A Bögre meséje

Születésem történetét mesélem el kedves szomszédomnak az Üvegpohárnak.

 

- Jó reggelt! Ébredj, Bögre és mesélj! - kelt fel reggel frissen az Üvegpohár. - Én már felébredtem és kíváncsi vagyok.
- Jól van - nyugtatta nagy álmosan a Bögre a poharat -, azonnal felébredek, de a mese helyett nekem ilyenkor reggel rengeteg dolgom van. Majd ha azt elvégeztem, mindenkit kiszolgáltam és újra tiszta leszek, majd akkor mesélek neked - azzal gyorsan az asztalra pattant, hogy készen álljon arra, hogy ha a család megérkezik, a testébe öntött meleg kakaóval kedveskedjen Eszterkének, a család kedvencének.
A reggel elég zajosan indult a családnál. Bögre és testvérei az asztalra kerültek. Az egyikbe tea, a másikba tej került. Eszterke vidáman szürcsölte a finom kakaót, melyet kedvenc Bögréjéből kortyolt. A család reggelizett, majd a mosogatóba igyekeztek a bögrék. Tisztálkodtak egyet, azután a konyhaszekrény polcára ültek. Eszterke Bögréje az Üvegpohár mellett helyezkedett el.
- Elfáradtam ugyan, de hogyha már megígértem, akkor most mesélek egyet magamról - mondta -, figyelj! Tudom már, mivel elmesélted azt, hogy alakodat elnyerjed, bizonyos anyagra és hőre van szükséged - ismételte el a Bögre azt, amit az Üvegpohártól hallott. - Nekem is a testem formázásához a földre, vagyis agyagra van szükségem, ahhoz pedig, hogy tartós legyek, nekem is át kell esni a tűzkeresztségen, persze ahogy te is mondtad, addig sok utat kell bejárnom.
- Nahát! - csodálkozott az Üvegpohár. - Földre? Agyagra? Milyen földre és agyagra?
- Nem olyanra, amilyenen mindennap járunk - válaszolta a Bögre -, hanem olyanra, ami egy palakőzet málladéka, amely szilíciumot is tartalmaz.
- Mi az a szilícium? És miről nevezetes? És miért vagy rá olyan büszke? - kérdezett újra az Üvegpohár.
- Büszke is vagyok rá, mert előfordul a Napban, a csillagokban, és a meteoritokban. A földkéreg második leggyakoribb eleme azonban sohasem fordul elő szabadon, gyakorlatilag mindig oxigénnel együtt található, ráadásul még ásványi anyagként az emberi szervezetben is megtalálható.
- Nagyon érdekes ez az anyag, persze úgy emlékszem, hogy a testemet alkotó kvarchomok is tartalmaz szilíciumot - vetette közbe az Üvegpohár.
- Igen, igazad van - válaszolt a Bögre, majd így folytatta: - Azért is fontos megemlíteni, mert ha nem tudnád, ez az anyag információt hordoz. Egy agyagedény, mint amilyen én is vagyok, magában hordozza készítője érzéseit, gondolatait, amelyek a tárgy készítése közben törtek rá.
- Hát ez rettentő érdekes - mondta az Üvegpohár. - Nem is tudtam, hogy ilyen tulajdonságokkal rendelkezik ez az anyag - gondolkodott el. - Lehet, hogy rám is így hat?
- Akkor folytatnám, ha megengeded - szólt ingerülten a Bögre. - Az ősi időkben a világ számos országában foglalkoztak kerámia készítésével, így a magyar fazekasság gyökerei is ide kötődnek. A kiégetett cserepet viszont soha többet felhasználni nem lehet. Össze lehet törni, porítani, de már nem úgy kerül vissza a természetbe, mint ahogy kivettük onnan. Azt is mondhatjuk, hogy ez volt a Föld első műanyagja.
- Hallod-e, Te Bögre, most meg műanyagról papolsz - vágott közbe megint az Üvegpohár.
- Jaj, de ostoba vagy! Csak hasonlítottam a kész anyagot a műanyaghoz, mert az sem bomlik, csak összetörni vagy szétmorzsolni lehet, ezért is szennyezi annyira a környezetet. Ne szólj mindig közbe, mert nem folytatom! - mérgelődött a Bögre. - Persze az én őseim nem környezetszennyezők, inkább információhordozók - húzta ki magát büszkén a Bögre. - A kész cserép a föld alatt akár ezer esztendeig is épségben megmaradhat és mesélhet az ősidőkről vagy a benne tárolt ételről, italról - mondta. - De beszéljünk egy kicsit arról, hogy hogyan készülünk.
- Kíváncsi is vagyok - szólt közbe újra az Üvegpohár.
- Mindenkinek, aki először áll neki kerámiát készíteni, el kell sajátítani az őskor technológiáját. Ennek lényege, hogy teljesen kézzel, gépek segítsége nélkül készítsenek kicsi, úgynevezett marokedényeket.
- Mit jelent az, hogy marokedények? Csak nem azt akarod mondani, hogy az agyagozók a tenyerükben elférő eszközöket formálják először! -vetette közbe az Üvegpohár.
- De pontosan azt akarom mondani! - folytatta a Bögre. - A készítőink, mikor tanulják a mesterség alapjait, a tenyerükkel és a kezükkel formálják meg a kezdeti darabokat. A felületüket éppúgy, mint ahogy a bronzkori emberek tették, kavicsokkal simítják, fényesítik. Így válik az eredetileg érdes agyagfelület kellemes tapintásúvá. Képzeld el, ha valaki bronzkori agyagedényt talál, hatezer év után is az tükörfényesen bújik elő a Földből.
- Nahát! - álmélkodott az Üvegpohár. - Gyorsan folytasd, mert nagyon kíváncsivá tettél.
- Más technikával is készíthetnek agyagedényt - folytatta a Bögre.
- Más technikával - álmélkodott az Üvegpohár -, mégis milyennel?
- Lássuk csak - gondolkozott a Bögre -, először is beszéljünk egy kicsit a kavicsolásnak nevezett műveletről.
- Kavicsolás, kavicsolás - ezt a betonozás kapcsán már hallottam, de edénykészítésnél még soha.
- Akkor most fülelj, mert én ezt is elmesélem - azzal már folytatta is a mondandóját a Bögre. - Kavicsolásnak nevezik a száraz állapotban végzett műveletet. Tudod, az agyag szerkezete lemezkékből áll, a kavicsolás alatt az anyag összetömődik. Ez a készítési mód is őskori technika, ezért a korabeli technológiának megfelelően földbe vájt gödörben égetik ki kerámiatestvéreimet - fűzte tovább gondolatát a Bögre. - Az így készült tárgy majdnem olyan jól használható lesz, mint a mázas edények.
- Én még nem találkoztam ilyen kerámiával - nézett csodálkozva az Üvegpohár a Bögrére.
- Ha jól körbenézünk, talán ebben a szekrényben is van egy két darab - mutatott rá egy tálra a Bögre.
- Nézzük csak, milyen technikáról nem beszéltem még - gondolkodott erősen a Bögre. - Hát persze, van még a hurkatechnika.
- Hurkatechnika? - álmélkodott az Üvegpohár. - Hát az meg micsoda, sütnek egy hurkát és azzal gyömöszölik a te híres agyagodat?
- Látom, nagyon ostoba vagy! Méghogy sütnek egy hurkát - csóválta magát a polcon a Bögre. - Ezt a technikát az épített agyagedényeknél használják. Ezzel a módszerrel akármilyen nagy edény elkészíthető, még olyan is, amelyet a korong nem bírna el. A művelet lényege, hogy agyagszalagokból építik fel az edényt, a szűk aljról indulnak és fokozatosan szélesedik a korsó vagy tál alakja. A hurkatechnikával egy „gyenge nő" is el tud készíteni egy hatalmas méretű edényt.
- Olyan nagy edényt, mint a kertben lévő hatalmas virágtartó? - kérdezett bele azonnal az Üvegpohár.
- Olyant, és még több hasonlót is. Előnye, hogy a formai korlátai is tágabbak, mint a korongolásnak - tájékoztatta büszkén a Bögre a poharat, majd elgondolkodott. - Nem beszéltem még a korongolásról. A korongolás a legelterjedtebb eljárás Magyarországon, már a 15. századtól jelent meg a lábhajtásos tengelyes forgó korong, de álló korongot már korábban is használtak. Annyit tudunk, hogy már időszámításunk előtt a kelták is készítettek korongon edényeket.
- Hogy működik a korong? A lábbal hajtják és kézzel formázzák? - kérdezett közbe az Üvegpohár.
- A lábhajtásos korong úgy működik, hogy az alján egy nagyméretű kereket hajtanak lábbal s így egy tengelyes áttéttel forgásba hozzák a felső korongot. A meghajtásához azonban komoly fizikai erő kell, ezért manapság már szinte mindenki elektromos meghajtásút használ - válaszolta nagy komolyan a Bögre, majd elgondolkodva folytatta: - Ennek kezelése jóval könnyebb és egyszerűbb, hiszen csak be kell kapcsolni, megnyomni rajta az indítókart, s már csak a kezünkre kell figyelni - tette hozzá.
- Gondolom, ettől a perctől már készülhetnek is a testvérkéid. Táncolhatnak, pöröghetnek a korongon - szólalt meg újra az Üvegpohár.
- Úgy gondolod, Te nagyokos, hogy a forgó korongon csak úgy ugrálhatunk? - válaszolt rögtön a Bögre, majd folytatta: - Ha csak ott ugrabugrálnánk, bizony úgy leesnénk, hogy ripitya- maszattá válnánk, és nem lenne formánk soha - mondta a Bögre.
- Van még valami munkafolyamat, amivel leragasztanak, amíg elkészültök? - kérdezett újra az Üvegpohár.
- Van bizony - folytatta a Bögre. - Még mielőtt azonban a korongolást bárki elkezdi, a testünk alakításához szükséges anyagot alaposan át kell gyúrni. Ha kigyúrták, és a korong közepére tették az agyagot, a koronglapot kicsit be kell nedvesíteni, erre kell rátapasztani egy kisebb agyagrögöt, hogy azután a többi ahhoz tapadjon. A munka legnehezebb része az edény falának megemelése, ha ugyanis nem középen forog, az edény, vagy én és a testvérkéim csámpásak lesznek.
- Na, most már kész is vagy - vágott azonnal közbe az Üvegpohár.
- Dehogy vagyok kész! - tiltakozott a Bögre. - Hátravan még a díszítés és az égetés.
- Díszítés? Égetés? - kérdezett bele újra az Üvegpohár.
- Bizony, ahhoz hogy tetszetős és kívánatos legyek, és társaim is ilyenek legyenek, díszítésre van szükségünk - folytatta meséjét a Bögre. - Sokféle díszítési technika létezik. Lehet karcolni, vésni vagy festeni ecsettel. Rátétes agyagmintákkal is lehet ékesíteni, amelyeket külön formáznak meg. A díszítést követi az égetés és a mázazás, majd az ismételt égetés.
- Hűha! - csodálkozott az Üvegpohár. - Nem mondom, jó sok munkát adtok a készítőknek, amíg ilyen szépek lesztek.
- Már majdnem elkészültünk - folytatta a Bögre. - Már csak az égetés van hátra. Tudod, az agyagedényt, készüljön bármilyen eljárással, mindenképpen ki kell égetni. Enélkül ugyanis, ha az agyagot víz éri, sárrá változik, az edény pedig összeesik, tönkremegy.
- Te is a melegben kaptad meg a végleges formádat? - szólalt meg újra az Üvegpohár.
- Nagyon meleg kemencébe tesznek, átlagosan 6-7 órára - folytatta meséjét a Bögre. - Ma már legtöbben elektromos kemencében égetnek, amelyen be lehet állítani a fűtési sebességet, a hőfokot, az égetés idejét.
- Hű, ez nagyon hosszú idő - szólalt meg újra az Üvegpohár. - Nem félsz ettől a magas hőtől?
- Nem - válaszolta a Bögre -, láthatod, a készítés után jól bírjuk a hőt, melegen tartjuk a testünkben tárolt ételt, italt. Testvérkéim közül tálak és sütő- főző edények jó szolgálatot tesznek az ételek elkészítésénél.
- Nagyon érdekes az a folyamat, ahogy megszülettek - fűzte hozzá elgondolkodva az Üvegpohár.
- Bizony-bizony érdekes és a készítőinknek nagyon fárasztó munkát adunk, de ha megszületünk, szinte kivétel nélkül szemet gyönyörködtető örömet okozunk. Ma már eleget meséltem és fáradt is vagyok - fejezte be mondandóját a Bögre. - Pihenjünk, mert este a család vendégeket vár, és ünnepi terítékként veled együtt szerepelnünk kell.
- Köszönöm a mesédet és nagyon örülök annak, hogy melletted kaptam helyet itt a szekrényben. Köszönöm, hogy veled lehettem és ilyen sokat tudhattam meg rólad. Jó pihenést! - súgta az Üvegpohár és szenderegni kezdett.

 

Ajka,2015-07-05 Bakonyiné Nyitrai Gizella

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek