A kitartásról

Először a vers született meg, és hozzá írtam egy történetet. Remélem tetszik majd.



 

Mikor a tested nem felel,
S a világ torzan mosódik el,
Lelkeddel látod a célt...
Mit mindenki csak látni vélt.
Nincs erő sorvadt karodban,
De talpra állít a hit,
A hit önmagadban....

 

Először a füstöt érezte meg. Az a szúrós fullasztó szag, ami belepi és elfeketíti a tüdejét, minden lélegzetvételnél. Lassan résnyire nyitott szemmel, hunyorogva tekintett körbe. Érezte, hogy a talaj alatta forró, hátán, mintha valami bogár lenne, elindul az izzadság. Körülötte minden kopár. A világ, amelyet eddig ismert, semmivé lett, és a helyét egy szürreális valóság vette át.

Milyen érdekes szó is az apokalipszis. Sose gondolná az ember, hogy egyszer használnia kell, úgy igazán. A lány ízlelgette a szót, még félve kiejteni a száján, majd lassan feküdt a világ romjain.

- Mindennek vége.

Reszketeg lábakkal kelt fel. Tudta mi történt. Látta azt a valamit, ami sötétségbe borította a tájat, eltakarva a napot, és minden egyéb fényt a Földön. Az ütközésre már nem emlékszik, mert Őt épp egy autóval szállították minél mélyebbre a föld alá, és a becsapódás várható helyétől minél messzebb. Ahogy a meteor betért a légtérbe, nevetséges módon elkápráztatta Őt. Hatalmas tűzcsóva lett belőle, ami óriási lendülettel haladt célja felé. Hogy elpusztítson mindent, ami Neki kedves.

- Mindennek vége - ismételte meg.

Lassan tört rá az érzés. A hiány, amit szerettei eltűnése miatt érzett, elkezdte lassan, rétegről rétegre marni. Élnek még, vagy meghaltak? Lehet, hogy valahol a romok alatt épp segítségért könyörögnek. Ő meg itt áll, csengő füllel és sajnálja a világot, ami már sosem lesz olyan, mint régen.

Kikászálódott a romok közül. Hunyorogva indult el arca elé a ruháját húzva, hogy megóvja magát a lassú gyilkostól, a portól, ami a becsapódást követve, még nem ülepedett le.

Összegyűjtötte minden erejét, majd felkapaszkodott egy kiszögellésre.

A hajnali fény épphogy áttörte a porréteget. A Nap gyenge sugarai megvilágították az egyetlen utat, amit választania kellett. Nem kell félnie attól, hogy megsérül, hisz a világ már elveszett, de a maga világát még megmentheti. A szeretteit még megmentheti.

 

 

 

 

