A kígyó természete

...régi tanmese, nem csak gyerekeknek...

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis indián. Közel élt a természethez, Istenségként szerette a Napot, a Holdat és a csillagokat, de még a feltámadó hűs szellőt is imádta, ami összekócolta éjfekete haját, és tréfásan megsimogatta buksi fejét.
A madarak csivitelése, a kis patak csobogása csodálatos hangokkal lengte be a tájat, amely szépségével naponta elvarázsolta a kisfiút. Minden napja az őt körülvevő világ felfedezésével telt el, mindig látott valami újat és gyönyörűségeset. Az ébredező tavaszt, a nyíló virágokat, később a pöttyös tojáskákból kikelő kismadarakat, anyjukkal az állatkölyköket.
Úgy érezte, a természetben minden jó, megszervezett, biztonságos, és az ember gyönyörűségére van teremtve.
Történt egyszer, hogy a fészkéből kipottyant fiókát talált. A didergő madárkát az ingébe rejtette, felmászott a fára, és visszatette a fészkébe.
Volt, hogy elkóborolt kicsi hódot vitt vissza a mamájához , vagy leselkedő leopárdot kergetett el, megvédve egy fiatal gazella életét.
Jó érzés volt a tudat, hogy megmentette őket, hálát sosem várt el tetteiért.
Egy hűvös napon rálelt egy aprócska kígyóra. A fűben kuporgott, dermedten, és fázva.
Rút kis jószág volt, mégis megsajnálta, az ingébe tette, és a testével melengette.
Érezte, hogy a fagyott kígyó lassacskán megmozdul, és életre tér. Kinyitotta mellényét, de amint az ingébe nyúlt, éles, sajgó fájdalom hasított a kezébe. Feljajdult. A kígyó belé mélyesztette méregfogait.
- Én segítettem rajtad! Megmentettem az életed! Miért martál meg?!
- Nem látod, hogy kígyó vagyok? - felelte a hálátlan. - Nekem ez a természetem.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#8. 2013. február 17. 18:11
Ilyen a kígyó természetű ember ..... jobb óvakodni tőle.

.
Balage
#7. 2013. február 16. 22:02
Tényleg tanulságos volt a meséd. Tetszett. Árát!
Mara
#6. 2013. február 16. 11:53
Kedves Ariadne,
valóban tanulságos mese felnőtteknek is.
Sajnos nem egyszer kígyót melengetünk a lelkünkben.
Szeretettel olvastalak: Mara
andor
#5. 2013. február 16. 11:42
Kedves Ariadne!
Jól megírt mesédhez gratulálok! Csak azt a véget, azt tudnám feledni. Derült égből lórugásként ért a horrorba illő vég. De a hiba bennem van, mert természetem szerint valami vidám befejezést vártam. Pl. a kis indián megéhezik, és leharapja a kígyó fejét! Na eltünök a jobb fenéken! Bocs!
Nagy szeretettel Andy
ariadne
#4. 2013. február 16. 11:35
:) Régi történet, nem én találtam ki:) Nem bánnám, ha csak a kígyó lenne ilyen:)
köszi a figyelmet:) ariadne
Eliza Beth
#3. 2013. február 16. 11:30
Ajjaj! Olyan szépen indult! Nem találhatott volna inkább egy kiscicát? Akkor még most is élne, ha meg nem halt volna :-)))
Bedő Csaba
#2. 2013. február 16. 11:20
Valóban, a kígyó már csak ilyen. Talán nem véletlenül mondják, hogy "kígyót melenget az ölén."

Gratulálok, minden jót!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek