A GONOSZ KIS EPEKŐ

Mese felnőtteknek több részben

            


Prológusféle
 

 

   A tollal.hu-ban, az utolsó hetekben egymást érték a „Pite” fedőnévvel fémjelzett bájosabbnál bájosabb gyerekmesék. Olyan érzetem támadt, a felnőttek igaztalanul a háttérbe szorulva, mese nélkül maradtak. Ez ösztönzött arra, hogy ezt a hézagot most egy felnőtt mesébe ötvözött, - a főhős tragikus végű halálával záródó- történettel kipótoljam. Ennek a történetnek a sorsát most nem Pite, hanem Epe alakítja. Ez, az eddig polcon porosodó történet szülte meg, az olvasók által talán már ismert többi – e témában jeleskedő szösszenetemet! 

 

 

Első rész:                    Kövezzünk egy kicsit!

 

Mottó: hol van, hol nem múlik


     Kis történetem egyik főhőse a Prosztata, népies nevén - mert úgy értelmet kap ez az idegenből vett szó: Grósz tata. Nagyon szeretem az öreg tatát. Szívemen,      - helyesebben két arasszal lejjebb- viselem, és aggódva figyelem a sorsát. Most már csak üldögél szegény Grósz, a régmúlt szépségeire, ifjúságára, és arra a régi dalra emlékezve, amelyiknek a szövegét már nem tudta pontosan, de a lényege ez volt: "egyet-kettőt füttyentettem, mindjárt tudták, hogy én voltam”.

      Úgy négy évvel ezelőtt, az akkor még hivatalban levő kisebbik koalíciós párt egészségügyben rosszalkodó aktivistáinak unszolására, el is vittem a Grósz tatát egy rákszűrésre, mert valljuk meg őszintén, nem szívesen éltem volna tovább nélküle. Fent említett párt volt az egyedüli, amelyik tolerálta, a melegséget. Ennek elismertetésére megmozgatott minden követ. Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, hogy a vizsgálat is két férfiember megvazelinezett, gumikesztyűn keresztül történő közösülésén alapul. Az egész nem tart 5 másodpercnél tovább, így nem is lehet csodálkozni azon, hogy az emberfia semmit sem élvez abból a behatolásból, melynek következtében két cm-t guvad előre a szeme a fejéből, és fáj. Na de a Grósz tatáért mindent elviseltem és a fő az volt, hogy minden OK!

      A dokinak érdeklődése volt a különböző ásványok iránt, ezt tanúsította az, hogy amikor könnyelműen eldicsekedtem neki, hogy korábban milyen szép, kálciumoxalátos, szilánkos kő is volt a vesémben, - amiért aztán ketté is fűrészeltek- kíváncsiság gyúlt a szemeiben, felébredt benne a kutatószenvedély és elküldött egy UH vizsgálatra, reménykedve abban, hogy egy szép darabbal örvendeztetheti meg magát, és a tudós társadalmat. Az én reményeim egészen más irányúak voltak, és hál' Istennek az enyéim realizálódtak: vesekövet nem találtak.
     De hogy az örömöm ne legyen zavartalan, kiderült, hogy a vizsgálat során egy engedély nélküli, erőszakos lakásfoglalóra bukkantak, egy 8 mm-es epeköre, mely vidáman wellnessezett az epehólyagomban. Hogy ne kételkedjek benne, még egy trafipaxot is kaptam róla. A házidoki, mikor megmutattam neki a fotót, elkezdte csóválni a fejét, mint a TV-nézők kedvence, Bubó doktor, és közben hosszas fejtegetésbe kezdett, mennyi fájdalmat és szomorúságot okozhat egy ilyen fedélnélküli betolakodó. Mivel úgy látszott, egy ártalmatlan egyénről van szó, hagytam, hagy élősködjék bennem. Úgy látszik azonban, hogy ettől a zavartalan nyugodt életviteltől hízni kezdett, és hogy megőrizze régi karcsúságát, fitneszezni kezdet, hogy leadjon a súlyfeleslegéből. Ez azonban olyan fájdalmat okozott nekem, hogy három napig evés helyett csak a párnacsücskét rágcsáltam. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy fájdalmaim enyhültével, azonnal felkerestem a hivatalos hatóságokat, a Szikéseket, hogy kényszerrel lakoltassák ki a zsiványt. Semmi akadálya nincs a dolognak, - mondták, csak néhány hivatalos iratot kell beszereznem a szomszédban elterülő háromemeletes erődítményből. Hogy küldetésem sikeres legyen, kaptam tőlük egy fermánt, (régebben pergamenre, ma már csak 80 g/mm2-es másolópapírra írt úti okmányt), hogy könnyebben bejuthassak a komor épületbe.

      Úgy látszik, azonban jó ügyvédje volt a kőnek, mert valószínűleg az intézte el, hogy soron kívül kapjak egy kellemetlen influenzát, melynek halasztó hatása volt a kilakoltatás időpontjára. Reszkess Kő! Elmúlt az influenzám! - Bár még egy kicsit köhécselgetek, mint Feleki Kamill a "szívem szevet, szívem szevet" operett dal éneklése közben, mégis elindultam megszerezni a szükséges dokumentumokat!

 

Folytatása következik...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
andor
#14. 2012. április 17. 18:06
Én is! Nem lehet belőlük nyakláncot fűzni!
Köszönöm a látogatásodat!
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. április 17. 10:07
Mara
#13. 2012. április 17. 10:07
Szeretettel gratulálok! Epeköveim szúrnak, ezért én eldobtam őket.
Szeretettel: Mara
Döme Zsuzsa
#12. 2012. április 16. 20:56
Egyetértek. Csak többszöri gödörbe esés után lehet - akár saját "köveinken", nehezékeinken felkapaszkodva - felülemelkedni a bajokon.
S ehhez kell a humor.
andor
#11. 2012. április 15. 10:01
Kedves Zsuzsa!
Először is nagyon köszönöm látogatásodat! Örülök, hogy nem bántad meg, hogy nem valami nehezen emészthető orvosi előadáson kellett átrágnod magad! Pár szóval és nem olyan élvezetes írásokkal mint amilyenekkel te kápráztatod el az olvasóidat, visszaemlékezve arra a koromra, amikor én 50- és 60 között voltam, eszembe sem jutott, hogy valaha ilyen "könnyed" írására fogok vetemedni! Ahhoz akaratlanul be kellett esnem egy - mondjuk gömöri- gödörbe, ahonnan segítségül dobott kötél nélkül, a gödörben található epe-vese kövekből rakott lépcsőféleségen fölkapaszkodva jutottam az erölködéstől? kissé reszkető kezekkel, 60- és 70 között a felszínre. Ebben a korban már csak példamutatóan, - mit ez az írásom is- csak vidám, könnyed hangvételű műalkotásoknak van helye! Nem igaz?
Szeretettel Andy
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. április 14. 19:40
Döme Zsuzsa
#10. 2012. április 14. 19:40
Ha epekőre nem is - mindig ilyen könnyed hangvételű írásra vágytam. Gratulálok.
andor
#9. 2012. április 14. 18:31
Kedves Katuska!
Tudtam, hogy írhatok ilyen fetrengőset, mert nálatok olyan tisztaság van, hogy a szék alól kimászva egyetlen folt, vagy porszem nem látszik a ruhádon!
Szeretettel Andy
előzmény: katuska hozzászólása, 2012. április 13. 20:35
andor
#8. 2012. április 14. 18:25
Kedves Answer!
Jó pincérként kis, karomra hajtott fehér kendőt levéve, leporolom az asztalt. Mindjárt hozom, amit rendelt a kedves vendég! Valami italt hozzá addig is?
Fizetni nálunk mosollyal lehet!
Andy
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. április 13. 18:30
andor
#7. 2012. április 14. 18:15
Kedves Elisa Beth!
A narrátor a helyén van! Csapataim harcban állnak! Ha most április negyedikén nem is de reményeim szerint november 7 -én megkaphatom a Kő-Vér kitüntetést a nagy csillagokkal, hogy ne írjak többet ilyenekről! Az sem baj, ha nem kell többet ez utóbbiakat látnom!
Szeretettel Andor!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. április 13. 10:18
andor
#6. 2012. április 14. 17:58
Kedves Fer-Kai!
Ez a mese szerepeljen úgy, mint egy hullámtörő. Törje meg a gondokat, mielőtt eljutnak hozzád! Mert gondtalanul is lehet kacarászni. Nem igaz?
Szeretettel Andy
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. április 13. 07:59
katuska
#5. 2012. április 13. 20:35
Jaj, Andor, nyivogva fetrengtem a szék alatt, pont, mint egy epeköves...csak én a röhögéstől, ami lényegesen kellemesebb állapot :))
Nagy vagy, Barátom!
Answer
#4. 2012. április 13. 18:30
Egyetlen "epés" megjegyzésem sem lehet, hozod a történetet...
Gratulálok várakozva!
Eliza Beth
#3. 2012. április 13. 10:18
Jaj, már a címből kitaláltam, hogy csak te lehetsz az elkövető. Szegény főhős tragikus halála talán nem ráz majd meg annyira, mintha a narrátor múlna ki....
Fer-Kai
#2. 2012. április 13. 07:59
Epekedve várom a folytatást...

(ezeket olvasván rossz időben, gondok között is felderül az ember képe - és a lelke)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke