A hős

Egyetlen jajszó nélkül viselte a testi szenvedést, és, amikor már olyan gyenge volt, hogy a fejét sem bírta felemelni az ágyról, átadta magát a Mindenható akaratának.

 

Konok ember volt, ritkán szólt, de, ha megszólalt, annak bizony volt súlya. Nagyon tudott haragudni, és aligha bocsájtott meg. No, nem a családtagjainak - értük tűzbe ment volna -, hanem az ellenlábasainak. Mert bizony szép számmal akadtak ellenségei, olyanok, akiknek nem tetszett ellentmondást nem tűrő véleménye. Sohasem sodródott az árral, sőt, sokszor széllel szemben evezett. Rendíthetetlenül és fáradhatatlanul. Állhatatossága, tudása növelte tekintélyét, tisztelőinek száma egyre gyarapodott. Többen azt gondolták róla, hogy történelemtanár, pedig kétkezi munkával kereste kenyerét. Valójában polihisztor volt. Gyárigazgató is lehetett volna a 60-as években, ha belép a kommunista pártba, de ő nem adta fel az elveit. Egyszerű, példaadó életet élt megalkuvások és vargabetűk nélkül. Sokan emlékeznek még március 15-én és október 23-án elhangzott dübörgő beszédeire, melyeket rendre így fejezett be: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!"
Rettentően fájt neki Trianon, '56 és a globalizált háttérhatalmak alattomos játszmája. Hogy idegen uralom befolyása alatt áll ez a megcsonkított, szegény Magyarország. Őszintén hitte, hogy a magyar ifjúság feltámad, és megtalálja azt az utat, amelyen járnia kell.
A korral fizikai ereje fogyott, de lelki ereje soha. Nem akart senkinek a terhére lenni, utolsó pillanatig tartotta magát. Vagyis már csak a lelke tartotta itt, ezen a Földön. Nagyon nehezen tudott elszakadni szeretteitől. Hősként élt, és hősként távozott ebből a világból. Egyetlen jajszó nélkül viselte a testi szenvedést, és, amikor már olyan gyenge volt, hogy a fejét sem bírta felemelni az ágyról, átadta magát a Mindenható akaratának. Küldetését teljesítette, s az Úr magához szólította Édesapámat, két évvel ezelőtt, Boldogasszony havában.

 



Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#8. 2015. február 26. 15:51
Kedves Answer!

Köszönöm az értő-érző olvasást, és gondolataid kinyilvánítását.
előzmény: Answer hozzászólása, 2015. február 26. 14:32
Answer
#7. 2015. február 26. 14:34
Az idézet nem pontos, kedves Karola, a hős apáink a versben: ősapáink.
Bocsi...
előzmény: hozzászólása, 2015. február 24. 18:53
Answer
#6. 2015. február 26. 14:32
Rekviem egy eltávozott apáért.
Apáért, aki nagyon sokat jelentett Neked.
Kiérezhető minden leírt sorból.
Szeretett szüleink velünk vannak, mintha irányítanák lépteinket.
Együttérzéssel olvastalak!
Csilla
#5. 2015. február 25. 20:00
Drága Mara!

Köszönöm kedves szavaidat.
Büszke is vagyok Rá, és persze, hogy érzem a hiányát. Sok mindent kérdeznék még Tőle, de amíg Édesanyám itt van köztünk, úgy gondolom, hogy Ő sem ment el......
Gyakran kimegyek a sírjához, ott mindig megnyugvást találok.
előzmény: Mara hozzászólása, 2015. február 25. 10:46
Mara
#4. 2015. február 25. 10:46
Drága Csilla!
Büszke lehetsz az apádra, aki igazi jellem volt, és szeretett titeket.
Fogadd részvétemet, elvesztése miatt, mert hiszem, hogy két év még kevés idő ahhoz, hogy a hiányát ne éreznéd.
Szeretettel ölellek és gratulálok: Mara
Csilla
#3. 2015. február 24. 20:19
Köszönöm megtisztelő figyelmedet és hozzászólásodat, kedves Karola.
előzmény: hozzászólása, 2015. február 24. 18:53
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A portás a kapu hőse