2011


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#13. 2011. július 26. 11:11
Kedves Mindenki!
Ha egy írónak jóga van fantáziálni és a saját elképzelése szerint írni akkor szerintem nem kötelező reálisan gondolkoznia, ő így képzelte el és leírta.Régebben olvastam, hogy egyik ember sem változtathatja meg a másikat, vagyis nem erőszakolhatom rá az én akaratomat felebarátomra.
Azt gondolom ez a kis fantázia belefér. Ami az írást illeti, sok a vélemény tehát: Jóóóóó!
Gratulálok!
Spiritleader
#12. 2011. július 25. 22:03
Én nem tudom ki hogy van vele, de még soha nem éltem át meteorbecsapódást, így aztán nem hogy szakértelemmel teli, de még csak megközelítő véleményt se nagyon tudok alkotni egy ilyen eseményről. :D Mindenesetre én nem ezt nézem ebben az írásban, hanem az apokalipszis hatását emberi viszonylatban, vagyis érzelmek kirajzolódását egy ilyen esetben, amivel nincs is probléma. Szerintem nagyon jó, ahogy a szeretteinek elvesztése jut eszébe, és képeket idéz a becsapódásról. Ahogy az elhatározás is megállja a helyét, miszerint megkeresi a családját vagy barátait. Az írás maga is jó, a vers meg zseniális. :)
Rhea
#11. 2011. július 25. 21:32
Nyah :D
Viták elkerülése miatt utána jártam a dolgoknak :D
Ha egy aszteroida kevesebb mint 10 km átmérőjű, és közelebb van mint a Hold már szabad szemmel is látható nappal. Mérete szerint elpusztítaná a fél bolygót, és a por amit a lökéshulláma kelt, kb még 30 perc alatt megölne mindenkit.
De ha pl. egy Föld gravitációs vonzásának köszönhető leszakadt meteor darab, ami a légtérbe érve sok kisebb becsapódó kőre bomlik, akkor igencsak pusztító károkat okoz, viszont a porréteg nem öl elég sokáig, és szabad szemmel is látható. Ebben az esetben egy elírás található a műben, mégpedig, hogy eltakarta a napot. De szerintem egy fantasy műfajban lévő írásnál ennyi fantázia még elfér.
:)
Remélem nem sértettem meg senkit, igazából nem is akartam belemenni ezekbe a témákba. Reméltem, hogy az érzéseket inkább figyelik az olvasók, de legalább ezeknek a dolgoknak is pontosan utána járhattam.
Adunita
#10. 2011. július 25. 21:06
Én Rheának adok igazat, mert lényegében a kategória alapján akár rózsaszín gumicukor-emberkék is lejthetnének törzsi táncot a meteor körül, ha ő ezt szeretné leírni. Véleményem szerint ebben az írásban nem a meteor a lényeg, hanem azok az érzelmek, amelyek a "főhős"-ben kavarognak a becsapódás után. Szólottam.
Rhea
#9. 2011. július 25. 20:49
Szíved joga :) Csak leírtam az én meglátásaimat.
Tara Scott
#8. 2011. július 25. 20:42
Én Elizával értek egyet.
Rhea
#7. 2011. július 25. 20:33
Még annyi, hogy egy meteor becsapódás után a por a legnagyobb ellenség, ami akár 2 évig is belepheti a világot.
Rhea
#6. 2011. július 25. 20:32
Köszönöm a kritikát.
Én úgy gondolom, ha mondjuk egy órási meteor becsapódik azt iszonyat messziről látja az ember. A főhős messze volt, és nem értem mire érted a hézagokat. Szerintem lenne túlélő egy katasztrófában. Behúzódhatott akár egy hatalmas barlangrendszer mélyére, aminek a felszínét megtépázhatta a becsapódás "oldalszele". Ha meg csak azt írom, becsapódik a meteor és nem éli túl senki nincs történet. Tehát tartom a megállapításomat. A hatalmas meteor becsapódott pl. Afrikába és akkor amikor beért a légtérbe látható lehetett, mondjuk az Alpoknál. A légtérbe érve a meteor nem éri el olyan gyorsan a földet, és mivel a levegő részecskéivel érintkezik, a sebesség hatására súrlódik azzal, így hatalmas lángcsóvaként fúrja magát a Földbe, akár porral terítve be azt egészében.
Nekem is racionális agyam van.
Eliza Beth
#5. 2011. július 25. 18:55
Így kicsit furcsa, az én gyakorlatias agyamnak nem áll össze....
Ha látta a meteort belépni a légkörbe, nem sok ideje maradhatott menekülni, minél messzebbre...
Ha mégis elmenekült, hogyan jött vissza olyan hamar, hogy még száll a por, és forró a talaj...
Ha kicsi a meteor, nem okoz ekkora kárt.
Ha nagy, akkor meg pusztul az egész környezet, a mélyben is...
És még menteni akarja a szeretteit...
Bocsi, ez most nem jött be nekem ebben a formában. Talán jobban ki kellene dolgozni, mert az ötlet maga jó lenne, csak nekem hézagos....
janos
#4. 2011. július 25. 18:39
Azért, hogy az utókor legyen amit megtaláljon majd,
100év múlva és emlegessenek mint Babilóniát.
Vagy a saját örömödre és a miénkre, hogy olvashatunk :Tőlem, Tőled, Tőle,
Tőlünk, Tőletek, Tőlük! Így megfelel?
Gratulálok és köszönöm, hogy folytatod.
János
Rhea
#3. 2011. július 25. 16:55
Köszönöm szépen :)
Az a baj, hogy nem vagyok túl jó a hosszú írásokban, főleg, hogy néha elkap ez a "minek csinálom én ezt" érzés :)
Majd talán egyszer folytatom, ha úgy érzem van értelme.
Balage
#2. 2011. július 25. 16:38
Remélem, lesz még folytatás. Mert jó kezdésnek tűnik, de nagyon lezáratlan. Nekem hiányzik a folyt. köv... felirat :D
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek