812 szó Neked

Amikor a "déja vu" eldönti helyetted, bármennyit töröd a fejed, és megérted, semmit sem tehetsz ellene...

 

812 szó Neked

 

Ha valóban érdekel, elmesélhetem Neked, hogyan robbant be az életembe hihetetlenül és váratlanul a „nagy érzés". Nem gondoltam, hogy képes vagyok rá, de amikor megjelentél egy dolgot erősen éreztem, azt, hogy keresztút előtt állok, és baromira nem mindegy, hogy merre indulok. Mindig határozott nő voltam, és életemben először öntött el a félelem, akartam, hogy helyesen döntsek.

Jó, kezdjük a tényekkel, egy nagyon kedves barátnőm, Kati a szokásos havi szkájp beszélgetésünk közben, erősen próbált rábeszélni, hogy nézzem meg a Facebook-on az idővonaladat. Kati valahogy nem értette, hogyan érezhetem az életemet kereknek és boldognak, ha egyedül élek, ezt ő magánynak fogta fel, én pedig harmóniának. Élveztem, hogy senkihez sem kell alkalmazkodnom, mindent akkor és úgy csinálok, ahogyan én szeretném. Muszáj volt megígérnem, hogy megteszem, mert különben nem hagyta volna abba a győzködésemet, és néhány nap múlva - rám nem jellemző módon - el is felejtettem. Június 27-én, László napon felköszöntöttem Lacit, Kati barátját, aki mint kiderült szintén közös ismerősünk, és Te Drágám lájkoltad, és a nem szokványos nevet látva eszembe jutott, hogy Kati mire kért és megnéztem az idővonaladat, kipipáltam a feladatot, de közben találtam egy hozzászólást, tudod, Bélának nem jutott eszébe Marik Pista neve, és őszintén mondom, csupán segítőkészségből írtam meg Neked. A csetelésünk alatt sem éreztem, hogy veszély fenyeget, bár kedves volt a stílusod, de én akkor már régen halott nőnek éreztem magam, és így találtam helyesnek. Voltak kételyeim a személyes találkozással kapcsolatban, de ezt is tudod már, és talán megint a keresztút félelem, valahogy nem tudtam miért... és közben már szkájpoltunk, telefonáltál, és a hangod valamit megrezgetett bennem, de még önmagam voltam.

Hogy mikor vesztem el? Percre pontosan tudom, 2014. július 1-én, 17:25-kor, amikor beléptél az ajtómon, a szemedbe néztem, és tudtam, hogy Te vagy a végzetem, és bizony elindult a káosz bennem. Olyan tökéletes volt minden, olyan bölcs, kedves és kellemes férfi vagy, és minden percét annyira élveztem az első esténknek, és azóta is minden találkozásunkkor azt érzem, ha melletted vagyok, válok egésszé. Szeretem azt, hogy olyan vagy, mint a víz, finom, lágy, és kitartó. Látod ez is egy különleges és furcsa érzés, olyan néha, mintha Te adnál értelmet néhány eddigi tárgynak, vagy dolognak, amit életem során kaptam, vagy megtapasztaltam. Hogy érts engem, valamikor a '90-es évek közepe után volt egy rádiós beszélgetésem a vadvizek királyával - szégyen, de a nevére már nem emlékszem -, és tőle kaptam ajándékba egy követ, amibe a víz hosszantartó, türelmes munkával lyukat fúrt, ezt a hajósok adják ajándékba egymásnak, hogy szerencsét hozzon, és ez a kő is Téged megismerve kapott értelmet, és Te jutsz az eszembe róla.

Emlékszel, néhány nap múlva elkövetkezett az „ajándék vagy próbatétel a mi szerelmünk" időszakom, és bár erősen akarom és érzem is, amikor melletted vagyok, hogy ajándék, mégis egyre erősebben gondolok arra, hogy nem helyes a kérdés, mert be kell látnunk, hogy ajándék, de egyben próbatétel is. Lehet, hogy azt kell általad megtanulnom, hogy létezik a Jin-Jang, vagyis minden jóban van egy kicsi rossz és minden rosszban van egy kicsi jó, az életben nincsen fekete vagy fehér, hanem a szürke ezer árnyalata, vagy 50, ha a filmre gondolok, de nem teszem, mivel nem láttam.

Igen, és bármennyire szégyellem, eljött a hisztis időszakom, és eleinte olyan bölcsen tudtad ezt kezelni, annyi türelemmel, pedig tudom, akkor sem értetted. Tartozom azzal egyrészt Neked, de az érzéseinknek is, hogy megmagyarázom. Tudod, amikor fizikailag távol vagyunk egymástól, kínoz, hogy feladtam az egyik „rendezőelvemet", nem kell magyaráznom, pontosan tudod, mire gondolok. Az is igaz, hogy bármennyi szenvedést okoz ez nekem, sohasem tudnék szakítani Veled, nem tudom már elképzelni az életem Nélküled és a szerelmünk nélkül. Látod milyen leleményes az emberi agy, lázadást szít bennem, ezért idiótán viselkedem, és arra számít, hogy megunod, és Te vetsz véget ennek a helyzetnek. Alakulgatott is, mert már kezdett átragadni rád a hisztim, nem tudtál már szép nyugodtan visszahozni ezekből a szörnyű viselkedésekből, és akkor jött nálam a felismerés, hogy bármit tehetek, mi az elrendelt sorsunkat fogjuk most már élni, nem lázadhatok, nem bánthatom meg azt az embert, aki a világon a legfontosabb számomra, nem gyötörhetlek, értelmetlen mindkettőnknek fájdalmat okoznom.

Most eljött az idő, amikor meg akarom érteni a gondolkodásmódodat, figyellek, hogy tanulhassak Tőled, figyelmeztetlek, hogy mivel okozol fájdalmat nekem, tudni szeretném, hogy mivel bántalak meg akaratlanul, mert törekszem a tökéletességre, azt szeretném, ha nagyon boldogan, ajándékként élhetnénk meg az eljövendő éveket. Egy pont kivételével olyan különleges és olyan meseszerű a mi szerelmünk. Az irántad meglévő érzéseim egy új embert egy szenvedélyes nőt hívtak életre bennem, akiről sohasem gondoltam, hogy létezhet. A vad tombolni vágyás szépen lassan csitul bennem, és megmarad a mi hármas szintű, harmonikus, tiszta szép szerelmünk, és csak mélyül napról napra, ami megint csak egy különleges lélek felemelő, új érzés nekem.

 

Tudod, Drágám, ha álmodoztam volna egy férfiről, Téged álmodtalak volna meg, számomra tökéletes vagy, mindent szeretek Benned, a jellemed, a stílusod, a hangod, a külsőd, szóval szeretlek kívül-belül. Elvarázsoltál engem a sármoddal, és folyamatosan bűvöletben élek Veled.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Susanna
#3. 2016. április 17. 16:37
Köszönöm Mimmy, próbálkozom. Puszillaak
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2016. április 15. 15:10
Mimmy
#2. 2016. április 15. 15:10
Tökéletes alkotás, Isten hozott világunkban.
Ölellek: mimmy
Hozzászóláshoz jelentkezz be!