A kétoldalú halál

Előre nem tudhatod, mi vár rád holnap...

 

- Remélem, sikerült elrendezkedni a szállodai szobájukban! - az alig huszonéves hölgy elégedetten néz körül a nagyteremben.
Öt kerek asztal körül 10-10 különböző korú nő és férfi ül. Uniós beszélgetésre invitálták őket. Tudományos módszereket bevetve folyik a beszélgetés.
Az előttünk lévő fekete táblán gyakran cserélődnek a szavak és a mondatok. Életbevágóan fontos kérdésekre keresi a választ az unió fiatal csapata. Csűrik-csavarják a gondolatot, ami a jegyzőkönyvbe kerül rögzítésre: A Magyar Állampolgárok ezt szeretnék! Öt témakörben keresik a válaszokat, javaslatokat.
Az ország különböző területeiről érkezett emberek komolyan veszik a feladatukat. Ugyanezeken a napokon további öt országban is keresik a válaszokat. Műholdas kapcsolatban láthatjuk a többieket.
Természetesen akadnak bólogató Jánosok és tűzről pattant vitatkozók. A szellemi munka nem könnyű munka! 13 órakor nagyot kordul a gyomrunk.
Mehetünk ebédelni. A látvány csodálatos annak, aki nem szokott hozzá az állófogadásokhoz, gazdag partikhoz. Tejszínes sütőtökpüré leves, karfiolleves gombával, babgulyás annak, aki azt választja. A tálcák sokasága töltött húsokat kínál, sült és rántott szeletek lapulnak egymáson. Amott színes sütemények sorakoznak krémmel és gyümölccsel töltve, a tetejük díszesen koronázva. Fehéren terített asztalon trópusi gyümölcsök, amelyeket soha nem láttunk, így a nevét se tudtuk. Üdítő italok kelletik magukat, több kávéból is lehet választani, tejjel, tejszínnel.
- Istenem, hát így is lehet élni? Szívem szerint, fölhajtanám a terem négy sarkát, - mint egy batyut, - és ezt a sok-sok finomságot hazacipelném a vállamon. Eszembe nem jutna nyögdécselni alatta. Bűntudatom van minden falat után, amit lenyelek! A gyerekeim miért nem kaphatnak ebből a sok földi jóból? Nem is tudom, mikor ettek utoljára süteményt! Kiporciózom ezt a rengeteg ételt, hogy mennyi család ehetne belőle. Sok!
Azt nem tudom, hogy a többiek fejében mi jár, hiszen nagyon vegyes a társaság. Akad jómódú vállalkozó, és korgó gyomrú munkanélküli. Ismét visszatérünk a fekete táblák elé. Dolgozni, teljesíteni kell! Mondunk szavakat, mondatokat, és mégis más kerül rögzítésre. Egy különös lelki változásra lettem figyelmes: a jóllakott ember esze másként lát! Már nem olyan sötét a világ, mint reggel volt. Jönnek a fények, a csalóka fények! Engedékenyebbek lettünk. Egyre gyakrabban a vitavezetők akarata érvényesült a jegyzőkönyvben. Estére úgy eladtuk a lelkünket az ördögnek, hogy észre sem vettük. Újabb hadsereget akartak létrehozatni, amelyet ellenünk is be lehet vetni, ha majdan engedetlenek leszünk. Azt már nem! Van elég fegyver a világban népirtásra! Erre a szóváltásra, mintha a többiek is magukhoz tértek volna. A hadsereg határozottan leszavazva! Bevándorlás-kivándorlás tőlünk a motyójával, mindenki odamehet, ahová a lába és az esze viszi. Amint elnézem magunkat, egy-két embert az esze nem visz sehová. A saját életéhez is buta. Ezeknek az embereknek életmentő szükségük van a szociálishálókra. A társadalomnak kell értük felelősséget vállalni, és segíteni a szerencsétleneken. Rohamosan emelkedik a munkanélküliek száma. A munkáját veszítette el, és nem a szíve dobbanását. Élni kell, de hogyan?!
Azt pontosan látom, hogy az unió és az átlagember között hatalmas a szakadék. Engem minden érdekel, hogy mi történik velem, és körülöttem. A szállodai szoba egyszerűen és barátságos színekkel van berendezve. A kétszemélyes ágy olyan finom és kényelmes, hogy semmit nem alszom... csaponganak a gondolataim. Jó volt zuhanyozni és a vízdíjjal nem foglalkozni. Minden gyönyörű, és hófehéren puha a törülköző. Nézem magam a tükörben... sokaknak természetes ez a világ. Ők biztosak abban, hogy holnap is kapnak reggelit. Másnap este 19 órakor egy előkelő étterembe invitáltak. Reggel leadtuk a rendelést, hogy mit szeretnénk vacsorázni. Estére már senki nem emlékezett a cifrán hangzó rendelésére. A pincérek hiába várták az útbaigazítást... gond egy szál se! Tegye oda, ahol nincs tányér. Mindenki egye azt, amit kapott! A villára tett első falatot a számhoz emelem hogy... ekkor valami különös dolog történik velem. Az iménti kép eltűnik a szemem elől. A távolból érkezik egy kedves hang.
- Juliska, ébredjen! Hallja, amit mondok?
A hűvös műtőben nagy az izgalom. A kedves beteg majdnem odalett. Gyors beavatkozásnak köszönheti az életét. Az altatóorvos a homlokáról töröli a verítéket. Az asszony szíve hirtelen és váratlanul leállt. A műtét jól sikerült, semmi komplikáció, a varratok a helyükre kerültek. Azt hitték az orvosok, hogy végeztek... jöhet a következő beteg... mint egy gyártósoron.
- Doktor úr, a monitor ismét életjelet mutat. A monitoron föl-leugrálnak a vonalak. Dolgozik a szív, pumpálja a vért. Sikerült az újraélesztés. Nem ment el, velünk maradt! - boldogan mosolyog Eszter szeme. A műtősnő int a beteghordóknak, vihetik a megfigyelőbe az asszonyt.
- Pár perc múltán magához tér. Ilonka, legyen mellette!- e szavakkal adja át a beteget. Kimerítő napok telnek. Kevés az orvos, a személyzet és a műtétekre jutó pénz. A kórházaknak profitot kell termelni. Eszter se látta már két napja a családját. Rengeteg a beteg!
- A beteget nem lehet két napnál tovább bent tartani. A zárójelentéssel együtt haza kell bocsátani - adja ki az utasítást a Dr. Nemtehetek Mást.
- Hová? Hiszen hajléktalan a szerencsétlen asszony! Meg fog HALNI, hiába volt, amit tettünk! - válaszol kétségbeesett hangon Eszter. Ismerte az adatokat, hiszen ő vette föl két nappal ez előtt.
- Sajnálom! Ezt mondjuk „kétoldalú halálnak" - az orvos a tenyerébe hajtja a fejét, és pihen... hiszen kattog már a betegágy kereke, amelyen a következő beteget tolják a műtő felé.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Pataki Glica
#11. 2012. november 17. 07:47
Köszönöm, hogy Olvastad! Több ilyen tartalmú munkám is létezik...majd ezekből is "töltök" föl. Három témakörben szeretek írni:
- Vadászat (Természet)
- Szociográf
- (régi) család történetek
Sokat tanulok, amikor egy téma hátterét kutatom. Olvasok, jegyzetelek, elmélkedem a különböző Igazságokról.
Örülök, hogy tetszett, amit Olvastál.
Szeretettel:Glica
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2012. november 16. 17:15
dezsoili
#10. 2012. november 16. 17:15
Szokatlannak hatott ez az írás. Általában, romantikus volt, amit eddig tőled olvastam. Hát ez, nem az... Tetszett. Remek írás, sajnos, ilyen az élet. Gratulálok!
Pataki Glica
#9. 2012. november 15. 06:15
Köszönöm, hogy Olvastad!
Három területet érintenek a gondolataim: Az Unió-rengeteg pénzzel...
- Az egészség ügy, alig pénzzel
- A hajléktalanok, semmi pénzzel.
Nagy pofon volt a svájci frank. 4millió embert érint!!!! Egyetlen Minisztérium sem Felel a történtekért.....
Szerintem ott fenn a döntéshozók csinálnak valamit nagyon rosszul. és még nem értek a végére!
A Házi Beteggondozásról is írtam...
Szeretettel:Katalin
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. november 14. 21:25
Pataki Glica
#8. 2012. november 15. 06:01
Az életünk sem mindig a mosolygós arcát mutatja felénk. A szegények áradata, szünet nélkül folyik! Ott legfelül kellene elzárni a csapot, és nem alulról tömködni a lyukakat!
Örülök, hogy tetszik az írásom.
Üdvözlettel:Katalin
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. november 14. 20:45
Pataki Glica
#7. 2012. november 15. 05:56
Kedves Csilla! Köszönöm, hogy itt voltál, és értékes Gondolataiddal kiegészítetted a munkám.
Egy olyan pályázatra született, ahol az volt a "feladat" ,hogy aktuális dolgokat, szépírói eszközökkel mutassunk be.
- Mások véleményére is kíváncsi vagyok!-
Szeretettel:Katalin
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. november 14. 18:41
Pataki Glica
#6. 2012. november 15. 05:42
Kedves Balázs!
Köszönöm a remek fotó választást. Ők "szerencsések!" Létezik ennél sokkal kegyetlenebb helyzet is....
Örülök, hogy tetszik a munkám. (Egy pályázatra született...)
Szép napokat kívánok:Katalin
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. november 14. 17:09
Juhász Kató
#5. 2012. november 14. 21:25
Milyen sokan kerülhetnek úgy haza, hogy
ápoló nélkül maradnak a kritikus napokban.
Kegyetlen világunkat nagyszerűen mutatja be írásod.
Eliza Beth
#4. 2012. november 14. 20:45
Remek. Kemény írás, ahogy Balázs szokta vala mondani.
Csilla
#3. 2012. november 14. 18:41
Nagyszerű írásod rendkívül jól tükrözi, hogy mindennek minimum két oldala van..... még a halálnak is.
Ötletes a képváltás.
Balage
#2. 2012. november 14. 17:09
Nagyon tetszett az írásod. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek