A fő, a mezőőr, mög a puska (mese birkáknak)

"- Hát ti jómadarak? - zengött a mezőőr élcös baritonnya. Mindketten össze rezzentek. "

 

Égyször vót, hun nem vót, hát valahun a határban nyár derekán égy jókora tölgy tövibűl égtelen hortyogás verte föl a csöndes határvidéköt.
Éppen arra vötte az irányt rókakoma, aki igön-igön möglepődött ezön a fülsiketítő hangorkánon. Lassan, szagokat szödögetve sompolygott a közelibe. Hát oszt mit, vagy kit látott. A mezőőr tőtötte délutáni pihenőjit a fa tövibe. Sapkája lécsúszott képit takarva, csak akkor rezgött párat, mikor azt a fura hortyogós hangot kibüffentötte pofázmánya. Hátát
mögtámasztotta tőgyfa-asszonyság derékja, hatalmas csizmás lábait szétdobva tolta az álmot.
Rókánk, (becsületös nevin Sompi) csak bámulta, s nem értötte, hogy ez a jóembörnek csöppet sé nevezhető, az állatokat folyton hajkurászó, lüvöldöző pernahajder, mi a fenét döglik itt, amikor néki a tolvajnépeket kék elugrasztani a vetemínyökbűl, a gyümölcsösökbűl mög a vetésökbűl. Jókora puskája tűle vagy fél méterre lédobva hevert, hogy bárki embör fia továbbállhasson véle.
Sompi vakargatta vörös kobakját, és kissé odébb huppant az erdőszélin égy szedörbokor mellé. Azon agyaskodott, hogyha ez a szöröncsétlen fölébred, oszt möglátja, tán még agyon is lüvi, hiszön rúla mindönki azt terjeszti, hogy veszött, pedig csak az ükapja vót az, amikor az ükanyjával az apját csináták.
A nyár derekánál tartott már a kalendárium, a nap az eget magasította, sütött is röndösen, így az állatok is az erdőbe, bokrok mélyibe, kotorékjaikba kényszerültek hűs helyeket találni. Égyször csak Sompi messzebb, égy bucka mögött észre vételözött valami mocorgásfélit
- Tyű, de szép is vóna, ha égy fácánka pittyögne ottan - gondóta, majd csöndben somfordált arrafelé, néhogy a jószágát elijessze. Persze ez a fránya mezőőr mög csak hortyogott, de talán ez nem riasztja el kiszömöltjit. Már jó néhány métört kúszott, mikor ráeszmélt, az csak égy kutya. Égy közepes termetű, szép barnára sült, kissé viseltes eb. Nyakán valami sálféle, ami erre nemigön szokás. Mértéktartóan bár, de csak odabillent melléje, oszt mögszólította:
- Messze-é a messze, kutya pajti? - kérdözte barátsággal. A kutya mögörült, hogy égy hozzá hasonlatos fajta barátféle akadt az útjába, szivélyös kérdésre hasonszőrű választ adott.
Ha én azt tudnám, édes barátom! Téged is kitagadott a családod? Mert engem csak úgy kihajítottak az autóból, azóta kóborolok itt, azt se tudom merre vagyok - szontyolodott el az istenadta.
Ez mög hogy eshetött mög? De én róka vagyok ám, nem égy kutya. Té még nem láttál ilyet, mint jómagam? - mutatott mesés ruhakölteményire.
A városban nőttem föl, egy társasházban laktunk, kölyök koromban kapott a gazdim úgy 10 éve, a szüleimre már nem is emlékszem. Meg is voltunk rendesen, de ahogy a gazdim is nőtt, egyre kevésbé szeretett. Tudod, ott le kell menni az utcára, ha dolgod akarod végezni. Ha siet a gazdád, csak vonszol végestelen végig, a nyakadon feszülő pórázzal, meg se áll veled, csak az aszfalton tudsz nagydolgozni, ezt pedig neki fel kék szedni egy zacskóba, amit persze sosem csinált. Ahol füves a tér, onnan persze pont az ilyen trehány gazdák miatt kitiltottak minket, nehogy a szép gyepet bepiszkítsuk. Bezzeg az embereknek lehet rádobálni a mocskaikat, azoknak mindent szabad. Mostanában már arra se figyeltek, hogy levigyenek, hiába vinnyogtam, ugattam, ezért még föl is jelentettek minket, így kénytelen voltam a szőnyegükön végezkedni, amiért persze leordították a szőrt a fejemről. Ráadásul a chip-rendelet végképp betette a kaput, a lábam is fájós már, kellett volna a doktor, így inkább kihajítottak - szomorodott el Muki.
Te szögény pára, de né bánkóggyá, majdcsak ellöszünk valahogy, Tudod itt löhet vadászni, oszt nem halsz éhön. A közelbe a tó is kínálja a halait, mög csillapíthatod szomjad. És tiéd az egész rét, ott pukkantasz, ahun kedved tarti. Fa, bokor, fű, mint égön a csillag. Tudod éngöm sé szívlelnek az embörök, mert azt hiszik, veszött vagyok, pedig csak néhány lábasjószágjuk könyörgött, hogy ögyem mög űket, mert már öregök, és fáj mindönük, hát én segítöttem rajtuk. Ez a mihaszna mezőőr is folyton kerget - sopánkodott.
Így löttek barátok űk ketten. Ahogy itt diskurálgattak égyszörcsak Sompinak hiányérzetje támadott. Nem hallotta a hortyogást. De alighogy ezt kieszölte, már mög is szólalt a hang a fejük fölött
- Hát ti, jómadarak? - zengött a mezőőr ércös baritonnya. Mindketten összerezzentek. A kutyus majd sokkot kapott a nagy mordály láttán.
Mi csak vigyáztuk az álmod, édös mezőőr - sumákolt Sompi.
És közbe, látod, égy jó kísérőt is szöröztem ténéköd. Ő Muki a városbúl gyütt, vagyis kitötték a szűrit az istenadtának - vigyorgott kajánul.
Ez valahogy séhogy sé jó, mert most agyon kék lűjelek titöket jómadarak, akarom mondani... De a törvényt a jegyző oszti, úgyhogy ha löhet, itt várjatok mán mög, előbb bészaladok a faluba hozzája, oszt kérök tűle égy határozatot.
- De té nem lűhetsz lé a törvény értelmiben, csak a fővadász, ugyé tudod? - fortyant föl Sompi.
Sőt, ha engem csak úgy lelősz, az állatkínzásnak, bűncselekménynek minősül, becellázhatnak 3-tól 5 évre is, pláné előbb meg kell nézess a hatósági állatdokival, hogy van-e bennem chip - tötte hozzája a tudor Muki is.
No hiszön, ennyi kitanult állattal még nem is találkoztam, most mi az anyám kínnyát csinájjak? - vakargatta a fejit a mezőőr.
- No azér, csak üjjetök itt lé, várjatok, majd visszagyüvök, oszt mögolgyuk a dógot - tötte hozzá, majd nekivágott a csapáson a falunak.
Út közben gyütt csak rá, hogy a fővadász ippeg szabadságon sütteti a hasát valamelyik tengerön, tehát ma nem lösz a lélüvésbűl sémmi. De azért csak bémögy a jegyzöhün, az majd kieszöli a mögódást. Azon gondókozott, hogy a fenébe ilyen kitanútak ezök az állatok a törvény felűl. Eszibe jutott, hogy az ű fia is errűl regélt, mikor a sulibúl hazahozott égy kiscicát, amit a Pistáék nem töhettek el a túlszaporulatbúl láb alúl, hanem elosztogatták a gyerököknek, oszt ha ű nem fogadja bé, hát az is bűn.

A két barát azóta is az erdőt járja, oszt nem fél, ha összetalálkozik égy mezőőrrel, mert ettűl fogva ű is tudja, hogy Sompi égyáltalán nem veszött, hisz mögöszi mindön évben a repülőrül lészórt ellenszert.
Pár hét múlva Muki a mezőőrhün társnak szegődött, amit a jóembör finom falatokkal és ragaszkodással honorál, és tőbbé nem eszöl azon, hogy kék űket lélűni. Tisztöli az eszüket, amibűl eddig néki kevés adatott. Csak a betyárokat kergetik közösen, és olykor bé-bérikkantanak azokra a portákra, ahun mögkötve dógoztatják az eböket, hogy jövőtűl már ezt sé löhet böntetlenül.
Próbálja ki a gazda akárcsak égy napot is, milyen láncon a munka.
Így esött, hogy a mezőőr is mögtalálta a fejit Muki kutya képiben.
Sompinak ettűl kezdve pedig mögbocsájtyák az öreg lábasjószágok másvilágra segítésit, így nem a gazdáknak köll é bűnér felelni ezután.

A városlakók pedig remélhetőleg emberszámba veszik ezután családtagjaikat, a kutyusokat, és legalább a nyakukba akasztják a WC kulcsot.

 

2014. 05.29. Mimmy

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#4. 2014. június 6. 11:59
Csak a helyesírás-ellenőrző programom mondott fel :-))
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. június 3. 20:50
Mimmy
#3. 2014. június 5. 23:20
Alakul az "ő"-zésöd. köszi soraid, bűbájos.
Answer
#2. 2014. június 3. 20:50
Ízös törtínöt, aztat meg kő hagyni, jó kinevettöm magam.
Kár, hogy mán víge...
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek