A Betoppanós Nagyi ajándéka

Novák Lenke hónapok óta tervezi, hogy meglátogatja az apai nagyanyját, akit szülei negyedszázaddal ezelőtti válása óta a Betoppanós Nagyinak nevez..

...miután a legrosszabb időpontban állított be hozzájuk, az édesanyjával közös kétszemélyes családjukba, felpakolva, hol frissen felpucolt tyúkkal, kacsával, pulykával, hol meg kaskányi disznótorossal, kaláccsal. Két látogatása között évek teltek el, mégis egyformák voltak. Előzetes értesítés nélkül vonatra ült, ha nem találta őket otthon, beadta a szomszédnak, amit hozott és hazament. Mindig hétvégén érkezett, nekik pedig akkor volt idejük egymással több időt tölteni és a barátaikkal közös programokat szervezni.

Elkérte anyja kocsiját, mégiscsak gyorsabb azzal közlekedni, mint vonattal, kétszer is átszállni, főleg ebben a hőségben, amelyről azt mondják, Afrika felől hozta az áramlat, s még homokszemeket is felkapott hozzá, pedig meglenne nélkülük. Kocsival két és fél óra alatt odaér az otthonba, ahová két évvel ezelőtt berakta az apja, mert az új családja miatt, a harmincnégy éves feleség és három kiskorú gyerek mellett, nincs sem ideje, sem ereje pátyolgatni az édesanyját. Lenkének lelkiismeret furdalása volt, mert magához vehette volna a Nagyit, de Bence tiltakozott ellene, mondván, hogy nem kerülgethetik abban a kicsi lakásban.

Reggel hat órakor is meleg az idő, mi lesz később! Szendvicseket készít az útra, termoszban visz kávét is és két palack kristályvizet is betesz a kosárba. Nagyinak Mozart csokoládéval, csokis keksszel és konyakkal akar kedveskedni, melyeket már előző nap becsomagolt. Korán van még a reggelihez, majd útközben megáll egy pihenőben és a szabad levegőn elfogyasztja a szokásos szendvicsét.

Tusol, ám az öltözködés nem megy olyan gyorsan. Legszívesebben forró nadrágban és vékony pamut pólóban indulna útnak, de ez nem az az öltözék, amiben illik beállítani az öregek otthonába, így kénytelen egy lezser nyári ruhát felvenni.

Hét óra, mire útnak indul. Nem számított arra, hogy belekeveredik a reggeli csúcsforgalomba, pedig eszébe juthatott volna, hogy június második felében szombat reggel útnak indulnak a fővárosiak, minél messzebb mennek, annál jobban bíznak benne, hogy két nap alatt valahol vidéken csak elvesztik a világváros heti zsúfoltságából adódó feszültséget, pedig ez nem így megy.  Lenke harmincévesen is tudja, bárhová megy az ember, cipeli magával mindazt, amit a lelkében felhalmozott.

Megfontoltan vezet az autópályán, akinek sietős a dolga, száguldjon el mellette. Jó ez a vezetés ahhoz is, hogy gondolkodjon, hátha a lehúzott ablakokon beáramló levegőtől jobban tud gondolkodni és végre helyére teheti az elmúlt évek történéseit. Hajába kapaszkodik a huzat kavarta szellő, kellemesen simogatja a nyakát és a tarkóját.

Bizonyára meglepődik Betoppanós Nagyi, és örülni fog az édességeknek, és a konyaknak is, mert ha azt iszik a barátaival, akkor nem kell bevennie a gyógyszereit, mégis jól érzi magát. Lám, elérkezett az idő, amikor nem a Nagyi toppan be hozzájuk, hanem ő robban be öreganyja lassan csordogáló, nyugodt napjaiba.

Öt évvel ezelőtt úgy döntöttek Bencével, hogy nem élnek tovább a szüleik nyakán, hanem keresnek egy lakást, közösen megveszik, és önálló életet élnek, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Lenke édesanyja, Tilda, támogatta őket, hiszen a kétszobás lakás kicsinek bizonyult ahhoz, hogy a fiatal párral zavartalanul együtt éljenek, és felajánlott tízmillió forintot a lakásvásárláshoz, a többit teremtsék elő, vagy vegyenek fel hitelt. Bence családja azonban nem akart vagy nem tudott anyagilag hozzájárulni a lakás projekthez, ezért hitel után kutakodtak.

Kiszáradt a torka, muszáj egy korty vizet innia, és nem is olyan egyszer vezetés közben letekerni a kristályvizes palack kupakját. Gondolhatott volna erre, és még otthon kinyithatta volna a palackot, de nem jutott eszébe, így most kínlódhat vele. Még nem melegedett fel a víz, csak bepárásodott a flakon. Igazi alkoholistaként meghúzza, és legalább két decit megiszik. Hajaj, mi lenne, ha megreggelizik, akkor mennyit inna!

Tizennégy millió alatt nem kaptak olyan lakást, melyben két huszonöt éves diplomás fiatal együtt élhetne, oly módon, hogy még mindketten tanulni akartak, és ahhoz hely kellett, hogy egymás zavarása nélkül létezzenek. Bence szüleit semmivel sem tudták meghatni, azzal sem, hogy a családi hozzájárulás arányában szereznének tulajdonjogot az ingatlanon. Lenke nem tudja pontosan, hogy kedvese és a szülei között milyen beszélgetések zajlottak, ám egy egyik napról a másikra Bence feltette a kérdést, mi lenne, ha összeházasodnának. Meglepődött, ez eszébe sem jutott, előbb ki kell próbálni, hogy tudnának-e együtt élni, mert az is nagy megpróbáltatás lesz, ha maguknak kell gondoskodni magukról, és elviselni egymást a nap huszonnégy órájából a munkában töltött időn felül. Hitelkérelmüket pedig elutasították a bankok, mert nem láttak rá kellő fedezetet, mert mindketten állami intézményeknél dolgoztak, melyeknél egyéves határozott időtartamra szóló munkaszerződéseket kötöttek és évente hosszabbították azokat.

 Hogyan keveredett az utastérbe a megvadult darázs? Muszáj megállni a következő pihenőnél, nem kockáztathatja meg a csípését. Akkor legalább megreggelizik és iszik egy korty kávét is. Vajas zsömle párizsival és zöldpaprikával. Jó szendvics és olcsó.

Ez csak egy pihenő, egyetlen épület a mosdó, a parkoló mögött kisebb parkkal, melyben fából készült ülőpadok és asztalok adják a kényelmet a rögtönzött piknikhez. A friss levegőn elkapja az éhség, megeszik két szendvicset és olyan nyugalom szállja meg, melyet az autópályán száguldozó járművek zaja sem tud elrontani.

Vajon hogy néz Nagyi? Öt éve látta utoljára, amikor egy szombat délelőtt fél tizenegykor beállított, hízott kacsával, gyümölccsel és zöldséggel felpakolva. Anyja vasalt, ők még Bencével az ágyban voltak, filmet néztek. Arra kapták fel a fejüket, hogy a két asszony olyan hangosan vitatkozik, még a film mellett is tisztán hallották mondandójukat.

-         Ugyan, Anyuka, nincs szükségünk Péter pénzére! Megoldjuk, ahogyan az elmúlt huszonöt évben is mindent megoldottunk!

-         Ne légy bolond, kislányom! Fogadd el, ez nem a Péter pénze, hanem az enyém! Csak egy indokot mondj, amiért nem adhatok pénzt a legidősebb unokám lakásvásárlásához?

Utána csendesebben beszélgettek, és Lenke oldalát fúrta a kíváncsiság, ezért felkeltek, majd a film végét este megnézik. Betoppanós Nagyi hosszan méregette Bencét, aki hiába próbált a kedvébe járni, villogott nagyanyja szeme, mint amikor haragszik valamiért.

Ebédnél előjött a farbával, a szokásos egyenességgel, és öreg szemében kegyetlen fény csillogott:

-         Nézzétek, gyerekek! Így sohasem lesz önálló lakásotok. Van egy ajánlatom, ha elfogadjátok, jó, ha nem, akkor tekintsétek tárgytalannak az egészet! Nézzétek ki a megfelelő lakást, amit anyátokkal közösen megveszünk Lenkének, ajándékozással. Tilda ad tízmilliót, én meg négyet. A tulajdonjog egyedül az unokámé lesz. Ugye megérted, Bence? A szerelem múlandó, az állandó csak az ingatlan. Remélem, tudjátok, mit jelent az ajándékozás? Bármikor szükségem lehet a pénzemre és akkor visszakérhetem. Két óra múlva indul a vonatom, addig várom a válaszotokat!

Kicsit több kávét ivott, mintsem az kívánatos lenne, úgyhogy iszik még egy kis kristályvizet.  Már harminc fokos kinti hőmérsékletet mutat a műszerfal kijelzője. Igyekeznie kell, hogy mielőbb célhoz érjen.

Ebéd után a nagyanyja kiült a teraszra, magával vitte a kisrádiót és jó hangosan hallgatta, hogy a háziak egymás között megvitathassák az ajánlatát. Bence csak hümmögött, ám Lenke tajtékzott, mit akar a nagyanyja, amikor ők szeretik egymást, inkább ne adjon semmit, majd boldogulnak egyedül is, legfeljebb albérletbe költöznek egy időre, mások is laknak úgy, mégis kibírják. Végül Tilda rábeszélte őket, hogy fogadják el az ajánlatot, azzal járnak a legjobban, csak számolják ki, hogy mennyivel többe kerülne, ha hitelt kellene törleszteni, vagy kidobnák a jövedelmük egy részét az albérleti díjra.    Három hónap múlva ajándékozás címén megvették neki a kétszobás lakást, melybe Bence szülei megvásárolták az alap berendezést. Boldogok voltak, úgy érezték, hogy a következő ötven évre megalapozták az együttélésüket. Szép lassan belakták a lakást és folyamatosan szépítgették. A legrosszabb rémálmaikban sem vetődött fel, hogy egyszer elválnak útjaik. Ahhoz négy és fél év együttélés kellett, amikor Lenke úgy érezte, hogy lassan a szerelmes párból átcsúsznak az intelligens lakótársak szerepébe. Akkor telt be nála a pohár, amikor az egyhetes konferenciáról hazatérve, rendetlennek találva a lakást, nagytakarításba fogott és a franciaágyuk alatt idegen női fehérneműt talált.

Anyja kocsijában nincs GPS, így még indulás előtt is memorizálta a térképet, hol kell elhagynia az autópályát. Lemegy a következő lehajtónál, utána jobbra fordul, három települést elhagyva, a negyedik szélén ott lesz az otthon.

Honnan tudta Betoppanós Nagyi, hogy Bencével véges lesz a szerelmük? Békésen megbeszélték, hogy elválnak útjaik. Bence összepakolta a személyes holmiját, ruhaneműt, könyveket, számítógépet, kazettákat, és egyik barátjával elköltözött, miközben Lenke dolgozott, és nem dobta be a postaládába a lakáskulcsot. Néhány nap múlva teherautóval jött a bútorokért, amiket a szüleitől kaptak. Még az egyszer felszerelhető könyvespolcokat is elvitte. Mire Lenke hazaért a munkából, szinte csupasz volt a lakás. Kétségbeesetten sírt a megmaradt kevéske holmi láttán, mígnem eszébe jutott Betoppanós Nagyi elszántsága, mellyel megakadályozta, hogy Bence szülei a lakást is kihúzzák alóla, és elkezdett nevetni, mint akinek elment az esze. 

Napközben nagyanyja szeretett kinn üldögélni az otthon kertjében, a hatalmas eperfa árnyékában, a pirosra festett padon és rendszerint akadt beszélgető partnere, legtöbbször a magas, szikár öregember személyében, akit egyszerűen Bősze doktornak szólított.  Most azonban üres volt a pad, és Bősze doktort sem látta sehol, pedig végig járta az egész kertet.

-         Hölgyem, Novák  néni maródi, egy hete nem hagyta el az ágyát. Odakísérem.

Nagyot dobban Lenke szíve, miért nem tud erről?

Betoppanós Nagyi nehezen ismeri fel az unokáját, csak akkor fogja fel, hogy ott van Lenke, amikor az ágya melletti széken posztoló és a kezét szorongató Bősze doktor hangosan a fülébe súgja, mit súgja, ordítja, a lány érkezését.

Felderül az öregasszony arca, miközben szinte csak leheli a szavakat:

-         Dédunokám lesz… azért jött, hogy elmondja… megérem… a dédunokát…

Elszorul Lenke torka, hiába türtőzteti magát, kitör belőle a zokogás.

-         Ne sírjon, kislány, neki már nem fáj semmi! Ugye, drágám? – simogatja meg fél kézzel az ágyban fekvő arcát, ügyelve arra, hogy meg se rezdüljön a másik keze, amibe két kézzel kapaszkodik öreg barátnője, mert számára az ő göcsörtös keze jelenti az életet.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Yolla
#3. 2016. június 26. 17:30
Nem változik az ember, az írásaiban is mindig ugyanazokat a szálakat követi.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2016. június 26. 14:56
Eliza Beth
#2. 2016. június 26. 14:56
Már a címből tudtam, hogy ki írta :-)))
Nem csalódtam, és a történetben sem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke