48 ország vette meg a Saul fiát

A Nemzetközi Filmfesztivál sikere után az alkotók először jelentek meg együtt sajtótájékoztatón

 

Már 48 ország vette meg a Saul fia című filmet, Nemes Jeles László első nagyjátékfilmjét, mely május 24-én Cannes-ban a Zsűri nagydíját nyerte el. Az alkotók a siker után először jelentek meg együtt sajtótájékoztatón, amelynek helyet a Corvin mozi Korda terme adott.


A 38 évesen élete első nagyjátékfilmjét megrendező Nemes László eddig sosem látott módon dolgozta fel az auschwitzi koncentrációs tábor borzalmait Saul fia címmel.

 

Évek óta szerettem volna már a koncentrációs tábor poklának mélyéről, a zsidók megsemmisítéséről, pontosabban egy sonderkommandoról szóló filmet készíteni, mert azt gondoltam, filmes szempontból különleges mondanivalója lehet" - mondta Nemes László rendező, aki még 2010-ben kereste meg Clara Royer forgatókönyvírót és a két világháború közötti magyar irodalom szakértőjét azzal, hogy szeretne egy ilyen témájú filmet rendezni.

 

Saul fia az auschwitzi koncentrációs táborban játszódik, a sonderkommando egyik tagjának néhány utolsó óráját követi végig. A zsidó foglyokból létrehozott alakulat tagjainak kellett a rabokat gázkamrába terelni, a holttesteket elégetni. Saul a holttestek között saját fiára talál, akit szeretne egy rabbival tisztességesen eltemettetni.

 

A kamera főleg egyetlen arcon időzik, egyetlen ember, a főszereplő körül kering. A hátterek a főszereplő mozgásával változnak, ám a háttér sokszor szándékosan életlen. A néző figyelme kizárólag Saul arcára irányul. A filmben a rendező főként a néző képzeletére támaszkodik, mert olyan hangok is hallatszanak a filmben, amelyeknek nem tudjuk az eredetét.

 

A hanghatások (sound design) semmiképpen nem nevezhetők konvencionálisnak, nem redundáns információt hordoznak, hanem a színészi játék által keltett hangulatot nyomatékosítják rendhagyó megoldásokkal" - árulta el a film technikai megvalósításért járó Vulcan-díjat elnyerő hangmérnök, Zányi Tamás, majd hozzátette: az alkotás zenei világa szintén kuriózumnak számít, ugyanis nincs zenéje, legalábbis a szó hagyományos értelmében véve.

Az egyes jelenetek során a „dallamok" búgó-és tűzhangokban bújnak meg, egyedül a film végén és a krematóriumi résznél adtunk hozzá bőgős-vonós hangzást, valamint erdélyi gyűjtésből származó tényleges zenét."

 

Hogy mekkora kihívás volt végig a nézői csatornában tartani a figyelmet, arról a film vágója, Matthieu Taponier a következőket mondta:

Speciális eljárásról van szó, nagyon összetett jeleneteket kellett felvenni, a vágás a forgatás pillanataiban jött létre. Kétségkívül a filmtörténet prototípusát készítettük el, hiszen vágó és rendező ennyire szoros együttműködésben tudomásunk szerint még sosem dolgozott, sőt filmes berkekben nem is ajánlott."

 

A produkcióhoz másfél éven át válogatták a szereplőket, a főszerepet végül a New Yorkban élő költő, Röhrig Géza kapta meg, akit eredetileg csak segíteni hívták a castingra és a próbafelvételekhez. Clara Royer mindezt annyival egészítette ki, hogy olyan arcokat kerestek, amelyekben titok és megfejthetetlenség rejlik, akikről valóban képes lesz elhinni a néző, hogy Auschwitz poklában éltek és, hogy a túlélés ösztöne hajtotta őket. „Röhrig Gézában megtaláltuk, aki kerestünk".

 

 „Nem a szó szoros értelemben vett szerepjátszásról volt szó, hanem egyfajta jelenlétről. Amikor a Saul fiáról beszélünk, nem csak és kizárólag holocaust filmről diskurálunk. A film mondanivalója mindenkit érint. Jó volna, ha minél többen megnéznék a filmet, már csak azért is, mert a világban az utóbbi évtizedben az emberek elkezdték egymás fájdalmát egyre inkább nem észrevenni. Azt kellene tudatosítanunk magunkban, hogy az éhes ember lehet zsidó, roma, bármilyen nemzetiségű - a lényeg, hogy enni akar. Az identitás egy ruha, de ott van a bőr, amit már nem lehet levenni. Ezeken az elemi szinteken mozog a film, de a környezet ebből a szempontból másodlagos, hiszen meg lehetett volna csinálni a filmet 1930-ban a Gulágon, vagy más történelmi háttér előtt" - nyilatkozta Röhrig.

 

A szuggesztív jelenléttel, minimális gesztusokkal operáló film titka az egyszerűség - tudtuk meg a film producereitől, Sipos Gábortól és Rajna Gábortól. „A színészi gesztikulációt a minimálisra csökkentettük, ez által a sonderkommandósok világát is redukáltabban mutathattuk meg."

 

A 750 millió forintból készült produkció magyar és külföldi viszonylatok tükrében is a kis költségvetés kategóriájába sorolható. A nemzetközi, kosztümös 35 mm-es filmre rögzített alkotást aMagyar Nemzeti Filmalap kiemelt támogatásban részesítette.

 

A filmet ezidáig összesen 48 ország vásárolta meg: vetítik Európa minden országában, de látható lesz Észak-és Dél-Amerikában, Mexikóban, Japánban, Taiwanban, sőt, még Dél- Koreában és Ausztráliában is.

 

Nemes Jeles László azt mondta, számára tényleg az a legfontosabb, hogy beszéljenek a filmről. Magyarországon június 11-én kerül a mozikba.

 

 

Szöveg és fotó: Jónás Ágnes


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!