A háziállatok ajándéka

meseszombatra

 

A háziállatok ajándéka

/mese/


 A falusi ház baromfiudvarának sok-sok lakója volt. Volt ott tyúk, liba, kacsa, ló, tehén és még sokféle állat. Tél volt és közeledett a karácsony. Egyik nap összegyűltek az állatok az udvarban, de oly sokan voltak, hogy nem fértek el a tanácskozásra kijelölt szemétdomb melletti, kövekkel kirakott területen. Ezért minden állatfajta kiválasztotta a legokosabb társukat, aki majd képviselheti az érdekeiket. A gazdájuk is fényesre kefélte csizmáját, felvette ünneplő ruháját és közéjük ment a tanácskozásra, hogy megtudja, ki mit szeretne ajándékul a fa alá.

Mikor mindenki jelen volt már, és kényelmesen elhelyezkedtek a köveken, elkezdődött a tárgyalás.

A kakasnak volt a legnagyobb hangja. Ércesen kukorékolt: - Én egy trombitát kérek, amivel, ha megfújom, elhessegetem a szemtelen tyúkokat, mert a kukoricát mindig felkapkodják előlem.

Közbeszólt a tyúk – azt már nem, kukoricát kell ennünk, hogy a gazdának sok tojást tudjunk tojni. A trombitát a kutya kapja, jelezzen, ha róka közelít a házhoz - tanácsolta a tyúk. Rendben a trombitát Morzsi kutya kapja, de a rókát meg ne lássam a házam táján – helyeselt a gazda.

A koca is elkezdett röfögni: - Röf-röf-röf, én orrvédőt szeretnék magamnak, hogy sokszor túrhassak a földbe, a vakondok meneküljenek, s ne csináljanak olyan sok kárt a veteményeskertben! Én vigyázok a sok növényre.

- Rendben. Milyen okos ez koca!  - pödörte bajszát a gazda.

 - Gá-gá-gá, türelmetlenkedett  a liba - mi piros pántlikát kérünk a nyakunkba. Szépek szeretnénk lenni, és ha a legelőről este hazaballagunk, gazdánk megismerjen bennünket.

- Eddig azt gondoltam milyen buta libáim vannak, de most kérésük bizonyítja, okosabbak a szomszédom libáinál. Még ilyent! Ők is jól gondolkodnak. – Helyeselt ismét  a gazda.

A bárányka csengettyű után áhítozott, - beee, szeretnék a nyakamba egy új és fényes csengőt, ami olyan harsányan csilingel. Milyen öröm lesz hallgatni karácsonykor, - ugye édes gazdám? - Megkapod, szólt a gazda.

 A macska igénye egy nagy köcsög tejföl volt, de olyan köcsögöt kért, amiből sohasem fogy ki a tejföl, bármennyit nyalakodik belőle. A gazda vakarta a fejét – Hol találok én ilyen köcsögöt? Bárhonnan is, de meg kell szereznem, hiszen a cicáim mindig felvidítottak, ha bánatom volt. Eszébe jutott a különlegességek boltjában biztos megveheti.

 Nyerített a ló: - Nyiha-ha!  Én hintót kérek, hogy kocsikázni vihesselek. Hegyen- völgyön át vágtatunk. Majd meglátod, mindenki téged fog irigyelnimondta gazdájának.  

A gazda szinte érezte az arcán a langyos szellő simogatását.

- Milyen jó lesz nekem! Most rögtön megkérem a bognárt, hogy azonnal álljon neki a hintó készítésének. Így biztosan elkészül karácsonyra.

 A tehén látta a gazda jókedvét, nyomban előállt kérésével: -  Búúú! Szénára fáj a fogam. Rengeteg szénára, sok tejet szeretnék adni neked!

 - Az állataim mind nekem akarnak kedvezni. Milyen okosak, és jószívűek!  – állapította meg a gazda.

 - Háp-háp!  Döcögött közéjük a kacsa is.

- Fázik a lábam a hóban, cipőt kérek.

- Neked már felesleges kérned, mert az ünnepi asztalon te fogsz illatozni  – mondta a gazda fájó szívvel, de már döntött a kacsa sorsa fölött. Potyogtak a kacsa könnyei, és sírva tovább állt.

 - Már sokat kaptam tőletek, hiszen, amit kértetek - gondolkodott hangosan a gazda - az mind az én érdekeimet szolgálja, de mi lesz az igazi ajándékom karácsonyra?  

Megszólalt a kutya ugatva: - Vau, vau! Tiéd lesz az égig érő karácsonyfa, melynek tetejéről csak akkor kapod meg a fényes csillagot, ha teljesíted az összes kívánságunkat! És ebbe beletartozik a kacsa kérése is, vagyis veszel neki cipellőt.

- Na, jól van! Megkapjátok, amit kértetek, mert mindannyian nagyon okosak voltatok!

Te - mutatott a kutyára, - igazi szónok vagy, ezzel megmentetted a kacsa életét.  Helyette a mérges pulyka húsa fog illatozni a karácsonyi asztalon, melyet a szomszédtól kaptam ajándékba. Sok édesség, sütemény és toboztorta… diszíti majd az asztalt, bőven ehettek, a borból is mindenki kedvére ihat. 

A kutya örömében körbe ugrálta a gazdáját. Boldog volt, hogy sikerült megmentenie a kacsa életét.

Így hát mindenki jól járt, ha nem így történt volna az én mesém is tovább tartott volna.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
sarahajnalka
#7. 2013. augusztus 25. 08:44
örvendek, hogy 2 év után olvashattalak !
Zsó
#6. 2011. október 25. 11:26
köszönöm véleményeteket!

Szeretettel: Zsó
Döme Zsuzsa
#5. 2011. október 22. 20:10
Micsoda megkönnyebbülés!
Már attól tartottam, hogy az állatok fellázadnak, mint Orwell Állatfarmjában.
Mara
#4. 2011. október 22. 16:50
Meséd felnőtteknek szól
Szeretettel: Mara.
Zsó
#3. 2011. október 22. 16:05
A gazda és az állatok beszélgetése, nem úri kisasszonyok csevegése délutáni teázás közben Eliza.
Köszönöm, hogy olvastál.

Barátsággal: Zsó
Eliza Beth
#2. 2011. október 22. 14:36
Nahát! Így a szemébe mondani szegény kacsának! :-)))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek