ínycsiklandó illatot újra élvezhesse.

Felhívta az anyját, vidéken nyaraló lányát, hogy újra jó a szaglása!  Háromnegyed év után, ismét érez szagokat és illatokat!

Persze, azért hozzátette, mintha sokkal intenzívebben érezné, mint azelőtt, és hogy szinte már zavaró, mert el is felejtette: a világnak szaga van.

Az este az új érzés keltette eufóriában telt.

Másnap virradóra megint nem érzett semmit. Egyáltalában, semmilyen szagot. De nem is bánta. Előző nap rájött, hogy büdös a világ. Nagyon büdös. És talán ő kiválasztott, hogy ezt minduntalan nem kell éreznie és elviselnie…

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek